Palota-Ujpest, 1926 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1926-01-01 / 1. szám
Főszerkesztő: Brankovics György. — Felelős szerkesztő: Tanács Dezső. — Szerkesztők: Ceglédy Antal, Czuczor István, dr. Darás Sándor, Gere Lajos, Gyenesi Gy. Emil, Holl Béla és Nádas Sándor. — Lapzárta szerdán este. Megjelenik minden szombaton 1926 január hó 1. 11. (VI.) évf. * 1. szám ittPEST-Hammussé EGYESÜLETI ÉLET Előfizetési ára egy hóra 10.000 K. Egyes szám ára 4000 K. Hirdetések díjszabás szerint. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Újpest, Károlyi-utca 27. sz. Rákospalotai szerkesztőség: Károlyi-utca 21 (Polgári Kör). Virilis jogon uj tagokkal egészül ki a képviselőtestület az új év kezdetén s nagyon is kívánatos volna, hogy az új képviselő testületi tagokkal újévre egészségesebb felfogás vonuljon be a közgyűlés termébe. A virilizmus intézményének egyik alapi gondolata az, hogy a városok ügyeinek intézésében a vagyonos elemeknek a részvétele biztosíttassék, akiknek az önkormányzat ügyeiben fokozottabb érdekeltségük van, tehát mód adatik a városok legtöbb adófizetőinek, hogy a városok ügyeinek elintézése körül asaját jogos érdekeik megvédése körül síkra szállhassanak. S mégis mit tapasztaltunk eddig a virilis képviselőtestületi tagok részéről ? A virilis képviselőtestületi tagok halálos biztossággal jelen vannak minden olyan közgyűlésen, amelynek tárgysorozatán valamely magasabb dotációjú városi funkcionárius megválasztása tűzetett napirendre s még halálosabb biztossággal tündökölnek távollétükkel olyan közgyűlésekről, amelyeken a városok jövedelmeinek és vagyonának hová és mire fordításáról esik szó és történik döntés. Pedig elsősorban a legtöbb adófizetőknek áll érdekében, hogy a városok önkormányzatának keretén belül a város minden egyes ügye politikamentesen intéződjék el, nekik áll különösen érdekükben, hogy a város jogaival a jó gazda gondosságával sáfárkodjanak, mert a könnyelmű városi gazdálkodás elsősorban és legjobban őket sújthatja pótadók tekintetében. S ha a tisztelt virilis képviselőtestületi tagok helyesen fogják fel a jogaikkal járó kötelességüket, így nagyon könnyen meg fogják tudni állapítani azt, hogy nekik a város életében egy nagyon fontos szerepkört kell betölteni, amely ha azt elhanyagolják, ha azt nemtörődömséggel kezelik, nagyon súlyosan és végzetesen bosszulhatja meg magát. Újév, újáru, új élet talán több megelégedést fog kiváltani. Az újpesti református papválasztás dec. 27-én zajlott le. Tíz pályázó közül, mint azt előre jeleztük Mády Gyula rákospalotai egyik ref. lelkészt választották meg 132 szavazattöbbséggel. Este felé midőn a szavazás véget ért s az eredményt kihirdették, autók és kocsik hosszú sorban vitték az újpesti ref. híveket át Palotára az újvárosi ref. parochiára, hol lelkes tüntetéssel üdvözölték ismételten megválasztott új lelkészüket , Mády Gyulát, ki meghatva mondott köszönetet a hűséges ragaszkodásért, szeretetért, melyben a hívek nagy többsége részesítette őt a választási hercehurcák egész ideje alatt. 