A Pallas nagy lexikona, 6. kötet: Elektromos hal-Fék (1894)
F - Fáy
Fáy — 735 — nyomára jött és a parlament pincehelyiségeiben lerakott és lőporral megtelt hordók között égő kanóccal kezében forgolódó P.-t a döntő pillanatban elfogta. Kínpadra vonták s azután cinkostársaival együtt kivégezték. Évente nov. 5. Londonban és más városokban a nép utcai körmenetet és tüntetést rendez, amidőn azután egy katonának (avagy főpapnak) öltöztetett szalmabábot «No popery» kiáltások között végighurcol az utcákon és azután nyilt téren elégeti. 1858. III. Napoleon alakja esett e népszerűtlenségnek áldozatul, M. L. Fág, abaujvármegyei család, őse Rugacs, állítólag székely származású vitéz, ki II. András oldalán a Szentföldön (1217) esett el. Fiai, Don és Barnabás 12-11, a muhi csatában ugy mentették meg a futó IV. Bélát, hogy kidőlt lova helyett egyikök saját lovát adta alája, mig maguk a holttestek közé lapulva várták be a mongol hadak elvonulását. A király 1243. Abauj vmegye Fáj nevü földének odaajándékozásával jutalmazta meg hűségüket s ebben V. István is megerősítette őket. Don fia, Orbán, 1292. már Fáynak nevezte magát. A családnak utóbb nyert címere azt a jelenetet örökíti meg, mikor az egyik fiu a király elé vezeti fehér paripáját. A család nevezetesebb tagjai: I. Ulászló idejében Ferenc, kassai kapitány, 1584. István abauji követ, ki a portánál is járt küldetésben s öcscsét, Pétert ott is fejezték le ; István fiai : András kapitány és István abauji alispán és csapatvezér, kitől a család tovább származott. A Fáyak mindig élénk részt vettek a törökök ellen való küzdelemben, s Abauj, Ung, Ugocsa és Szatmár vármegyét mint fő- és alispánok szolgálták. Az egyik ágnak Fáy Ágoston ugocsai főispán 1809. grófi rangot szerzett ; ennek unokája István (1. o.) a zeneszerző. A család másik ága még a XVI. sz.-ban Pest vmegyébe költözött s ebből az ágból származott F. András (1. o.) a hírneves író. V. ö. Fáy Ignác: A fáji Fáy család származási táblája (1860. egy nagy iven) ; Nagy Iván.. Magyarország Családjai, IV., 125-134. ~ M. J. F. András (fáji), iró, a magyar reformkorszak irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legmunkásabb tagja, szül. Kohányon, Zemplén vmegyében 1786 máj. 30., megh. Pesten 1864 jul. 26. Fáy László földbirtokos és Szemere Krisztina voltak szülei, maguk is előkelő kálvinista magyar nemesi családok ivadékai. Kiskorát a szülei háznál és nagyanyjánál, Gálszécsen a Szemerék ősi fészkében töltötte; 1791. szülei Gombára, Pest vmegyébe költöztek. F. atyai nagyatyjának birtokára s F. mindkét helyen. Gálszécsen és Gombán, a magyar nemesi élet légkörében nevelkedett. Rendkívüli élénksége nemesszivüséggel, korán fejlődő elmetehetséggel és ritka szorgalommal párosult. Iskolázását 1793. Sárospatakon kezdte, 1798— 1802. a német nyelv elsajátítása végett a pozsonyi líceumban folytatta, egy évvel idősb rokonával, Szemere Pállal együtt s aztán 1803—1804. Sárospatakon fejezte be — Kövynél —jogi tanulmányait, Patvariára Pestre került, kitűnő sikerrel letette az ügyvédi cenzúrát, de sohasem ügyvédkedett. Inkább szeretett olvasgatni, a klasszikus Cicerót és Tacitust ép annyira kedvelte, mint a modern német, francia és angol irodalom korifeusait (így Kotzebuet,Lafontainet, Wielandot, Sternet, Swiftet, Rabelaist, Lesget, Jean Pault stb.) ; szorgalmasan látogatta a színházat, barátkozott az írókkal, kik közé Szemere Pál vezette be, megismertetve őt Kazinczyval is. A közélet terei közül jobban húzódott a megyei élethez, mint a törvénykezéshez. Atyja kedvéért közigazgatási hivatalt vállalt, 1810. a pesti, 1812. a váci járás szolgabirája lett. Midőn 1818. visszavonult a nyilvános szolgálattól, Pest vmegye táblabirájának választotta ; ettől fogva egy ideig inkább az irodalomnak élt ugyan, de részt vett a megyei életben is. 1823. gombai birtokáról Pestre tette át lakását ; háza, gyülőhelyévé lett az íróknak, igy rendes vendégei voltak Szemere Pál, Vitkovics, Kisfaludy Károly, Vörösmarty és mások, s több kezdeményezés,, mely aztán testet öltött, e körből indult ki. A nyilvánosság előtt mint író lépett ugyan fel először, s már jó régen, de Pestre költözése óta, mint Pestváros polgára és az ország első megyéjének tekintélyes vezérférfia, politikai és társadalmi téren is országos jelentőségű tevékenységet fejtett ki. Mikor Pest vmegye az 1825-iki országgyűlésre szóló követi utasításokat tárgyalta, Fáy egy javaslatot terjesztett be, mely egész sorát pendítette meg azon reformeszméknek, melyek később nagyrészt megvalósultak, de még akkor senki más rájuk sem gondolt ; így a színészet, mint fontos nemzeti közügy állandósítása, a közigazgatás, az igazságügy javítása, szabad ipar, büntető kódex, erkölcsnemesítés, javító ház, apró kassza (takarékpénztár) stb. Mind gyakorlati alkotásokra irányult tervek,, melyeket később irataival, a megye és országgyűlésen szavával, a társadalom terén buzdításaival népszerűsített és érlelt. A hasonló törekvésű Széchenyi hamar felismerte benne a hasznos szövetségest s F. a nagy regenerátornak valóságos jobbkeze lett. Az 1832—36. országgyűlés okozta mozgalmaknak Pest vmegye gyűlésein hathatós képviselője volt magyaros, józan, őszinte beszédeivel, melyek rétori sallang nélkül is hatottak. A megye minden bizottságba kiküldte, mely egy-egy nevezetesebb újítást, országos ügyet tárgyalt s e téren a közügyeknek igen fontos szolgálatokat tett. Pest vmegye 1835. követévé választotta s az országgyűlésen mint az ellenzék egyik kitűnősége buzgó részt vett a tárgyalásokban. 1836. Pest vármegye is táblabirájául választotta. Amellett a társadalmi és irodalmi életben is nagy munkásságot fejtett ki. Széchenyi kedvéért belépett a kaszinóba s ez intézetnek majdnem folytonosan a könyvtárosa, volt, két ízben pedig igazgatója is (1835 és 1840). Az akadémia ügyeiben is intéző részt vett. Már az első nagygyűlésen (1831) tiszteleti taggá választották, 1845. az igazgató tanács tagjává, 1847. pedig helyettes elnökül működött. A Kisfaludy-társaság is első alakuló gyűlésén (1837 február 6.) Fáy-család címere. Fáy