Orvosok Lapja, 1947. július-december (3. évfolyam 28-52. szám)
1947-07-13 / 28. szám - Jancsó Miklós dr.: Histamin: a reticulo-endothelialis sejtrendszer élettani aktivátora
ORVOSOK LAPJA A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS HETILAPJA Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor-utca 32. I. Tel.: 121-804. Kiadóhivatal: V., Nádor-utca 26. V. Tel.: 127-752 1947. július 1I. III. évf. 28. sz. Előfizetési díj: Egy példány ára: (heti megjelenés) 3,80 forint, régi (két heti) ára 7.50 forint Histamin: a reticulo-endothelialis sejtrendszer élettani aktivátora Irta JANCSÓ MIKLÓS dr. egyet. ny. r. tanár. (Szeged) Egy hóra: 14.— forint Negyedévre: 40.— forint Csekkszámla -szám: 27.209 Főszerkesztő: Rusznyák István dr. Felelős szerkesztő: Kovács György dr. Szerkesztőbizottság: Babics Antal dr., Baló József dr., Gortvay György dr., Guszmann József dr., Haynal Imre dr., Horay Gusztáv dr., Horányi Béla dr., Kellner Dániel dr., Kováts Ferenc dr., Liteczky Andor dr., Milkó Vilmos dr., Petényi Géza dr., Rajka Ödön dr., Ratkóczy Nándor dr., Réthi Aurél dr., Schulhof Ödön dr., Sebestény Gyula dr., Simon Béla dr., Sós József dr., Zinner Nándor dr., Szerkesztőségi titkár: Braun Pál dr. Lektor: Somogyi Zsigmond dr. A phagocytosis nagy biológiai jelentősége, amire Mecsnikoff hívta fel a figyelmet, leginkább a reticulo-endothelialis rendszerre vonatkozó kutatásokból tűnt ki. Ennek a sejtrendszernek fontos és sokoldalú szerepe az anyagforgalomban és az immunbiológiai védekezésben éppen azzal kapcsolatos, hogy ezek a sejtek különleges működésű phagonyták, melyek nemcsak mikroszkopikus nagyságú objektumokat kebeleznek be, hanem kolloidális dispersitású anyagokat is koncentrálnak és felhalmoznak testükben. Bár a jelentősége régen kiderült ennek a sejtműködésnek, mégis egészen ismeretlenek maradtak eddig azok achemiai tényezők, amelyek azt determinálják. 1940 óta folytatott vizsgálataim arra az eredményre vezettek, hogy a reticulo-endothelialis phagocyta-működést mint kémiai aktivátor, a histamin váltja ki. A histamin azóta, hogy Dale és Laidlaw (1910) felfedezte pharmakológiai hatásait, Best, Dale, Dudley és Thorpe (1927) kimutatta normális jelenlétét a szövetekben és Th. Lewis (1927) analizálta a »Hanyag« szabaddá válásának mechanizmusát, állandóan az érdeklődés központjában állott és ennek a kutatási iránynak eredményeképpen ma már bebizonyítottnak vehető a histamin fundamentális szerepe az anaphylaxia és allergia mechanizmusában. Vizsgálataim szerint egy másik nagyjelentőségű élettani mechanizmusban, a makrophag-készülék funkciójában szintén domináló szerepe van ennek az aminnak, tehát a histamin- és antihistaminhatások jelentősségéről alkotott képünket még tovább ki kell szélesítenünk. I. Histamin hatása endothelsejtekre. Vizsgálataim abból az észleletemből indultak ki (1942), hogy histamin hatására a peripheriás erek endothelsejtjei percek alatt phagonytákká alakulnak át, amelyek például a véráramba fecskendezett tust éppen úgy adsorbeálják és szemcsék alakjában felhalmozzák testükben, mint a máj, lép vagy csontvelő »reticulo-endothelialis«sejtjei. Mivel éppen ez a funkció a megkülönböztetés alapja, mondhatjuk azt is, hogy a histamin az endothelt reticulo-endothellé változtatja át. A jelenség szabad szemmel is jól látható különösen patkányon, ha a frissen szőrtelenített bőrt 2—3 percig 05—1%-os alkoholos histaminchlorhydrat-oldattal vagy histaminkenőccsel kenegetjük s azután a farokvénába befecskendezünk 10%-os tust physiológiás sóoldatban, kb. 2 ccm-t 100 g testsúlyra. A bekent területnek megfelelőleg sötétszürke folt marad vissza, úgyhogy valósággal »írni« lehet histaminnal a patkány bőrére. 2—4 óra múlva megölt állaton a szövettani vizsgálat azt mutatja, hogy a tus a kis vénák endothelsejtjeiben van, melyek telve vannak fekete gömböcskékkel; a nagyobb vénák és a hajszálerek endothelje csak igen erős lokális behatásra alakul át reticulo-endothellé. A bőrön át behatolt histamin nemcsak a kötőszövet, hanem még az izmok ereit is »aktiválhatja«, pl. a hasfal egész vastagságán át érvényesül a hatása. Ugyanez a tünemény kimutatható egéren, tengerimalacon és macskán is. Ha parenteralisan adunk histamint, az endothel általános, systemás reakcióját láthatjuk: bizonyos praedilectiós helyeken, így elsősorban az egész harántcsíkolt izomzatban és a vékonybél, különösen a duodenum falában, a kis vénák endothelje tusszemcsékkel telítődik. Szemmel láthatólag a fogékony endothelsejteknek egy szabályos rendszeréről van szó, amely a kis vénák bélését alkotja és histamin hatására phagocyta képességű sejtkötelékekké alakul át. Tengerimalacnál a bőr körülírt helyéről felszívódó histamin is elég lehet ahhoz, hogy általános aktiváló hatást fejtsen ki. A bőrön előidézett foltnak később, pl. 18—20 óra múlva megejtett szövettani vizsgálatánál azt látjuk, hogy a histaminhatás másodlagos következményeképpen megkezdődött egy sajátságos folyamat: a vérből adsorbeált tus cellularis exportba az erekből a szövet belsejébe. Az aktivált erek külső felszínén és közvetlen közelében nagyszámú tusszemcsével megrakodott falósejtet látna A lapot kiadja a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete. Felelős vezető: Jós Kázmér dr. 1026 65