A Pallas nagy lexikona, 8. kötet: Gesztely-Hegyvám (1894)

G - Gutenstein - Gutesa - Gutgesell - Guthe - Gúthi

Gutenberg 1­358 - tőbb a könyvnyomdát felállították. Schaab szerint nem ez a Henne volt a könyvnyomtatás föltalá­lója, hanem János, G. Elsének és Gensfleisch Frie­lének a fia, kit 1430. és 1434-ből keltezett okmá­nyok említenek. Linde Gensfleisch Frielét tartja annak ; Faulmann pedig, ki Schaab nyomán in­dulva, leszármazási táblázatot állított össze, két G. Jánosra és három Gensfleisch Jánosra akadt az akkori idők irataiban. Hogy melyik volt ezek közül a föltaláló, annak bizonyításától tartózkodik, mert az okmányok hamisítottaknak tűntek föl előtte. A legtöbb valószínűség Schaab állítása mellett van. E szerint tehát a föltaláló G. Elsének és Gensfleisch Frielének második fia, János volt, ki már jóval annak előtte, hogy a könyvnyom­tatást föltalálta, foglalkozott a mekanika több ágával. 1420. a polgárok és a nemesség közt ki­ütött torzsalkodás miatt kivándorolt Mainzból s valószínűleg Eltvillebe ment, ahol testvére Friele lakott. Később Strassburgba került, mint azt egy 1435 márc. 15. keltezett okmány bizonyítja. Itt Dryzehn Andrással és másokkal szerződést kö­tött 1436., melyben kötelezi magát, hogy összes «titkos és csodálatos művészeteire» megtanítja szerződő társait s az azokból eredő haszonból ré­szelteti őket. Dryzehnnek 1438. bekövetkezett halála azonban meghiúsította ezt a vállalkozást, amelynek első pontjául a könyvnyomtatás volt felvéve, s G. pörbe keveredett az elhunyt egyik testvérével, Dryzehn Györgygyel. A pört elvesz­tette , a rája .vonatkozó okmányokban fordul elő először a könyvnyomtatás művészetének említése. Az aktákban előforduló tanúvallomások szerint G. ez időben «termékek» előállításával foglalko­zott, melyeket az 1439-iki aacheni bucsún akart elárusítani. Hogy mik voltak ezek a termékek, szorosabban nincs meghatározva, de valószínű, hogy fametszetekről nyomott képecskék voltak, úgy látszik, hogy 1444. G. elhagyta Strassburgot s visszatért Mainzba, hol nagybátyjának, Gens­fleisch Hennének házában, a «Hof zum Jungen»­ben állíthatta föl nyomtató műhelyét, mint azt az 1856. ott talált sajtódarabkák gyanítani enge­dik. 1450. szerződést kötött Fust (1. o.) v. Faust János aranyművessel, amelynek értelmében Fust János adta a pénzt a vállalathoz. Ekkor nyomta első művét, a latin bibliát. A szerződés néhány esztendő múlva fölbomlott. Fust túlságos követe­lésekkel állott elő s a dolog perre került, melynek az lett a vége, hogy G.-et kizárták a nyomda tulajdonjogából. Fust ekkor a gernsheimi Schöf­fer Péterrel dolgozott tovább s nyomdájából ke­rült ki 1457. a szépen nyomott latin Psalterium, zsoltárokkal és ünnep- s vasárnapokra való kar­énekekkel. G. mindazáltal Hummer Konrád mainzi tanácsos segélyével ismét fölállított egy könyv­nyomtató sajtót s ezen nyomta bűnbocsátó leveleit, a 36-soros bibliát, egy 1460-ra szóló kalendáriu­mot (egyetlen egy példánya a darmstadti udvari könyvtárban van) és a­­Catholicont. A nyomda 1465-ig állott fönn. Ebben az időben a már el­öregedett G. Adolf nassaui érsek szolgálatába lé­pett s azt székhelyére Eltvillebe követte. Emléké­nek szobrot állítottak Mainzban, Strassburgban és M. m. Frankfurtban. Irodalom. Schaab, Die Geschichte der Erfindung der Buch­druckerkunst, Mainz 1830; Wetter, Kritische Geschichte der Erfindung d. Buchdruckerkunst, Mainz 1836; van der Linde, Gutenberg, Stuttgart 1878 ; Faulmann, Illustrierte Geschichte der Buchdnickerkunst, Bécs 1882 ; Hesselo, Gutenberg, Lon­don 1882; Schmidt, Nouveaux détails de la vie de G., Strass­burg 1811 ; Klein, Sur G. et le fragment de sa presse, Mainz 1856; Dziadtzko, Beitr. zur G.