Pajtás, 1949 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1949-01-01 / 1. szám
jótanulóink arcképcsarnoka Ezek a pajtások, akiknek a nevét alább közöljük, nem vártak sok biztatásra, hanem igazi úttörő lelkességgel nekivágtak egyenesen a munka közepének. Vágták, irtották az egyesek rendjét, szorgalmasan gyomlálták a ketteseket és féltő gonddal ápolták, melengették az ötösöket, hatosokat, hátha megnőnek komoly szép hetesekké! De nemcsak a maguk kertjét művelték, hanem segítettek a szomszédnak is, és mindenkinek, aki az Örsből rászorult. Nem ismertek pihenést, igazi élmunkásai lettek a tanulásnak. Kövessétek példájukat! Aki az élen halad... A debreceni Szent Anna u. áll. ált. fiúiskola „Vasvári Pál” úttörő csapatának legjobb eredményt elért úttörője a „Jótanulási versenyében: Balázs János VI. á. 225 százalék. Ne hagyd magad, Debrecen 1 A debreceni Szent Anna u. áll. ált. fiúiskola „Vasvári Pál“ úttörő csapatának legjobb úttörője, s a „Jótanulási verseny’* második helyezettje: Galambos István VII. a. 179 százalék! Lányok előre! Bandi Judit 180 százalékos, Juditék keményen dolgoztak. Ő nyerték a berettyóújfalusi 710 Petőfi csapatban 165 százalékkal a „Március 15*’örsi zászlót. Még a szünetben is keményen dolgoztak, mert Baranyai Juciék kemény ellenfelek. Jutka számtanból, oroszból segít társainak. Félévkor egyetlen ország eredménye sem lehet rosszabb 140 százaléknál. Nagy feladat, de Jutkáék meg fogják oldani. A te lapodó Pajtás tyilambosi István Bándi Judit Balázs János. Ahogy a rossz diák szeretné TANULJ JOBBAN ..Tőlünk függ minden, csak akarjunk“ Szécheny István Este volt. Az égbolt már felvette fekete, bársony köpenyegét. A csillagok fényesen ragyogtak le takaros, Ids házunkra. A szobában ültem a kályha mellett és hallgattam a tűz zenéjét. Egyszercsak Tüzapónak meleg, lágyan muzsikáló hangja ütötte meg a fülemet. — Megengeded kislány, hogy beszéljek neked a tanulásról? — Ő igen! Hogyne engedném meg, kedves, öreg Tüzapó, — feleltem kipirult arccal rögtön. — Hát — kezdte Tüzapó, — én már öreg vagyok, sokat tapasztaltam az életben és ezért mondom, hogy tanulj, mert a tanulásnak sok hasznát veszed. Minden ember annyit ér, amennyit tud. — Aztán tudod, hogy most a szörnyű háború után, mily nagy-nagy munkakészséggel, életkedvvel vesznek részt az ország újjáépítésében a dolgozók. Mindenütt versenyeznek egymással azért, hogy ki tud többet dolgozni. Vajjon te részt veszel-e ezen a munkaversenyen és hogyan? — Igen, részt veszek, jó, öreg Tüzapó. Mégpedig úgy, hogy rendesen tanulok és szüleimnek medig szót fogadok. — Akkor jól van, kislányom. Utoljám még csak azt mondom neked, hogy tanulj, mert a tudás hatalom! Ezek után én mindjárt odatekintettem a kályhára, de már csak azt láttára, amint Tüzapó lehunyja hamvas szempilláját és elaludt. Csend volt. Én im álmos, lettem, elköszöntem szüleimtől, testvéreimtől és lefeküdtem. Még akkor is fülemben csengett Tüzapó mondása: ,,Tanulj, mert a tudás hatalom!’’ Kádas Éva VIII. o. f., Diósgyőr — Vasgyár.