Pajtás, 1973. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-19 / 38. szám

Milyen nagyszerű érzés, amikor az ember alkotta óriási gépmadár felszökik az emberrel a kék ég felé, szemünk előtt kiszélesedik a látóhatár, lenézünk Föld anyánk ezerszínű arcára, a házak parányivá válnak, a folyó keskeny ezüst szalag­ként kanyarodik és alat­tunk hömpölyögnek a fel­hőhegyek. Ez a repülés a háborúban nagy, férfias bátorságot kí­ván. A rohamozó harcos szinte testközelségben van baj­társával, de a harci piló­ta­ felszáll a levegőbe, messzire repül a bázistól és harcol az ellenséges gépek­kel. Minden pillanatban számolhat azzal, hogy talá­lat éri, és a halálba zuhan. Mindezt jól tudta Alek­­szandr Fokriskin, a Szov­jetunió Nagy Honvédő Há­borújának legbátrabb harci repülője. Mégis bátran vál­lalta a légi csatákat. Elöl­járói sokszor akarták isko­lába küldeni a háború évei alatt, és a fronttól távol pa­rancsnoki beosztásba sze­melték ki. Ő azonban elha­tározta, hogy ameddig csak egy parányi kis helység is a fasiszta megszállók birto­kában van, addig nem hagyja el a légteret, addig harcol és győz, vagy ha kell, meghal. 1941 és 1945 között 560 harci bevetést hajtott vég­re. 156-szor veszélyes és agyat próbára tevő légi harcban vett részt. Nagyon sokszor volt súlyos és nehéz helyzetben. Lelőtték mellő­le bajtársai gépét, de ő is ontotta a lövedékeket a né­met fasiszta repülőkre. 59 hivatalos légi győzelmet aratott, de ennél többször diadalmaskodott a harcban. Egy nagyszerű­­könyvet írt Boteriskin, Háborús égbolt címmel. Ebben visszaemlé­kezik a harci tettekre, a né­met Messerschmitt repü­lőkkel vívott véres párba­jaira. Minidig nagyon fájt neki, ha egy jó bajtársát elveszítette a harcban. De boldog volt, ha a hazájára törő galád és kíméletlen el­lenséget megsemmisítette. A harcban saját taktikát dolgozott ki, bátran ma­nőverezett, és a megfe­lelő pillanatban tüzelt. Har­cait utólag vázlatokba je­gyezte fel, hogy tanulhassa­nak belőle bajtársai is. 1941-ben főhadnagyként kezdte a háborút, és 1945-re három év alatt ezredes lett belőle. A repülő századpa­­rancsn­ok-helyettesből repü­lő hadosztály-parancsnok lett, és ami a legnagyobb boldogság volt a számára, három alkalommal kapta meg a tündöklő aranycsil­­lagot és a Szovjetunió Hőse büszke címet. ■Ki volt ez a bátor katona, aki most már marsall — ho­gyan nevelődött, mi adta neki ezt a bátorságot és el­szántságot?­­. I. Pokriskin 1913-ban született Novoszifbi­szkben, szülei egyszerű munkásem­berek. Kisfiú volt, amikor a repülés hőskorában elő­ször látott a novoszibirszki repülőtéren, gépmadarat.­­Nagy esemény volt ez a gyerekek és Pokriskin szá­mára. Megcsodálták, hogy ő is pilóta lesz. Először laka­tostanuló volt egy novoszi­­birszki gyárban, és belépett a Szovjetunió honvédelmi szövetségének egyik repü­lőklubjába. Megismerkedett a repülés elméletével, a géppel és élete legboldo­gabb pillanata volt,­­bámul­ta a felhőket, a szépséges látnivalótént jelentkezett egy magasabb fokú repülő­­klubba, és egy repülőtéren felvették a műszakiak ál­lományába, majd bevonult a szovjet hadseregbe, kato­nai szolgálatra. Ott is azon­nal azt kérte, hogy repülő­­iskolába küldjék. Vágya teljesült. Így lett belőle va­dászrepülő. A háború első napjától kezdve az utolsó napig harcolt. Gépéről lát­ta, hogy a fasizmus fővá­rosa, Berlio hogyan vonag­lik, lángol a háború poklá­ban 1945 május elején. S pár hét múlva a bátor har­ci pilóta, a kiváló repülőpa­­rancsnok a moszkvai Vö­rös téren részt vehetett a a győzelmet köszöntő fe­lejthetetlen díszszemlén. Hadosztálya zászlaját vitte és emelte magasra. Pokrisie­ot ismerik és sze­retik a Szovjetunióban­ a gyerekek és fiatalok, ő ma a honvédelmi szervezet, a DOSZAAF­­elnöke. Gyak­ran megy el most is a fia­talok repülősklu­bjába, ahol tanulni akarnak tőle a re­pülés mai fiatal szerelme­sei, és ő tanít, oktat, nevel. Nemrégiben hazánk ven­dége volt, a Magyar Hon­védelmi Szövetség klubjai­ban járt, Nógrádverőcén ta­lálkozott KISZ-esekkel Bu­dapesten, Dunaújvárosban, Veszprémben, Székesfehér­váron sok-sok úttörőnek dedikálta a Háborús égbolt című könyvét. Az úttörők csillogó szemmel virággal köszöntötték a Szovjetunió hősét. SZEBECSKÓ IMRE MEKSZUDA POKRISKIN, A SZOVJETUNIÓ HÁROMSZOROS HŐSE

Next