-Frage, 1889; u. az, G.-s frü­heste Praxis, Berlin 1891). PU.. Gutenstein, község Bécs-Ujhely alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, 30 km.-nyire Bécs-Uj­helytől, a Piesting-völgyben, vasút mellett, (1896) 1803 lak., vas- és rézhámorral, malmokkal. Szép fekvése miatt a bécsiek közül sokan keresik föl nyaralóul. Egy régi kastély, amelynek romjai még fennállanak, a Habsburg-család több tagjá­nak szolgált lakóhelyéül ; benne halt meg 1330. Szép Frigyes. Szép kilátás esik környékére a Hoyos grófoknak egy gyönyörű parkban fekvő­kastélyából. A temetőben Raimund író aluszsza örök álmát; sirját ujabban szép emlékkővel jelöl­ték meg. V. O. Newald, Gesch. von G. (Bécs 1890). Gutesa (ejtsd: —sa) Illés, horvát politikus, megh. 1894 szept. 12. Zágrábban községi tanácsos s Bosznia és Hercegovina okkupációja idejében a felkelők egyik kiválóbb embere volt. G. szerkesz­tette a felkelő bosnyákok emlékiratát, valamint ő volt a közvetítő a kiküldött európai biztosok és a felkelők közt. Már 1848. is mint a horvát köz­jogi ellenzék hive szerepelt. B.O. Gutgesell Dávid,, nyomdász, 1578. állította fel jól felszerelt nyomdáját Bártfán, melyet 1597-ig (valószínűleg haláláig) maga vezetett. A mű­helyéből kikerült nevezetesebb nyomtatványok közül említést érdemelnek: Stocker Leonhart, Formulae tractandarum Sacrarum etc. (1578) ; Kulcsár György, Postilla (1579 és 1597) ; Balassa Bálint, Beteg lelkeknek való füves kertecske­(1580) ; Judicium magyar nyelven (1581) és Huszti Péter, Aeneis (1582) ; Wagner Márton, Apologia Examenis Ecclesiee et Sehol­es Bartphensis (1590) ; Énekes könyv (1593) ; Stocker Leonhart, Postilla (1596). Utolsó nyomtatványa minden valószínűség szerint Kulcsár György Postillájának 1597. meg­jelent második kiadása lehetett, mert ugyanazon évben Bártfán már Klöz János neve alatt meg­jelent nyomtatványokkal találkozunk. A—F„ Guthe, 1. Hermann, német földrajzi iró, szül. Andreasbergben, a Harzhegységben 1825 jul. 22., megh. Münchenben 1874 jan. 29., mint az ottani politechnikum földrajztanára. Művei: Die Lande Braunschweig u. Hannover (2. kiad., Hannovera 1880); Lehrbuch der Geographie (5. kiad. Wag­ner H. átdolg., u. o. 1882-83).­­ 2. G. Her­mann, német protestáns teologus és Palesztina­kutató, szül. Westerlindében 1849 máj. 10. Göttin­gában és Erlangenben tanulta a teologiát. 1884 óta a lipcsei egyetemen a teologia tanára. 1881 már­cius havától augusztusig a német Palesztina-egy­let ásatásait vezette Jeruzsálem mellett. Munkái : Ausgrabungen bei Jerusalem (Lipcse 1883) ; Palä­stina in Bild und Wort (Ebersszel együtt, u. o. 1883—84) ; Zukunftsbild des Josaia (u. o. 1885). 1878 óta szerkeszti a Zeitschrift des deutschen Palästin­a Vereins c. folyóiratot. I. J. Gúthi-család (kis- és nagy-gúthi). A Gúthke­led nemzetséghez tartozott. Törzse valószínűleg ama László volt, ki 1217, tevékeny részt vett II. Gúth.

Next