Palócföld, 1973 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - KÖRKÉP - Horpácsi Sándor: Zám Tibor: Bács-Kiskunból jövök (Magyarország felfedezése)
gás annyiban helyes, hogy tiltakozik a merev, általános megoldási sémák ellen, a nemzeti sajátosságok figyelembevételével önállóan kialakított megoldást ajánl. Másrészt azonban nyitva hagyja azt a kérdést, mi van akkor, ha például két ország saját maga számára kialakított modellje ütközik egymással. Nem a cselekmény jó szálán, de szóba kerül a márciusi ifjúságnak a szabadságharcban betöltött szerepe is. Tudjuk, hogy a forradalomban vezető szerepük volt, a tavaszi választások során viszont csak elenyésző számban kerültek be a parlamentbe, ezért nem tudtak befolyást gyakorolni a kormányzásra. Milyen következtetést von le ebből az író „Ha egy nemzet — bármi módon kiiktatja aktív ifjúságát a közélet fórumaiból, akkor az a nemzet ne csodálkozzék, ha az öregek tempója, óvatos taktikázása jellemzi a közéletet, s a nemzet mozdulatait. Forradalmi küzdelmek idején a forradalmi hevületű ifjúság kiiktatása pedig egyenlő a forradalom halálával." A regény „erkölcsdrámai" szála, mint már említettük, Madarász László alakjához kapcsolódik. A Kossuth-Madarász szembenállásban kifejeződik az a szükségszerűség, hogy adott történelmi szituációban a közös érdeket kell előtérbe helyezni, még akkor is, hogyha közben „átgázolunk” etikailag ártatlan emberek személyes érdekein. Kossuth meggátolhatta volna, hogy Madarászt erkölcsileg tönkretegye a békepárt. Ezáltal azonban Kossuth egyrészt időt vesztett volna, háttérbe szorul a „nagy terv”, a trónfosztás előkészítése és lebonyolítása. Másrészt, ha ő is bekapcsolódik a gyémántper bonyodalmaiba, ezt felhasználta volna a debreceni békepárt, hogy valamiképpen őt is megrágalmazza, így az egész nemzet előtt került volna veszélybe a tekintélye, amely az adott politikai helyzetben szintén veszélyes volt. Ezért hagyta Kossuth „bukni" Madarászt, többször megígérve a „forradalom gyermekének" az elégtételt. Ez a szituáció kiemeli Madarász, a „politikai áldozat” erkölcsi tartását is. Ilyen értelemben Madarász sorsa tragédiát hordoz magában. A kormány leghaladóbb részének, a flamingóknak a vezérét tették lehetetlenné a békepártiak, ezzel lényegében szétzüllesztve a legradikálisabb csoportot. Ez Madarász politikai tevékenységének tragédiája. Egyéni tragédiája, hogy etikai ártatlanságát nem tudta bebizonyítani, és a jóvátételt soha nem kapta meg, ez azonban magában hordozza erkölcsi nagyságát is. Madarász nemcsak mártír, hanem hős is. Felismerte, hogy a politikai cselekvés gátlójává vált volna a személyes érdekének előtérbe helyezése, és így alárendelte magát a történelmi szükségszerűségnek. Összegzésképpen annyit, érdekes és értékes könyvet kapott a kezébe az olvasó. Érdekes a történelmi témája és annak feldolgozási módja miatt, érdekes, mert törekszik a történeti hűségre, nem regényesít, ugyanakkor úgy tárgyalja a történelmi problémákat, hogy kiemeli azok máig ható tendenciáit. (Szépirodalmi K. Bp. 1972) Ratzky Rita ZÁM TIBOR Bács-Kiskunból jövök (Magyarország felfedezése) Zám Tibor nevét a Hortobágyi jegyzetek c. szociográfiájával kapcsolatban jegyezte meg az olvasó. Szenvedélyes, a valóságot faggató írása akkor (1966- ban) országos vitát robbantott ki. Olyan írót ismerhettünk meg benne, aki tudatosan faggatja a valóságot, nyugtalanul keresve a jelenségek mozgató elemeit. Hisz abban, hogy az írás visszahat a valóságra, felerősíti pozitív tendenciáit. Életútjának fázisait követve (tanító, könyvtáros, gyári munkás, újságíró, tisztviselő) azt az értelmiségit ismerhetjük fel benne, aki keresi helyét, azt a helyet, ahol a leghatékonyabban cselekedhet. Paradox — és éppen a sorozatról szólván már utaltunk is rá — az irodalom helyzete. Az az értelmiségi, aki elégedetlen a változás ütemével, vagy éppen felháborodik egy-egy jelenségen: esetünkben a falu, a vidék elmaradottságán (Hortobágy, Bács-Kiskun), a bürokrácia ostobaságain, némely tisztségviselő (pl tsz. elnök) túlkapásain, önzésén vagy éppen Döbrögi hatalmaskodásán - az előbbutóbb tollat ragad, fórumot keres mondanivalójának. Az írás, az irodalom tűnik annak a műhelynek, amelyben a társadalmi progresszió először megfogalmazódik, néhány az egész társadalomra is érvényes tendenciát feltárnak, a cselekvés szükségességének és a problémák megoldásának módját is felvetik. Csak utalásként említjük itt éppen Zám Tibor (és Kunszabó Ferenc) cikkeit a Forrásban, Élet és Irodalomban (amelyekből jószerivel ez a kötet is összeállt a tanyákról, Bács-Kiskun tsz-eiről. A tanyakérdés több szempontból is jó példa. Egy