Pannonhalmi Szemle 1930
Tanulmányok: - Kelemen Krizosztom: Rendünk XV. évszázadának küszöbén
PANNONHALMI SZEMLE 1930. FEBRUÁR 15. V. ÉVF. 1. SZ. Tanulmányok. RENDÜNK XV. ÉVSZÁZADÁNAK KÜSZÖBÉN. Vulgus cupidum est novarum rerum — mondja a latin. Természetünknek egyik fele a kíváncsiság. Az újnak, a titokzatos látásának, elérésének a vágya. Ez az ösztönös belső mozgalmasságunk a haladásnak centrifugális erejévé, a megismerésnek a kísérleteknek, fölfedezéseknek, nagy próbálkozásoknak a rugójává lehet. Az egyéni, a társadalmi és állami életben egyaránt a tönkremenésnek, katasztrófának, forradalmaknak hordozójává is lehet az újnak, újításnak ez a mohó ösztöne, ha csak fékezője, az óvatosság, a higgadt megfontolás, a józan ítélet, a biztos bíráló készség, a régi kipróbált dolgok megbecsülése ellenhatásként nem működik, a merész kezdeményezést a szertelenségektől vissza nem tartja. A friss, szinte gyermeki kíváncsiság, a férfi nyugodt önfegyelmezésével egybekapcsolva biztosítja az előre haladásnak, a fejlődésnek zavartalan harmóniáját. Az ú. n. ,,felelőtlen elemek": az ifjúság, a tömeg, az akarnokok hada, s kinek nincs sok veszteni valója: a csőcselék — fanatikusan esküszik a tetszetős újítások megváltó hatására. Gyönyörűségét is jobban megtalálja az újszerűségekben, bármily értéktelenek legyenek is, mint pl. a megszokott természeti szépségekben. Megfigyeltem. Az egyszerű munkás föl sem emelte szemét, a tündéri szép naplementére, míg a mélyebb kedélyű, esztétikailag fejlettebb ízlésű művelt ember szabadulni sem tudott az alkonyulatnak igézetes varázsa alól. A mi szemünkben példának okáért a kőszegi — álítólag 800 éves — szelid gesztenyefa, az akarattyai nagy szilfa nem egyszerűen vén fa, hanem a nagy idők tanúja. A megboldogult József főherceg katonásan tisztelgett a pápai Esterházy-park nagyszerű platánfája előtt. Ahogy mondotta: ,,mint a honvédség főparancsnoka köszöntöm az évszázadok képviselőjét." Vagyunk még, hála Isten, kik korunk siető rohanásában tudunk is, akarunk is pár pillanatot szentelni az állandó szépségeknek, a maradandó értékeknek. Ki ültetett, ki gondozott, ki nevelt nagyra, kérdezzük az öreg fától. Hány tavaszt értél meg? Hány emberöltő kacagó gyermekserege hancúrozott alattad? Mennyi és minő viharok