Paksi Tükör, 2000 (7. évfolyam, 1-3. szám)
2000-04-01 / 1. szám
7 KÖLTÉSZET NAPJA3 elveszni a gyerek. Hangsúlyozzák az ünnepségek öntevékeny formáit, a helyi viszonyokat, a költészet és a közönség valódi találkozóit remélik - talán megérjük, hogy egy költőt sem várnak majd hiába az ünnepi estre, és egy költő sem fog csalódottan hazatérni a találkozóról. A program szokásos eseményei mellett egy-két meglepetés is található. A nyitány: április tizedikén az írószövetség költői szakosztálya megnyitó estet rendez az Egyetemi Színpadon, ennek egy részét a televízióban is látjuk majd. Tizenkettedikén a TIT rendez matinét a Kossuth Klubban, a záróünnepség Szolnokon lesz ugyanaznap este. Az iskolákban a tavaszi szünet után szentelnek néhány percet vagy egy irodalomórát a Költészet Napjának; könyvtárak, szervezetek, író-olvasó találkozókat szerveznek, a rádió és a televízió külön műsorokat szerkeszt, és nem lehet szebbet elgondolni: április tizedikén minden színházunkban - az esti előadás előtt - egy-egy kiváló színész elmondja valamelyik élő magyar költő versét. Meglepetés, ajándék a versbarátok köre tagjainak a Szép Vers 1963 című antológia, amely a tavalyi verstermés legszebb darabjait gyűjti össze. - És ankétok és kiállítások, hanglemezek, iskolai pályázat - ha a fele terv megvalósul, szépen szolgálja a verset, de hát miért ne sikerülne mind? A költő és az olvasó találkozik a Költészet Napján, de ne hagyjuk említetlenül azokat, akik a találkozás útján egyengetik majd, akiktől főképpen függ, hogy a tervekből mennyi valósul meg: könyvtárosokat, tanárokat, szervezőket, művelődési házak igazgatóit. Jó lenne, ha nem elismerés nélkül csinálnák, amit egyébként magáért az elismerésért nem, csak szenvedélyből lehet jól csinálni, akár olvasói szenvedélyből is. Április tizenegyedike, a Költészet Napja, József Attila születésnapja. Nem is lehetett volna másként kigondolni, egymásra vet fényt ez a két ünnep. S, ami a mai magyar költészetben keletkezik vagy esemény, valahogy mind arrafelé, a József Attila életműve felé tekint. S akár a népművelés, akár a költő és a tömegek együttélése, akár az “osztályharcos”, elkötelezett vers küldetése jut eszembe a Költészet Napja programjából, József Attilára gondoltam. S mert az ő neve emeli majd az ünnepet, nem szabad félszívvel rendezni, szervezni, nem szabad kelletlenül részt venni az ünnep eseményein, s nem hozhat félsikert a magyar versnek a Költészet Napja. (Új írás, 1964.4. sz. 467-468. p.) 2