Galgóczi Károly: Magyarország-, a Szerb-vajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisticája (Budapest, 1855)
Második rész
330 részt pedig a Duna-Tisza közén szokták összevásárlani a fiatal marhát. Apróbb tehenészetek ugyan közönségesen vannak az uraságoknál, a nagyobbak közül különös említést érdemel az alcsuthi, melly eredeti svveiczi és mürzthali tehenekből áll. — Esztergom megyében a kocsi járásban, azután a tataiban áll jobb karban a szarvasmarha tenyésztés. Jelesen megkülönböztetik magokat a többek közt: Nagy-Igmánd , Mocsa , Kocs, Ette , Szend ; végre Ács, melly kiváltkép a szarvasmarha körül jó tinók nevelésében tünteti ki szorgalmát. Kömlődön istálózás mellett szerezi keverék marha szaporodik. Makk pusztán Békeffy urnak szép tehenészete van. Az esztergomi részen gr. Sándor Móricz gyarmati uradalmi kerületében van gyakorolva a marha hizlalás; de azontúl, ha az ezen uradalom által űzött marhatenyésztést kivesszük, ez egész vidék marhatenyésztéséről keveset lehet mondani. Nógrádban a hegyes vidék nem enged ugyan nagy kiterjedést adni a szarvasmarha tenyésztésnek, miután a helyiségnél fogva a néppel együtt a birtokosok inkább juhtenyésztésre fordítják figyelmüket: mindazáltal más hegyes vidékekhez képest ez iparágra is fordít a nógrádi nép figyelmet. Némelly földesurak sweiezi és tiroli faj tehenészetet tartanak, melly itt igen kedveli a helyet Illy tehenészete van gr. Forgácsnak Gácson. Az ipolymenti nép legtöbb marhát nevel, azután a Zagyvamellék s még itt a marha magyar faja, s különösen az ipolymellékieknél igen szép szálas és erős ökröket lehet látni. Azonban ez nem mind itt növekszik, hanem vétel útján kerül az alföldről. A hegyi tótság marhái már el vannak aprósodva, de fetelességül megvan bennük, hogy munkát győznek, és nem egy könnyen sántulnak meg, mi e vidéken az alsóbb homokos puha földön nevekedett s különösen olly vidékről került marhával igen hamar megesik, hol a mező egyszersmind vizjárásos lévén sokat a vizet kell gázolni s annálfogva nagyon gyenge közmü szokott a marha lenni. — Hontmegyének ipolymenti része különösen alkalmas volna a baromtenyésztésre, s ha a rétekre csak némi javítási gond fordítatnék télire való szénából sem fogna szükséget látni, de dicséretes ipart a nép az állattenyésztés körül nem fejt ki. A marhafaj szembetünőleg apróbb, mint az alföldi, hova az ipoly-pásztóiak, különösen szalkaiak, marhákért leszoktak járni.— Meg se gondolnánk, hogy Liptóban, Zólyomban, Árva-Thuróczban és Trencsénben e hegyes vidékeken, mellyek sem nem kedveznek a szarvasmarhatenyésztésnek, sem különösen a rajtok lakó népnek ehezi nagy hajlamával nem dicsekedhetnek, annyi szarvasmarha tenyésszék , mennyit a hivatalos összeírásban feljegyezve találunk, holott ha többnek nem, az összeírás alá feladott mennyiségnek okvetlen meg kell lennie. Trencsénben 39,633, a mostoha Árva-Thuróczban 21,899, Liptóban 16,002re megy csak a tehenek száma. A térnagysághoz képest nem sokallom ugyan én e mennyiséget, de ha ezt a Pest-Solt megye területén összei-