Pajtás, 1973. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-19 / 38. szám
Milyen nagyszerű érzés, amikor az ember alkotta óriási gépmadár felszökik az emberrel a kék ég felé, szemünk előtt kiszélesedik a látóhatár, lenézünk Föld anyánk ezerszínű arcára, a házak parányivá válnak, a folyó keskeny ezüst szalagként kanyarodik és alattunk hömpölyögnek a felhőhegyek. Ez a repülés a háborúban nagy, férfias bátorságot kíván. A rohamozó harcos szinte testközelségben van bajtársával, de a harci pilóta felszáll a levegőbe, messzire repül a bázistól és harcol az ellenséges gépekkel. Minden pillanatban számolhat azzal, hogy találat éri, és a halálba zuhan. Mindezt jól tudta Alekszandr Fokriskin, a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának legbátrabb harci repülője. Mégis bátran vállalta a légi csatákat. Elöljárói sokszor akarták iskolába küldeni a háború évei alatt, és a fronttól távol parancsnoki beosztásba szemelték ki. Ő azonban elhatározta, hogy ameddig csak egy parányi kis helység is a fasiszta megszállók birtokában van, addig nem hagyja el a légteret, addig harcol és győz, vagy ha kell, meghal. 1941 és 1945 között 560 harci bevetést hajtott végre. 156-szor veszélyes és agyat próbára tevő légi harcban vett részt. Nagyon sokszor volt súlyos és nehéz helyzetben. Lelőtték mellőle bajtársai gépét, de ő is ontotta a lövedékeket a német fasiszta repülőkre. 59 hivatalos légi győzelmet aratott, de ennél többször diadalmaskodott a harcban. Egy nagyszerűkönyvet írt Boteriskin, Háborús égbolt címmel. Ebben visszaemlékezik a harci tettekre, a német Messerschmitt repülőkkel vívott véres párbajaira. Minidig nagyon fájt neki, ha egy jó bajtársát elveszítette a harcban. De boldog volt, ha a hazájára törő galád és kíméletlen ellenséget megsemmisítette. A harcban saját taktikát dolgozott ki, bátran manőverezett, és a megfelelő pillanatban tüzelt. Harcait utólag vázlatokba jegyezte fel, hogy tanulhassanak belőle bajtársai is. 1941-ben főhadnagyként kezdte a háborút, és 1945-re három év alatt ezredes lett belőle. A repülő századparancsnok-helyettesből repülő hadosztály-parancsnok lett, és ami a legnagyobb boldogság volt a számára, három alkalommal kapta meg a tündöklő aranycsillagot és a Szovjetunió Hőse büszke címet. ■Ki volt ez a bátor katona, aki most már marsall — hogyan nevelődött, mi adta neki ezt a bátorságot és elszántságot?. I. Pokriskin 1913-ban született Novoszifbiszkben, szülei egyszerű munkásemberek. Kisfiú volt, amikor a repülés hőskorában először látott a novoszibirszki repülőtéren, gépmadarat.Nagy esemény volt ez a gyerekek és Pokriskin számára. Megcsodálták, hogy ő is pilóta lesz. Először lakatostanuló volt egy novoszibirszki gyárban, és belépett a Szovjetunió honvédelmi szövetségének egyik repülőklubjába. Megismerkedett a repülés elméletével, a géppel és élete legboldogabb pillanata volt,bámulta a felhőket, a szépséges látnivalótént jelentkezett egy magasabb fokú repülőklubba, és egy repülőtéren felvették a műszakiak állományába, majd bevonult a szovjet hadseregbe, katonai szolgálatra. Ott is azonnal azt kérte, hogy repülőiskolába küldjék. Vágya teljesült. Így lett belőle vadászrepülő. A háború első napjától kezdve az utolsó napig harcolt. Gépéről látta, hogy a fasizmus fővárosa, Berlio hogyan vonaglik, lángol a háború poklában 1945 május elején. S pár hét múlva a bátor harci pilóta, a kiváló repülőparancsnok a moszkvai Vörös téren részt vehetett a a győzelmet köszöntő felejthetetlen díszszemlén. Hadosztálya zászlaját vitte és emelte magasra. Pokrisieot ismerik és szeretik a Szovjetunióban a gyerekek és fiatalok, ő ma a honvédelmi szervezet, a DOSZAAFelnöke. Gyakran megy el most is a fiatalok repülősklubjába, ahol tanulni akarnak tőle a repülés mai fiatal szerelmesei, és ő tanít, oktat, nevel. Nemrégiben hazánk vendége volt, a Magyar Honvédelmi Szövetség klubjaiban járt, Nógrádverőcén találkozott KISZ-esekkel Budapesten, Dunaújvárosban, Veszprémben, Székesfehérváron sok-sok úttörőnek dedikálta a Háborús égbolt című könyvét. Az úttörők csillogó szemmel virággal köszöntötték a Szovjetunió hősét. SZEBECSKÓ IMRE MEKSZUDA POKRISKIN, A SZOVJETUNIÓ HÁROMSZOROS HŐSE