Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-15 / 9. szám
Győztes oldalon - vesztesként Beszélgetés egy volt képviselőjelölttel A választások után bemutattuk a győztest, ám többen vannak vesztesek. Közülük Pál József, a Paksi Állami Gazdaság igazgatója állt kötélnek, és beszélgettünk vele az elmúlt hónapok eseményeiről. - Hogyan élted meg az elmúlt hónapok sikertelenségeit? Engedjék meg, hogy először is ezen a helyen megköszönjem a támogatóimnak a szavazatait és bizalmát. Ne keseredjenek el az eredményen, mi az elkövetkező időszakban is úgy fogunk cselekedni, hogy rászolgáljunk annak a közel 40 000 embernek a bizalmára, akik a Magyar Néppártra adták voksukat. Egyébként én kudarctűrő ember vagyok, és mint gazdasági vezető az utóbbi években zömmel kudarccal találkozik az ember. Ritka öröm az számomra, ha jó hírt vagy eredményt hallok. Én tudtam, hogy nem leszek képviselő, de azért reménykedtem, hogy nem a tizedik helyre vagyok jó. Országosan is látszik, hogy az egyéni jelöltjeinket totálisan agyonnyomta a Néppárt népszerűtlensége. Ez abban is lemérhető, miszerint az egyéni jelöltek több szavazatot kaptak, mint a párt képviseletében a listán. A legfrisebb hírek szerint lemondott a Magyar Néppárt elnöksége. Megújulás frakciót hoztak létre, melynek te lettél az elnöke. - Igen, lemondott a Néppárt elnöksége, megalakítottuk a Megújulás frakciót, ami nem pártszakadást jelent, hanem azt jelenti, hogy egy ilyen választási eredménytelenség után megvontuk bizalmunkat a volt elnökségtől. - Változik majd a programotok is? - Alapvetően nem, mert nem a programunkkal volt a baj, még más pártok is jól építkeztek a mi programunkból. Elsősorban a propagandamunkánk volt nagyon gyenge, és a programunk egyes részeit jobban kell aktualizálni. Tehát mi a harmadik utat választjuk, keleti gyarmatból nem szeretnénk nyugati gyarmat lenni. Konkrét helyzet, konkrét elemzése és értékelése, saját szellemi és anyagi potenciánk pontos felmérése révén, segíts magadon - az Isten is megsegít alapelvből kiindulva, egy speciális magyar utat kell járnunk. - Az elkövetkezendő időben hogyan lehet majd a ti programjaitokat leválasztani a többi pártok programjáról, mondjuk a helyhatósági választások előtt? - Természetesen sehogyan. A helyhatósági választásokon változatlanul annak kell lenni, amiben mi hittünk - naivan hogy a személyek hitele a meghatározó, s a Magyar Néppárt kis létszáma ellenére, sok hiteles emberrel rendelkezik vidéken. Nagyon remélem, hogy a helyhatósági választásokon a személyek hitele fog számítani, az hogy az illető mit tett és mit kíván tenni a szűkebb környezete érdekében. A helyhatósági választásoknál kisebb egységek, szűkebb közösségek választják meg az értük legtöbbet tett embereket. - Te reménykedsz abban, hogy a tömeg a hiteles emberekre szavaz és nem a pártállását nézi? - Reménykedni muszáj! - Kéri - Megújuló téglagyár Pakson - olvashatjuk dr. Németh Imre monográfiájában - a löszfal tövében épült téglagyár 1894 óta üzemel. (A Paks-Pusztaszabolcs közötti vasút épületeihez innen szállították az építőanyagot.) A gyár néhány évtizedig bezárt, ezalatt Mohácsról hajón hozták a téglát a paksi kereskedők. A gyár termelése később is akadozott, gyakran változtak tulajdonosai, végül 1949. április 1-jén (ez nem lehetett tréfa!) államosították. 52-53-ban készült a felüljáró a 6-os út fölött. (Az úgynevezett 50- es években az üzem termelésének 40%-át Sztálinvárosban használták föl. 58-ban épült újjá a kemenceház, 59-ben pedig új sajtolóházat építettek; elkészült a TMK-műhely, a transzformátorház és áttértek az elektromos üzemelésre. Nemrég fejeződött be az újabb átépítés. „A január 10-március 26-ig tartó átalakítás a téglagyár legújabbkori történelmének legnagyobb beruházása volt” - mondja Ritter József gyárvezető. „Hatmillió forintba került, a beruházást és a kivitelezést a szekszárdi Korall építőszövetkezet és a paksi Schweigelt József építőtársulás végezte. Négy hőszigetelt kaput nyitottak a kemencén, aminek korábban 14 bejárata volt. Ezzel a kemence kiszolgálását gépesíthettük. Azelőtt 50-60 fokos forróságban dolgoztak ott a munkások, ez most megszűnt. Három új targoncával végzik az anyagmozgatást. Az egységrakattól a késztermékig emberi kéz nem érinti a téglát. Az átalakítás után az addigi napi 18-20 ezres átlag helyett a 30 ezres átlagot is elérhetjük.” Az egyre modernebb téglagyárnak ipartörténeti ritkasága is van. A gyárvezető 80-100 évesre becsüli azt a gépet, amelynek egyetlen motorja - szíjáttételekkel - több gépegységet hajt. A gépmatuzsálem jelenléte emlékeztet a paksi téglagyártás múltjára. PAKSI HÍRNÖK 2 1990. MÁJUS 15.