A Pallas nagy lexikona, 3. kötet: Békalencse—Burgonyavész (1893)

B - Borék - Boréksérv - Borékvizkór - Borelemzés - Borélesztő - Borelli - Boren - Borenda - Borerjedés

Borék — δ 12 — tel, mely aztán az ecetágyat adja ; ha erre bort öntenek, akkor a borban lévő szesz bizonyos idő múlva borecetté alakul át. Nagyban való előállí­tása úgy történik, mint a közönséges eceté,­­—v. Borék v. herezacskó (scrotum v. scortum, ami általában bort jelent; a rómaiak a közönséges kém­öket scorta-nak nevezték, mert bőrszoknyát kellett, hordaniok : a B. görög neve οσχεος), a köz­takarónak azon zacskó­ alakú része, mely a heréket és az ondózsinórok alsó végét fogadja magába. Külsőleg a közepén hosszirányú varrat van (raphe scroti) a hímvessző hasi oldalától a gátig terjedő­leg. A B. felszíne ráncos, színe a hámban fekvő sok festéksejttel barnás. A bőralatti sejtszövet helyett a B.-on fehéres színű sima izomréteg van (u. n. izomhártya, tunica dartos s. erythroides, gör. ερυθρός piros), melytől a varrat irányában nyíl­irányú sövény indul ki (septum scroti) s ez válasz-tásul szolgál a herék között. MIH. Boréksérv, a sérvnek azon alakja, melynél a lágyékcsatornán kitolult bélrészlet a lágyékcsa­torna külső nyílásán leszállt a borék (herezacskó) üregébe s itt okozza a sérvdaganatot. A sérvek többnyire nagyobbak és hosszabb ideig szoktak fennállani. L. Sérv. Borokvízkór, vizsérv, hydrocele, oscheocele aquosa. A herezacskó üregében fellépett víz- (savó-) gyülemlés. Mindenkora egyénnél előfordulhat, s oka általánosságban mindig a herezsinór (ondó­zsinór) vérereinek meggátolt vérkeringése. Kelet­kezhetik a herére történt ütés, esés, nyomás által, a here és mellékhere gyuladásai után többnyire rövid idő alatt (heveny)­­. pedig a zsugorodás­nak induló here mellett és a here különböző idült betegségeinél és elfajulásainál (idült) lassan kép­ződik. Gyógyítása a savónak operációval eszkö­zölt kiürítésében s az idült B.-nál a kiürítés után olyan oldatok befecskendezésében áll, melyek a további savóképződést lehetetlenné teszik (j­od- jod­kálium-oldatok). Gyökeres gyógyítás végett újab­ban a herezacskót felhasítják, a meggy­ilemlett savót kiürítik, s a herezacskó üregét kibélelő sa­vós hártyát a külső bőr sebszéleihez kivarrják. Igy a savós hártya felszínei a műtétei után alkal­mazott nyomókötés alatt összetapadnak egymás­sal s a további savóképződés megszűnik (Volk­mann-féle radikális operáció). Borelemezés. Főleg a bor szeszének, savának és vonadékanyagának meghatározására vonat­kozik. A szesz meghatározását csakis a) a bor lepárolása által, b) a Geisler-féle vaporiméterrel, a a Molligaud-féle ebullroszkóppal lehet pontosan végezni. A bor szesztartalmát súlyszázalékokban (grammokban) szokták kifejezni 100 cm3 borra vo­natkozással. A térfogatszázalékok, a szesz köny­nyebb lévén a víznél, többet mutatnak, p. 8 súly­százalék egyenlő 10 térfogatszázalékkal. A bor savtartalmát a bornak normál v. 1 /­10 normál al­kalival való titrálásával határozzák meg, indiká­torul lakmusz-oldatot és kurkuma-papirost hasz­nálunk, s az elhasznált alkali mennyiségét borkő­savra számítjuk. A vonadékanyagot legjobb a szesztelenített s eredeti térfogatára felhígított bor fajsúlyából a Schultze vagy