Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)
1969-08-14 / 32. szám
ÖRSI FERENC: A „tatagánok" levelét az utolsó óra végén hozta ki a kerékpáros postás, aki a táviratokat és express-leveleket kézbesíti. Kárászi tanár úr már befejezte az órát, amikor a postás belépett az osztályba. Molnár Anti, a „Bugák" őrsvezetője kissé csodálkozott a címzésen, de a tintaceruzával gondosan odavéste a nevét a rubrikába. - A „Jatagánok" írták ... express-ajánlva! A fiúk gyorsan csomagoltak, sorakoztak és néhány perc múlva a központi étterem előtti park egyik padján ülve hangosan olvasni kezdték: - Szigorúan titkos kérés! Csak a „Buga Jakab" őrs tagjai tudhatnak róla! - kezdődött a levél, amelyben a „Jatagánok" pontosan leírták előző napi találkozásukat Sebestyén Géza siklósi nyomozóhadnaggyal. Majd a levélhez kapcsolva két sűrűn teleírt papírlapot találtak. Az egyiknek a címe az volt „Tényállás", a másik felé ezt írták: „Feltételezések és tennivalók”. Első olvasásra is sejtették a „Bugák”, hogy nem mindennapi ügyben kérik segítségüket a „Jatagánok”. De az utolsó sorok még nyomatékosabban megerősítették ezt a sejtelmüket. „Addig, amíg a pisztolyt és a tettest nem találjuk meg, a mi becsületünkön folt marad. Kérünk benneteket, régi barátságunkra, hogy segítsetek helyreállítani a »Jatagán« őrs becsületéit” - fejezte be a hosszúra nyúlt felolvasást Molnár Anti. A fiúk töprengve nézték egymást. Csak a kis Tibi szeme csillant meg. Végre valami nekünk való feladat. Azt mondom, söpörjünk haza ebédelni, aztán egy óra múlva a külső várban, a szokott helyen tartunk haditanácsot, ajánlotta az őrsvezető. Délután fél három lehetett, amikor a „Buga” őrs tagjai valamennyien együtt kuporogtak a Gyüdi-bástya nagy, félkör alakú öblében. A kis Tichi már alaposan áttanulmányozta a sok izgalmat sejtető levelet. Különösen a két mellékletet olvasta gondosan. A „Tényállás” és a „Feltételezések és tennivalók" minden szavát átgondolta, mert úgy érezte, hogy felvirradt végre az a pillanat, amikor levetheti a kis Tichi nevet, és egyszerűen Tichi, vagy méginkább nagy Tichi lehet- A „tatagánok" teljes titoktartást kérnek! - kezdte az őrsvezető. - Ezért valamennyien megfogadjuk, hogy erről az akcióról az őrs tagjain kívül senkinek sem beszélünk! - Megfogadjuk! - emelték kezüket fogadalomhoz a „Bugák". - Hát akkor... - sóhajtott Molnár Anti. — Hogy kezdjünk hozzá? - Ellenőrizzük a helyszínt! — pattant fel a kis Tibi. — Puhatolózó beszélgetésekben tudjuk meg, hogy kik jártak akkor a várban, kik laknak a várban, és próbáljuk közöttük megkeresni azokat, akiknek valami érdeke fűződhet egy használhatatlan pisztoly ellopásához - hadarta jótanácsait a fiú. - Akkor induljunk is - ajánlotta Pintér. - Dobszóval talán jobb lenne! - nézett rá megvetően Tibi. - Az ilyesmit nem lehet csoportban! Ki kell osztanunk a feladatokat. Én vállalom a helyszín gondos átvizsgálását, és a várbeliek kipuhatolását. - Kissé csendesebben hozzáfűzte: - Margit néni a nagynéném, feltűnés nélkül bemehetek hozzá, beszélgethetek vele. - Én apámon keresztül megtudhatom, hogy az étteremben és környékén jártak-e gyanús alakok? — lelkesedett fel Bognár Vili. A kis Tibi felszisszent mérgében. Lehetőleg ... álarcban, ugye! — perdült Vili felé. — Tanuljátok meg, hogy mi nem gyanús alakokat keresünk, mert bárki gyanús lehet, ha valaki annak tartja. A te apád pincér. Az ő számára az a gyanús, aki már meglógott egyszer fizetés nélkül... - Hát akkor mit tudjak meg? - lobbant fel Vili. - Csak azt, hogy kik jártak abban az időpontban az étteremben, hallott-e olyan beszélgetést, elejtett szavakat, amelyekből arra lehet gondolni, hogy az illető túlságosan érdeklődött a parabellum után. - Azt pont a várétteremben fogják a pincér előtt elmondani, ugye? - vágott vissza Vili. A vitát Pintér Gyuszi szakította félbe. - Fiúk! Engem csak félórára engedtek el. Mondjátok meg, hogy én mit tehetek? Mert ameddig ki nem javítom a fámat, nem mozdulhatok hazulról. - Neked éppen az lesz a feladatod, hogy nem mozdulsz ki — mondta kis töprengés után Tibhi. — Otthon ülsz, és nézed, hogy milyen kocsik vesznek benzint a kútnál. Kimész, segítesz édesapádnak, közben gondosan szemügyre veszed, hogy kik vannak a kocsiban, esetleg kíváncsiskodsz egy kicsit, hogy miért jöttek, honnan jöttek... És a rendszámokkal együtt mindent feljegyzel. Gyuszi távozása után megállapodtak abban, hogy másnap reggel fél nyolckor röviden beszámolnak addigi tapasztalataikról. A kis Tibhi nyomban felment a múzeumba, és a bolgár kiállítási terembe sietett. Legnagyobb csodálkozására a tárlóban ott volt a pisztoly. (Folytatjuk)