A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1927 (37. évfolyam)
IRÓK ÉS KÖLTŐK - Jókai Mór: Bebe
36 A PESTI HÍRLAP 1927 ÉVI NAGY NAPTÁRÁ ről igen jól tudta, hogy minden szavát, gondolatát kilesik s besúgják Ágostnak. Minden barátságosan közeledő ábrázatról tudhatta, hogy ez kim. Ahol pedig a kém jelen лап, ott már az orgyilkos sincsen messze. Az udvarában egymást váltó ide-igenek között volt egy orosz és egy szász tiszt. Amannak a neét nem tudni, emezt Branckenak hívták. Úgy látszott, mintha ott ismerkedtek volna meg, s mindkettő arra törekedett, hogy Sztaniszló szép testvére, Katalin, figyelmét magára vonja, efölött voltak tréfás vitáik, mint szoktak fiatal urfiak között lenni, ha delnőkről van szó. A fejedelem angol kertjében volt egy mesterséges grotta, ódon kövekből összerakva, folyondárral befuttatva, mohos fülfűvel benőtt teteje volt, nehéz vas ajtaja, belül pedig kényelmes pamlagok és fényűző pompa. Egy szobából állt az egész. A királynak ez volt kedvenc nyaralóhelye; itt aludta délutáni álmát, s ide rendelé gyakran meghitt vendégeit, kik nála nélkül is eljártak oda, a nyári délutánok alatt, hűsölni. Egy délután egyedül volt a grottában az orosz és Francke. — Te bajtárs, szólt az orosz, ez ugyan csendes, magányos hely itten. — Valóban egészen szerelmes kalandok számára van építve. — Ha becsuknák azt az ajtót, senki sem tudna meg semmit arról, hogy mi történik idebenn. — Például, hogy az ember szép asszonnyal csókolódzik. — Te szeretnél itt egyedül lenni Katalinnal, nemde? — Még inkább Sztaniszlóval egyedül lenni. Az orosz hirtelen megragadá Branche kezét. — Csitt, zárjuk be az ajtót. Azzal becsukta a vasajtót magukra. — Itt nem hallhatja szavainkat senki.— Egy lélek sincs rajtunk kívül jelen. A grottának semmi melléképülete nincs, falain át nem hat a szó, s itt semmi hely, ahol valaki elrejthette volna magát. — Ha csak ebbe a virágvederbe nem! Egy pompás, két láb magas japán virágveder állt ott egy zöld márványoszlopon , tarka dábkákkal megrakva, az orosz arra mutatott, mind a ketten nevettek fölötte; azután megnézték a pamlagot, szőnyeget, nincs-e ott rejtve valaki? S meggyőződtek felőle, hogy egyedül vannak.— Bajtárs,— szólt az orosz, — mi egy célból vagyunk ide küldve. — Igen. — Utasításunk az, hogy Sztaniszló minden mozdulatát kikémleljük s vigyázzunk rá, hogy Ziveybrückent el nem hagyja. — Azt pedig az éjjel el akarja hagyni, hogy Franciaországba fusson, honnét segítséggel biztatják, én megtudtam. — Én is tudom. Mi parancsodа ez esetre? — Akkor meg kell őt ölni. — Csitt, halkabban beszélj. Még a virágok sem hallják meg, amit mondasz. Hogy akarod őt megöletni?— Katonáim vannak a közelben, azok az utón meg fogják támadni .