500—600 azoknak a szülőknek a száma, akik gyermekeik iskola beiratási kötelezettségének nem tettek eleget. Ellenök megindítják a kihágási eljárást, a gyermekeket pedig hivatalból íratják be az iskolába. Az újpesti Népművelési Bizottság előadás sorozatában hétfőn este 8 órakor Hébert Béla tartotta meg felolvasását a Hitelszövetkezetekről. A nagyszámban megjelent iparosok élénk tetszéssel kísérték a szövetkezeti eszmét ismertető előadás és melegen ünnepelték Hébert Bélát, aki korát meghazudtoló élénkséggel tárgyalta az egészséges kereskedelmi életet jelentő szövetkezeti gondolatot. A Keresztény Női Tábor Doly Antalné ügyvezető elnöklete alatt 1926. január 10-én d. u. 4 órakor közgyűlést tart rendes helyén a Lőrincz u. fiúiskolában. Az ó- és az ujesztendő. Az ó- esztendő utolsó napja egy ráncosképű vastag szemöldökű, hosszú őszszakású elaggott apó: Szilveszter! Az uj tv, egy rózsaarcú, tüzesszemű fiatal suhanc, aki háromszázhatvanhat napig járja a bolondját, hiteget, csalogat, rászed mindenkit, akit csak rászedhet, míg végre ő is Szilveszter apóvá fejlődik. Szilveszter napkor minden ember kötelességének tartja az éj egy részét átmulatni. Jól teszi ! Búcsúztassuk el vígan a jó öreget. Ki tudja, mit hoz az új év. Azaz hogy új év voltaképen nincs is. Hiszen nem az idő megy, csak mi megyünk. S ha az idő nem lenne megszaggatva éjjelekkel és nappalokkal, annyira álló dolognak tűnnék fel, hogy nem volnánk képesek azt észrevehető részekre osztani. A részekre osztás azonban éppen olyan csalódás, mint aminőt a vonaton tapasztal az ember. A vonat, amelyen ül, mozdulatlan, s mégis úgy látszik, mintha menne, ha mellette egy másik vonat suhan el. Az embert minden csalja, még a saját szeme és érzéke is. S mekkora bohóság ez az uj év ennek a vén gyerkőcnek , a világnak ! Egy vök ezer esztendős gyerekjáték! Uj év kezdődik!.. . mondja mindenki, mintha az ácsok is azt mondanák, mikor hidat vernek a végtelen folyam testén, hogy : „új folyam kezdődik.“ Dehogy kezdődik! A régi víz folydogál tovább, siet a kavicsok közt, hömpölyög szárazföldi ágyában, és semmit sem tud a híd felől. De mindegy. Rakosgassuk el külön csomagokban az elmúlt éveket, mint az aszalt gyümölcsöt és mondjuk a francia Mirabeau-val: „hogyha az egész világ rosszul lát, hát akkor jól lát.“ Végre is zseniális dolog fölparcellázni az időt és bevetni mint a szántóföldet, melyről néhányan aratnak is. Az órás kicsike gépével parányi részekre méri a napokat, a naptárcsináló beosztja az időt hetekre, hónapokra, évszakokra, s a festőművész négy női alakot gondol bele. A kisleány a maga fakadó bimbóival: a Tavaszt, — a dekoltált hölgyike, kinyílt rózsákkal a hajában : a nyarat, — a csinos asszony gyümölcscsel az ölében : az őszt, és az öreg anyóka, rozsé köteggel a hátán, Szilveszter apó itt hagyott özvegyét, a telet ábrázolja. Ennyi az egész, de az év végéről éppen oly kevéssé lehet komolyan beszélni, mint ahogy a kezdetéről nem lehet. Kezdet és vég ! Ó- és Újesztendő ! Milyen egyhangú komédia ez már! Milyen unalmas sablon ! És mégis.. . Az új esztendő első napja egyike a legérdekesebb ünnepeknek, majdnem olyan jelentőségteljes mint a karácsony. Ez a vallás révén hatja meg az embert, az pedig a reális prózához vezeti. Az ember önkénytelenül visszapillant a lefolyt év eseményeire, átgondolja vagyoni helyzetét, tervekről elmélkedik a jövőre s valami újhodás, javulás utáni vágy lepi meg.. Azután bölcs emberi gyöngeség, hogy a fentebb említett négy női alakból valamelyikbe okvetlenül minden ember szerelmes! És igy már a hölgyek kedvéért se volna illő az órásnak, naptárcsinálónak és a festőművésznek ellent mondani. Haladjunk tehát mi is a kitaposott nyomokon, s kívánjuk a „Palotaújpest“ olvasóinak a „Boldog újévet!