sajátos magyar (és alföldi) történelmi és gazdasági „képződményről” van szó. Még ma sem zárult le a vita, nem dőlt el, hogy a tanya történelmi kövület-e, amelyet ,,fel kell számolni”, vagy gazdasági adottság, lehetőség, amelyet megtűrni, avagy támogatni, fejleszteni kell. Ennek eldöntése - ma már látjuk, s erre figyelmeztetett Erdei Ferenc is - nem megy máról-holnapra. Sőt semmiképpen nem helyes, ha egy ilyen nagyhorderejű gazdasági, politikai, szociális, kulturális stb. kérdést voluntarista módon a tények tudományos és felelős elemzése nélkül egyszerre és felülről, rendeletekkel akarjuk eldönteni. A kérdés pikantériája, hogy erre a felismerésre először azok az írók, falukutatók jutottak el, akik az ember, a humánum felől közelítették meg a problémát. Mert valóban igazságtalan, hogy a csaknem milliónyi (Bács-Kiskun 164 ezer) tanyán lakó ki van rekesztve a civilizáció, a kultúra javaiból, holott idézet Zám T-tól „a megyében ahol az áruként értékesülő hús, tej, tejtermék 68-70%-át a háztáji gazdaságok termelik, a tanya háromnegyed részben érdekelt.” S ezzel máris a könyvben felvett problémák sűrűjében járunk. Az ország egyik legrosszabb gazdasági adottságokkal rendelkező megyéjéről van szó (a földek aranykorona értéke 1-8), ahol a sivatagi homokot több évszázada próbálja megszelídíteni (éppen a tanyai) paraszt, s tette, teszi ezt azon az áron, hogy a civilizáció csak késve és nehezen jut el hozzá, életnívója elmarad az országos átlagtól. Először éppen a homok áldásait és átkait vizsgálja meg Zám Tibor: a szőlő, a gyümölcs és zöldségtermelést. Meghökkentő eredménnyel. Megtudjuk, hogy azok a szőlők, gyümölcsök, amelyek hajdan úgy-ahogy eltartották a kistermelőt, most kihalásra, pusztulásra vannak ítélve. Több okot is felsorol a szerző. Részben kiöregedett, másrészt boldogabb vidékekre menekült a lakosság egy része a nagyüzem viszont nem tud mit kezdeni ezekkel a munkaigényes parcellákká Baj van a nagyüzemi termelési móddá mert az meg tőkeigényes. A tendencia ■ ez idő szerint —, ha a gazdasági ható tényezők nem változnak, hogy ez a történelmi bor- és gyümölcstermelő kultúra elsorvad, saját színvonala alá süllyed. Zám — természetesen — csak a jelen helyzetről tudósíthat, ám a helyzetkép legjobb esetben is elgondolkodtató Lenyűgöző az a gazdagság, az ismeretek bősége, amellyel a könyvben találkozunk. A könyv nagyobbik felében - „Szövetkezeti világ” - a megye tsz-eiről olvashatunk. A szerző módszere, hogy mindig a problémát keresi. A szövetkezeti mozgalom ma már lezárt történelmi tény. Az új gazdasági mechanizmus azonban új helyzetet teremtett. A követelmény ma már a rentábilis, vállalatszerűen gazdálkodó termelőszövetkezet. Ne csak termeljen, de termelékenyen is. Ám ennek a követelménynek ma még sok szövetkezet nem tud megfelelni. Zám azt vizsgálta meg - a megye szanált tsz-einél -, hogy mik ennek az okai. Első, alapvető okként adva vannak a természeti adottságok, rossz földek. De Zám nem elégszik meg ezzel a magyarázattal. Jegyzőkönyvek, statisztikák, különböző jelentések és személyes (sokoldalú, sokszempontú) megfigyelései alapján bebizonyítja, hogy az objektív adottságok mellett mik lehetnek még a rossz gazdálkodás okai. Megvizsgálja pl. a jövedelemelosztás (munkaegység, háztáji, bérfizetés, részesművelés stb) módjait, a vezetés minőségét, felkészültségét, emberi tulajdonságait, a tsz tagok és a vezetés viszonyát, tehát a demokrácia fokát, a tagok munkamorálját, az ipar elszívó hatását, (hol erős, hol nem hat annyira) és a sok tényező alapján differenciál, osztályoz. Felismerései, észrevételei megszívlelendőek és minden bizonnyal hasznosíthatók is. A kibontakozás módját két oldalról közelíti meg (és példák özönével szemlélteti is). Az új helyzet elemzése alapján meg kell változtatni néhány gazdasági hatótényezőt (pl. bankhitelek, árak, ártámogatás stb), de fontosabbnak tartja az emberi oldalt: a demokrácia erősítését. Néhány kirívó példát le is ír, amikor a tsz vezetőség vagy éppen a járási hivatal vét a demokrácia elemi törvényei ellen, azaz a tagok megkérdezése nélkül, a fejük felett döntenek. Az ilyen, szubjektíve gyenge (hatalmaskodó, felkészületlen, erélytelen stb.) vezetés idővel még a kedvező természeti, gazdasági adottságokkal rendelkező szövetkezeteket is csődbe viszik. Itt érint Zám egy másik, sajátos, de nem szívesen propagált kérdést: a felelősségét. Utánajárt több leváltott tsz elnök „karrierjének”, s azt tapasztalta, hogy egyfajta érdekszövetkezet mindig pártolja, megmenti a „mi embereinket”. Antidemokratikus ez, hisz az elkövetett mulasztások vagy éppen bűnök terhét minden esetben az ottmaradt tsz tag 26