Pajtás, 1970. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1970-04-16 / 15. szám

miken megtűrik a fehér fény, egyforma iskolák kött arany kenyérként el é­s szétosztott javakkal... Az ősrégi szorongás mind elhullatta lombját, mint a szélben sikongó fa, hogyha állja az orkánt, a bronzló­s lovasa, sm. nem készül már útra innen, mióta visszatértek, nem­ fut tova a Néva, megtér a parthoz, és ezüstös szavával aranyos híreket hoz. a fogyó hold gyűrűje ring a kupolákon, s megint a fényes, legfényesebb és suhan hajóként városával, felszedve mind a két súlyos horgonyt kapujában az Admiralitásnak, suhan Leningrád, mind ama régi árnyak Jéghideg rémülettel szertefutottak, mikor feljáratán a Téli Palotának felhágtak lassan népi lábai a Történelemnek. De nemsokára háború szállt a városra, a háború, fogával az ősi szépséget szétharapta, felhabzsolta e vérből, hóból és szürke kőből kiformált óriási tortát, a háború fütttyöngött a falak közt, és elvitte a férfit, s már lesett a gyerekekre, a háború, üres zsák, Iszonyú nagydob, jött, törött cserepekkel és a fagybahanyatlott halállal az ágyon. S a komoly kupoláknál ■a Történelem tenger zugasu koronája* CSATTOO A SZILBEN AZ AURORA ZÁSZLAJA A VAROSALAPITO NAOV CAR­­­I. PETER LOVASSZOBRA A NIVA HIRES SZITNYITHATÓ HÍDJA, ÉJSZAKAI A NYÁRBAN

Next