“ Brankovics György. Az iparosság jivő éve. Nehéz dolog a prófécia, különösen a mai időben, amikor a világégés okozta általános gazdasági válság nemcsak a legyőzött államokat sújtja, hanem az u. n. győztes államokban is érezteti káros hatását. Hiszen elegendő ennek bizonyításánál Franciaországra hivatkoznunk, ahol még a legyőzött államoktól bevasalt súlyos kártérítési összegek sem tudják a frank katasztrófális árzuhanását megakadályozni. Mennyivel nehezebb azonban a mi helyzetünk, ahol az elpusztult javak pótlását a fizetési kötelezettségek súlyos tehertétele mellett a szomszédos államok politikai kapzsisága is megnehezíti. Területünk, javaink kétharmad résszel csökkentek, viszont tehertételeink aránytalanul növekedtek. Ily vigasztalan körülmények közt igazán heroikus lelkének kell lennie minden iparosnak, hogy az évek óta tartó meddő és reménytelen küzdelemben kitartással állja meg a helyét. Jóllehet a gazdasági válságos helyzetnek okai nagy általánosságban egyformák a többi termelő osztály bajaival, mégis lehet állítani, hogy az összes termelő osztályok közül az ipari osztály rongyolódott le legjobban ezen súlyos gazdasági válságban. Pedig bizonyos jóindulattal meg lehetett volna akadályozni ezen aránytalanságot, épen azért az iparosság érdekképviseleteinek a jövő évben legfőbb törekvésének kell lennie, hogy az „aránytalanságokat lehetőleg megszüntetni igyekezzék, így az ált. forgalmi adó lerovásának ma érvényben lévő rendszere egyik legfájóbb sebe az iparosságnak. Oda kell tehát törekednünk, hogy a mai rendszernek rengeteg adminisztratiót igénylő lerovási módszere által minél kevesebb terhet kelljen az iparosságnak viselnie. Az ipartestület máris országos mozgalmat indított az osztrák rendszer mielőbbi életbeléptetése végett. Ugyancsak igen fontos feladatát fogja képezni az ipartestületnek, hogy a kisipari hitel kiterjesztése, azonban elviselhetőbb feltételek, mellett. A kisiparosság ugyanis — termelési hitel hiányában — kénytelen volt üzemi tőkéjét igénybe venni, felélni, melyet csak olcsó és hosszú lejáratú hitel nyújtása által lehet pótolni. Első rendű feladatott kell, hogy képezze az ipartestületeknek, a kontárok elleni küzdelem, mert a ma érvényben lévő jogszabályok egyáltalán nem alkalmasak ezen, a legális iparosságon élősködő fajzat kiirtására. Addig, amíg a megrendelőt is nem büntetik, a kontárok burjánozását megakadályozni nem lehet. A betegsegélyző ügye egyik legfontosabb problémája a kisiparosságnak. Eddigi szakadatlan munkával elértük azt, hogy államtitkári ígéretünk van a törvény megreformálására, az ígéret azonban eddigi tapasztalatunk szerint — csak ígéretet. Oda kell tehát törekednünk, hogy az ígéret testet öltsön. Mint igen fontos teendőt említjük még meg az ezer és ezer orvoslásra szoruló baj közül a tanoncoktatás idejének szabályozását, mely nemcsak tanonctartó mestereknél, de a jövő ipara szempontjából is életbe vágó. Addig ugyanis, amíg az oktatási rendszer egyenesen megnehezíti a szakmai kiképzés alaposságát, mindenkinek, aki a kisipar sorsát szívén viseli, küzdenie kell az álhumanizmus sugalla mai rendszer ellen. Sok, igen sok baj ellen kell küzdenünk, reméljük azonban, hogy fenti alapvető bajok kiküszöbölése, továbbá a kormány által kilátásba helyezet beruházási akció, a külkereskedelmi szerződések kedvező megkötése a jövő év folyamán meg fogják hozni az iparosság jól megérdemelt termelési lehetőségét, a sok munkát. a. L.