Palócföld, 1974 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK - Sulyok László: Madách-emlékérmesek "megvallatása"
Madách-emlékérmesek „megvallatása“ Az idén tizedik alkalommal ítélték oda a Nógrád megyei Tanács alapítványát, a Madách-emlékérmeket. Ezúttal MARTON ENDRE, a Nemzeti Színház igazgató-főrendezője, RÉTI ZOLTÁN festőművész, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola igazgatója, és CSONGRÁDY BÉLA, az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottsága propaganda és művelődési csoportjának vezetője részesült a kitüntetésben. Az emlékplakettek mindenkori odaítélése a végzett munkát „jutalmazza”, elismerést és megbecsülést jelent, s egyben megerősítést, további bátorítást és ösztönzést az alkotó, közvéleményt formáló cselekvésre. Marton Endre Madách Imre Mózes című drámájának színreviteléért kapta meg az emlékérmet; ünnepélyes átadásakor mondotta: „Négyszer ért öröm a Mózessel kapcsolatban: először amikor bemutattuk és olyan sikere volt, hogy hatására sokan rehabilitálták az eddigi „egyműves” Madách-képüket. Majd amikor — második alkalommal — megkaptamrte a Kossuth-díjat. Harmadszor tvaly nyáron, amikor eljátszottuk a Szeedi Szabadtéri Játékokon, és 22 000em-er tapsolhatott Madách művének, és negyedszer most, amikor átvehetem ezt a kitüntetést. Hiszem, a megtiszteltetés nem csak engemet ért, hanem a Nemzeti Színház egész, Madách-hívő társulatát." - Rendezőként hányszor volt alkalma Madáchcsal találkozni? - Két Madách-művet rendeztem eddig: a Mózest Keresztury Dezső átdolgozásában, és a Csák végnapjait. Mindkettő nagy siker. A Mózes hatodik szezonja megy a Nemzeti Színházban, túl van a 300. előadáson; a Csák végnapjai az 50. előadásnál tart. - Mivel magyarázza a Madách-művek e nagy sikerét? - Mindenképpen azzal, hogy olyan gondolatot vetnek fel, amelyek a ma emberét is foglalkoztatják; hiába játszódnak a történelemben, élen szólnak a mához. Mert miről van szó a Csákiban? Arról, hogy minden nagyság, vonzás és tehetség, ha nem tud megújulni, a kornak megfelelően akcióképessé válni — elbukik. A Mózes gondolatánál sincs modernebb, azt hiszem, fő vonala: a népből választott vezető és a vezetettek kérdése. - A Nemzeti Színház társulata a Mózest múlt év nyarán bemutatta a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. Milyen koncepcióbeli, rendezői változtatásokat tett ez szükségessé? — Lényegében minden maradt a helyén .. még a térszínpad is. Egy dolog kapott nagyobb hangsúlyt: a tömeg - de nem létszámban, hanem úgy, hogy élőbbé vált; a téren árnyaltabbá, változatosabbá lehetett tenni Mózes és a tömeg, vagyis a vezető és a vezetett kapcsolatát. - Milyen fő rendezői törekvések vezettek a Madách-művek színpadra állításában? - Meggyőződésem, hogy Madách Imre nemcsak Az ember tragédiájának az alkotója. Az említett valóban kiemelkedő műve, de lassan le kellene szokni már arról, hogy csak ezt tartjuk számon, így nem tiszteljük eléggé Madáchot... Ellenzőinek érvelése, hogy Madách könyvdrámákat írt, hogy műveit nem lehet bemutatni. Ez nincs így, ez a XIX. század színpadára vonatkozott. Ma Madách teljesen egyértelmű és előadható szerző .. Műveinek színpadra állításában másik dolog is sarkallt: még a hatvanas évek közepén elhatároztam, hogy mindent el fogok követni azért, hogy a feledésbe merült — oly kevés, de mégis értékes magyar klasszikus drámákat sorozatban, a lehetőségek szerint, megrendezzem. — Madách esetében ... ? — A „Tragédia” nem elfelejtett mű, de Madáchtól ezt rendezem legközelebb. A bemutatót 1975-re tervezzük. A következő évben pedig Goethe Faustját mutatnánk be... Hogy miért e sorrendiség? Mert sokan azt állítják, hogy a „Tragédia” a Faust másolata, árnyéka. A két egymás utáni előadással e felfogás helytelenségét szeretném bebizonyítani. Madách drámája önálló mű, és remekmű. Emlékeztet a Faustra, de nem másolata: nyelvében, gondolatiságában, nemzeti szellemében más. Úgy érzem, hogy az íróval és önmagunkkal szembeni kötelesség is, hogy egyszer ezt határozottan kimondjuk. Az új „Tragédia”-előadás alapja az álmok dinamikus egymásutánisága lesz: tézis-antitézis-szintézis, ami együtt egy egységet zár