Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-07-02 / 27. szám

www.paks.info.hu/hirnok E­z a tenyérnyi táj a megan­­­nyi dolgos ember mellett két géniuszt, Illyés Gyulát (Felsőrácegres) és Lázár Ervint (Alsórácegres-puszta) nevelt föl a világnak. Lehet, hogy újságírói túlzásnak tűnik, de a nézői is hosszú veteményesek, gabona­mezők, a koszorús bokrok, lige­tek, orgonások a magyar anya­nyelv összes betűjét Bibliává be­cézik. A Sárszentlőrinc közelé­ben húzódó Lázár Ervin megéne­kelte Csillagmajor szelíd moso­lyában megmerítkezve érünk az ózdi múzeumhoz, ahol már vár minket Benkecz József nyugalma­zott iskolaigazgató, e múzeum mindenese. Rousseau-i idill fogad minket a néhai Fördős-kúria parkjában. De hogy hogyan is lett a valahai kúriából múzeum, ezt Renkecz Józsi bácsi mondja el:­­ Fördős-kúriáról 1945-ig be­szélhetünk. Ezt követően 1959- ig a helyi, illetve sárszentlőrinci termelőszövetkezet tulajdonába szállt át, amikor is az épületet 3- 4, tsz-ben dolgozó család lakta. Iskolaként 1959-től 1971-ig mű­ködött az épület. Három tanerős tanyai iskola volt ez, aztán 1971-ben az iskolák körzetesíté­sének köszönhetően pedagógusi szolgálati lakásokat alakítottak ki a kúriából, de az itt lakó peda­gógusok hamar megunták az ál­landó utazást a sárszentlőrinci iskolába és vissza, így fölszaba­dult a kúria. Jómagam 1990-ben mentem nyugdíjba, s a közel 40 év alatt összegyűlt anyagból épít­kezve alakítottam ki a múzeu­mot, nem mint hivatott, csak mint amatőr muzeológus. A mú­zeumba beérve, a társalgóban történelmi relikviák láthatók a II. világháború hőseinek hagya­tékaiból. A mellette lévő szobá­ban alkalmi kiállítások várják az idelátogatókat. Legutóbb éppen a költészet napja alkalmából állí­tottam össze egy gyűjteményt, a nekünk, nekem dedikált köny­vekből. Továbbhaladva a Petőfi Sándor­ és Illyés Gyula­emlékszoba fogad minket. Jól megfér egy szobában egymás mellett a két irodalmi, történelmi óriás hagyatéka. Az iskolatörténeti kiállítás mél­tán országos hírű. Ebben a helyi­ségben - ellentétben például a felsőrácegresi iskolával - minden az eredeti állapotában tekinthető meg, a padok, fogasok, a vas­kályha a piszkavassal éppúgy, mint a víztartó, no és az akkori tankönyvek, taneszközök is. A Fördős-emlékszobában a család tálalós szekrényein s egyéb bútorzatain, személyes holmijain kívül a Sztanko­­vánszky és dr. Pesthy Pál volt igazságügyi miniszter hagyatékai is föllelhetők. Fördős Istvánról tudni illik, hogy 1848-ban Tolna vármegye alispánja volt, s a sza­badságharc leverése után először halálra ítélték, majd életfogytig­lani börtönbüntetésre változtat­ták az ítéletet. Nyolc és fél évig raboskodott Teresungstadtban, majd hazakerült Ózdra, ahol a temetőben egy síremlék jelzi a sírját egy cédrusfa tövében. Ne­véhez fűződik egy egyetlen faág­ból készített bilincs, aminek egyik felén az Arad, a másikon az 1849-es felirat áll. Tudtom­mal ez Szekszárdon, a Wosinszky Mór múzeumban található. E szobában őrizzük Fördős Vilmos vadászszékét és ama híres beszédét is, amit Szek­szárdon, a Garay szobor avatá­sán mondott el. Magamnak is fönntartok egy kis szobát, ez az én kis kuckóm, ahol intézem a teendőket - talán megérdemlem a tünékeny idő idekötődő emlékeinek őrzéséért, óvásáért, ápolásáért. Aztán van itt még egy tea­konyha, ahol az itt táborozók szoktak főzőcskézni, egy kilenc­­ágyas szoba, s alatta a „Fehér denevér” pinceklub, az ifjúság kedvenc szórakozóhelye. A klub­­helyiség névadója egy ezen a he­lyen meglelt fehér, albínó dene­vér volt, amit pár nap után sza­badon engedtem, hiába jöttek hírére még Budapestről is, példá­ul a Búvár című folyóirattól. Volt e fehér denevér kapcsán egy jó hecc is. Iker Sándor barátom, Györköny volt iskolaigazgatója mondta: „Nagy kókler vagy te Jóska, képes voltál belemártani azt a szegény denevért a hypóba, csak hogy idecsábítsd az embere­ket.” Egy újabb helyiségben a me­gyénkben egyedülállóan úttörő­szoba és egy méhészeti gyűjte­mény látható. Az udvaron álló - a kúriára­ múzeumra tekintő - Észak-Amerikából való vasfából készült Emese álma című faszo­bor adja áldását az arra tévedők­­re. A turulmadár türelmesen óvja szárnyaival ősanyánkat. A re­mekbe szabott munkát Meilinger Ferenc készítette. Az­tán a kijárat fele, a kertben a Nagyvejkén élő Beréti István Szent Ambrusnak, a méhészek védőszentjének szobrát, Nagy József nyugalmazott állatorvos pedig a méhészek kopjafáját állí­totta ide, de a soproni diákok is készítettek egy kopjafát és egy totemoszlopot. Nyaranta immáron hagyo­­mányszerűen működik itt fafara­gó, gyermektánc, történelmi, ter­mészetvédelmi tábor, s a népfőis­kola 1990 óta. A megyénkben már 11 ilyen népfőiskolában fo­lyik oktatás, ahol a régi iskolák munkáját példázva a népműve­lést, közművelődést tekintjük elsődlegesnek. Beszélgetésünk a kupicák ös­­­szecsengésével ér véget, de a ko­csihoz közeledve nem lehet el­menni Petőfi Négyökrös szekér című versének története mellett. Petőfi Sándor innen, Ózdról in­dult el Borjádra, ahol megírta Sas Erzsébethez a verset, s út­közben állítólag súgni akart vala­mit Erzsikének, aki meg is en­gedte ezt a költőnek. A súgásból puszi lett, s Erzsiké kérdőre von­ta Sándorunkat, hogy mégis mit jelentsen ez. Erre azt mondta az ifjú költő: O, Erzsiké, olyan mély­ről jöttek azok a súgni való gon­dolatok, hogy mire fölértek, már csak­ egy sóhajtás lett belőlük­. költővel és Sas Erzsikével ellentétben mi nem Borjádnak­, hanem Paksnak­ vet­tük utunkat, és még csak csilla­got sem tudtunk választani ma­gunknak, lévén még éppen dél­előtt, de Benkecz Józsi bácsi hosszú integetése elkísért minket egészen a szerkesztőségig, vagy tán még annál is távolabbra. Oláh Zoltán Ezerarcú múzeum a megye szívében Petőfi Sándor és Illyés Gyula egy szobában Paksról Ózd felé haladva - ha nem is négyökrös szekérrel, jobb híján autóval - végig az úton a múlt és a jelen irodalma köszön vissza nekünk, bárhova pillantunk. A

Next