Hager-féle táblázat igénybe vételével kiszámítani. V. ö. Csanády és Plósz A borászat könyve c. művét. KTV. Borélesztő v. borseprő. A mustot a B. változ­tatja borrá az erjedés v. borforrás alkalmával. A B. a penészek közé tartozó növényke, melynek spórái a szöllő héján bőven lelhetők s a kipréselt lében megtalálva tenyésző feltételeiket, a must­ban levő cukrot főleg borszeszszé és szénsavvá változtatják. A borképződésnél főleg a Saccharo­myces apiculatus és ellipsoideus játszanak szere­pet ; ezek parányi sejtek, melyek sarjadzás által szaporodnak, s akkor fejezik be működésüket, ha a) v. már annyi szesz képződött, hogy ez műkö­désüket gátolja, b) v. ha a mustban levő cukor teljesen elfogyott, c) ha a pince igen kihűlt. Ezen utóbbi esetben, ha a pince újból felmelegszik (má­jus, június hóban), a boron az utóerjedés tüne­ménye fog mutatkozni, míg a sejtek működése az a) v. b) szerint abban marad. A tevékenysé­gét befejezett élesztő pár hét alatt a hordó fene­kére ülepszik le, s a szöllőszemekre tapadt por, a mustban volt nyálka, kiváló borkő (1. o.) társa­ságában az u. n. borseprőt adja, melyet seprűbor, seprüpálinka, borkő stb. készítésére szoktak fel­dolgozni. KTV. Borelli János Alfonz, olasz matematikus és orvos, szül. Castelnuovoban, Nápolyban 1608 jan. 28., megh. Rómában 1679 dec. 31. Miután tanul­mányait elvégezte, 1649. Messinában a matema­tika és filozófia tanára lett, 1656. pedig a pisai egyetemre hívták meg, egyszersmind tagja lett az Accademia del Cimento című tudományos tár­saságnak Firenzében. Ennek feloszlatása után (1667) elhagyta Pisát és ismét Messinába ment. 1674. nyugtalan és heves természete által any­nyira elragadtatta magát hogy az akkori felke­lésben részt vett, miért az országból menekül­nie kellett. Rómába ment és itt maradt élete végéig. Tudományos működése nagyon sokoldalú­­volt. Foglalkozott boncolástannal és élettannal, matematikával, csillagászattal és fizikával, azonfe­lül hírneves orvos is volt. Leghíresebb műve a De motu animalium című munka, melyben az állás, járás, ülés stb. mechanizmusára vonatkozó sok vizsgálódását írja le. Jupiter holdjairól szóló művé­ben, bár határozatlanul, kimondja azon nézetét, hogy az égi testek egymást vonzzák. Azonkívül ő készített első ízben héliosztátot. H. A. Boren, tó Östergötland svéd tartományban (län), 28 km 2 területtel ; a Göta-csatorna vezet át rajta ; partján van Alfaja. Borenda (Broang), 4624 méter magas hágó a Himalájában, Bisszahirból vezet át Tibetbe. Borerjedés v. bor forrás. A must a szüretelés után az uralkodó hőmérsék szerint előbb v. utóbb megzavarosodik, belőle eleinte apró szénsavgyön­gyök, később szénsav hólyagocskák szállanak fel, hőmérséke többé-kevésbbé emelkedik, édes ize elvész, s mindinkább szeszes szüvé lesz. Az erje­dés alatt a cukor szeszszé és szénsavvá alakul át, ezeken kívül a mustban erjedés közben glicerin, szukcinsav s egyéb anyagok is keletkeznek, me­lyek a bor ízére és zamatjára hatással vannak. Hogy erjedés közben a levegő az erjedő musthoz ne juthasson, az ú. n. kotyogókat alkalmazzuk. Az erjedés befejezése után a bor újból lehűl, tisz­tulni kezd és söprűit rak le, melyről dec. hó folya­mában le kell fejteni az ujbort. Ha szüret után a Borerjedés

Next