le. — Hogyan emlékezik eddigi Madách-rendezéseire? — Madáchot felfedezni a modern színpadnak — minden problémája ellenére nagy öröm számomra, és mindig nagy kedvvel és becsvággyal tettem. Madách színházát megteremteni a modern színház számára - úgy gondolom -, egész színházi kultúránk nagy nyeresége. Természetesen nem volt könnyű munka, minthogy számomra minden rendezés önmagammal szemben a mű minden értékét felmutató — kegyetlenül igényes munka. S a legnagyobb nehézséget nem is a művek színpadra állítása okozta, mint inkább a művek bemutatása körül kirobbant szenvedélyes vita. Nagyra becsülöm az irodalmárok féltő álláspontját, amelynek lényege az volt, hogy egy szót sem szabad megváltoztatni a műben, mégis úgy vélem, hogy a mű értelmét és értékét nem sértő javításokat el kell végezni. Ez az élő színház mindenkori feladata és kötelessége. Ebben rendkívül nagy segítőtársat kaptam Keresztury Dezső személyében. S meg kell említenem, hogy a Madách-művek - most már elmondhatjuk - értékes sikersorozatában eszményi munkatársat kaptam Sinkovits Imre és minden szereplő színész részvételével. Enélkül nem jöhetett volna létre ez a Madách-reneszánsz. Csongrády Béla kitüntetése egyszemélyben szólt a népművelőnek és a pártmunkásnak. Milyen törekvések vezették hivatalos és azon kívüli munkájában, mindennapi tevékenységében? Azt hiszem, megbocsátható „bűn”, ha az embert az átlagosnál nagyobb, de még egészségesnek mondható lokálpatriotizmus fűti. Minden megnyilatkozásommal, munkámmal arra törekedtem, hogy bebizonyítsam: ma már hamis és korszerűtlen az a kép, amit Salgótarjánról és a megyéről korábban festettek. S itt elsősorban — munkámmal összefüggésben - a művészeti nevelés területén elért nagy mérvű előrelépésre gondolok ... - Mit jelent ez a valóságban? - Salgótarjánban rendszeresen rendezünk például nagy, országos jelentőségű tárlatokat; az utóbbi tíz év alatt megszaporodtak köztéri szobraink. Sikerült a Szolnoki Szigligeti Színház és az intézmények, valamint a tanácsok közötti eredményes kapcsolatok kiépítése. Zenei téren is — ami köztudottan lemaradt a többi művészetek között — sikerült előre lépnünk: az Országos Filharmóniával való megegyezés alapján létrehoztuk a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekart. De nagy fejlődést értünk el a filmesztétikai nevelés területén is, amit a filmklubok és az Art Kínok léte szembetűnően bizonyít ... S óriásit lépett előre az ismeretterjesztés .. . Egyúttal itt jegyezném meg, hogy amikor a fejlődésről beszélek, akkor azt mindig két vonatkozásban értem: egyrészt az alkotók, a művészek vonatkozásában, akik számára biztosítottuk az alkotás feltételeit, másrészt a közönség, a munkásság vonatkozásában, akik számára viszont a befogadást tettük lehetővé, illetve könnyítettük meg. - Népművelési felügyelőként kilenc esztendeig dolgozott a Salgótarjáni városi Tanács VB. művelődésügyi osztályán. Az elért eredmények tevékeny résztvevője volt, sok esetben kezdeményező szerepet játszott. Munkáját milyen tényezők határozták meg, motiválták? - Az egész munka keretét egy tíz évvel ezelőtt született megyei párthatározat adta meg Salgótarján kulturális centrummá fejlesztéséről. Ezzel a hivatalos megfogalmazással voltak összhangban az én személyes lehetőségeim és vágyaim. Munkámhoz lendületet adott a várossá nyilvánítás 50 éves évfordulója. Méltó megünneplésére — ez több éves munka volt - kulturális bizottságot hoztunk létre, amelynek titkárává választottak, így tehát valamilyen oldalról a városban levő minden kulturális rendezvényhez közöm volt. - írással is rendszeresen foglalkozik. A Palócföldben első - Rimay Jánosról, Balassi Bálint tanítványáról írott tanulmánya - végzős egyetemista hallgató korában, 1963-ban jelent meg. 1967-ben lett a folyóirat szerkesztőségi tagja és a Körkép rovat vezetője. Szerző és szerkesztő egyszemélyben; milyen célok vezették? - A kulturális hagyományok ápolása és a kelet-európai népek irodalmának, kultúrájának megismertetése. Mikszáth-, Madách- és Bérczy-kutatásokat folytattam, számos művelődéspolitikai és esztétikai jellegű cikket, tanulmányt írtam. A szomszéd népek irodalmával való jog- 15