Pajtás, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-11 / 6. szám
Mi leszel, ha nagy leszel? Nagy kérdés ez! Hamar eljön az a nyolcadik osztály. És ma már a lányoknak is dönteniük kell! De egyáltalán mit kezdhet egy lány? Milyen foglalkozást választhat magának egy jövőbeli asszony? Ezeket a kérdéseket tettem fel a budai Németvölgyi úti iskolában néhány hetedikes-nyolcadikos leánynak és néhány „kívülálló” fiúnak. A félévi értesítő birtokában ezek a lányok már kiegyeztek a lehetőségekkel, a nagy-nagy „álom” elhalványodott, ők már a reális valóság felé indultak útnak. Ki tanárai javaslatát, ki szülei akaratát, de szerencsére legtöbben saját elgondolásukat szeretnék megvalósítani. Mindannyian biztos megélhetést akarnak maguknak és leendő családjuknak biztosítani. — Kell-e a lányoknak valamilyen szakmát tanulniuk? — kezdtem a nemrég még vitatott kérdéssel. — Nyilván! — csapott le rögtön Nagy Teri. — Ma már a Tiének is éreznie kell, hogy a társadalomban hasznos munkát végez, hogy számítanak felkészült, komoly munkájára! — Nem elég az, ha otthon a családot ellátja és a gyerekeket neveli? Itt már a fiúk is hangosan tiltakoztak. — Inkább együtt végezzük majd az otthoni munkát is, de a feleség dolgozzék! Nem az anyagiak miatt, hanem mert az egyenjogúsághoz ez is hozzátartozik. Ez a közös vélemény már a lányok pályaválasztásánál is kirajzolódott: Nagy Teréz kitűnő tanuló, előbb elektroműszerész akar lenni — a Táncsics Mihály szakközépiskolában szeretne továbbtanulni —, majd pedig a Műszaki Egyetemen elektromérnöki diplomát akar szerezni. Ez látszólag fiús szakma, mégis kedvére van. Ahogy a fiúk elismerték: „fekszik neki a matek”. Péter Anni varrónő lesz. Szakmunkásképző intézetbe kerül. Már önállóan varr. — „A nők szeretnek szépen, divatosan öltözködni — mondja —, és erre a szakmára mindig szükség lesz. Jó érzés tervezni, alkotni, formába önteni az élettelen anyagot. A szépen megvarrt ruha sok örömet szerez viselőjének.” Lehoczki Edit tehetséges rajzoló. Ezt rajztanára. Dolgozni kötelesség, ha szereted a munkádat, kedves kötelesség Erna néni is megerősítette. Iparművész szeretne lenni. Többször ért el már sikert gyermekrajz-pályázaton. Érdekli a művészettörténet, sikerült eljutnia már Olaszországba is. — Szerintetek van-e női és férfi szakma? — kérdeztem a fiúktól. Fekete Ottó szinte védőbeszédet tartott, féltve a lányokat a nehéz fizikai munkát igénylő szakmáktól. A fiúk magukat természetesen többre tartották, azért mégsem szeretnék, ha a lányok nem dolgoznának. A fiúk véleményét Tóth Éva zárta le: — Ha az én férjem tízezer forintot keresne havonta, akkor sem maradnék otthon. Azt akarom, hogy számítsanak a munkámra. — És a gyereknevelés nem elég komoly feladat? — Nem! Majd mi is úgy neveljük őket, ahogy minket neveltek. Lássák el magukat önállóan. Mi is ezt tesszük, és ez így van jól! Nem elég, hogy szüleink eltartanak és taníttatnak bennünket, még helyettünk is dolgozzanak?!... Ebben az iskolában így gondolkoznak a lányok pályaválasztásáról. Ha nem értesz velük egyet, írd meg a véleményedet a Kuckónak! GEBRI ANTAL MÁR A FIÚK IS KOMOLYAN VESZIK A LÁNYOK HIVATÁSÁT „AZ ASSZONYNAK IS ALKALMAZKODNIA KELL A MODERN VILÁGHOZ"