Pápa és Vidéke, 1920 (15. évfolyam, 1-113. szám)

1920-09-19 / 93. szám

Tizenötödik évfolyam 93. szám. Vasárnap Egyes szám­ara­­ ^pr. MM KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. •••fe •••ki Előfizetési árak: Egész évre . . 280 K Fél évre ... 140 K Negyed évre . 70 K Egy hóra ... 25 K Vasárnapi lap ára 2 K. Pápa, 1920 szeptember 19. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség Kiadóhivatal . •­­11 istmrla •a­•fl., Ker. Nemzeti Nyomda Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. A városi közkórház ügye. — Gyors cselekvést várunk a várostól. — •­­ Pápa, szept. 17. Szomorú dolog, de való, hogy Veszprém vármegye leg­nagyobb városa: Pápa és legnagyobb járása, a pápai járás mindezideig nél­külözi a jó közegészségi viszonyok egyik legfontosabb tényezőjét: a közkórházat. Más, sokkal kisebb városok kisebb, vagy nagyobb, szegényesen, vagy gaz­dagon felszerelt, de az illető helység igényeinek megfelelő közkórházakkal büszkélkednek, csak Pápa városa nél­külözi mindeddig a közkórházat és ha gyorsan nem cselekszenek az illetékes tényezők, még továbbra is. Van ugyan a városnak egy kórháza, az Irgalmas rendé, amely a maga kereteiben kiváló és gondos, szakavatott vezetés alatt áll, azonban épen az irgalmas kórház ve­zetői azok, akik sürgetik a közkórház felállítását, mert áldásos munkájuk köz­ben szomorúan kell tapasztalniuk, hogy az általuk fenntartott magánjellegű kór­ház kicsiny és szegényes arra, hogy a 28—30 ezer lakosú Pápa és az 50—60 ezer lakosú pápai járás közegészség­ügyét teljes megelégedésre szolgálja, amint azt ők szeretnék. Ezen a bajon tehát segíteni kell. Többen észrevették már régebben is, hogy ezen segíteni Pápa városának leg­első feladata. Ezek között a legelső volt tettekben a nagyemlékű gróf Esterházy Pál, aki már 1914-ben példával járt elő a tettekben lépésével, amely a köz­kórház ólomlábakon és csigalassúság­gal járó ügyét nagy mértékben előbbre vitte, amikor az Eszterházy út mellett, a vasút közelében fölajánlott egy 10.483 négyzetöles telket a közkórház céljaira, amelynek értéke a mai konjunkturális viszonyok mellett egy millió-másfél­millió koronára tehető. Akkor már úgy látszott, hogy a közkórház ügye a gyors megvalósulás stádiumába jut, de jött­ a világháború és elsöpört mindent. Kórház volt akkor úgyis minden, a köz­kórház terve szinte feledésbe merült. Ma a háború egészségügyi hatásai következtében kétszeresen érezhető a közkórház hiánya, azonban a mai le­hetetlenül drága építkezési viszonyok mellett, amelynek javulására még csak kilátás sincs, új kórház építésére még csak gondolni is dőre álom volna. Hozzávetőleges számítások szerint egy kisebb méretű közkórház 50—60 millió koronába kerülne, ha hozzávesszük eh­hez a mélyen fekvő telek feltöltési és a kész kórház berendezési költségeit, olyan hatalmas összeggel kerülünk szembe, amely még a legvérmesebb reményeket is jégbe hűti­k pár év­tizedre. Új kórház építésére még csak gondolni sem szabad. Azonban az is bizonyos, hogy a város és a járás köz­kórház nélkül el nem lehet, különösen most, amikor a világháborúban szen­vedett vérveszteség miatt elsőrendű nemzeti érdek minden ember megmen­tése és visszaadása a produktív ter­melőmunkának. Ilyen viszonyok között két kézzel kell megragadni az Irgalmasok azon ajánlatát, hogy magánjellegű kórházu­kat hajlandók nyilvános jellegű városi közkórházzá átalakíttatni, ha a város ezzel szemben megfelelő anyagi segít­ségben­­ részesíti a rendet. A rend ezzel óriási áldozatokat hoz a város és a járás közegészségügyének, mert hiszen a közkórház céljaira fölajánlott rendház, bérház és a hozzá tartozó kert a mai viszonyok mellett milliókat ér. Közegész­ségügyi szempontból óriási nyereség az, hogy a hatalmas épülettömb készen áll, csak kellőleg át kell alakítani és helynyerés szempontjából gazdaságosan kiaknázni. Ha ez szakértelemmel tör­ténik, olyan kórház áll a város és a járás közönsége számára készen, amely minden igényt ki tud elégíteni. Annak, hogy az így keletkezett közkórházat idővel kibővítsék, nincs akadálya. A város tulajdonát képező szomszédos Wojta-féle háztelek és a szomszédos lebuj-szerű házak helyének rendelkezésre bocsátásával minden szükségletet ki­elégítő terep állna rendelkezésre a köz­kórház kibővítési céljaira. Az irgalmasok kórházának közkór­házzá való átalakítására vonatkozó jogi aggályokról most nem beszélünk. Ezek nem olyan ellentétek, hogy a közérdek "hídjával össze ne lehetne őket kötni. "Csak arra akarunk rámutatni, hogy milyen kiadásokba kerülne kórháznak­­ a célnak megfelelő közkórházzá való átalakítása. Az átalakításon kívül, ami nem nagy költséget emésztene föl, első és legszükségesebb volna egy rönt­genező készülék beszerzése és a műtő­teremnek steril operációs teremmé való­­ átalakítása. Az előbbi körülbelül 300­­ ezer, az utóbbi mintegy 500 ezer koro­nába kerülne. Ezzel a befektetésekkel azután a kórház be lenne rendezve mindenféle operációra, úgyhogy a be­tegeket nem kellene kényesebb operá­ciók szüksége esetén mindig a szom­szédos városokba vagy épen a fővárosba szállítani, ami a beteg hozzátartozóinak mindig pár ezer koronás kiadást jelent. Már most az a kérdés, hogy azt az egy vagy másfél millió koronát, amivel városnak hozzá kell járulni a közkór­ház létesítéséhez, honnan teremtsék elő hamarjában. Ez a kérdés a városi közgyűlés elé tartozik, foglalkozzék vele. Mi csak egy-két módot akarunk megjelölni: a gróf által adományozott teleknek építészeti célokra való eladása, ami másfél millió korona bevételt jelen­tene, a 80—90 ezer koronát kitevő városi kórház alap felhasználása, népjóléti minisztertől segélykérés, amit a tudtunkkal a berendezés költségeihez annak idején meg is ígért. De ki kell venni a kórház költségeiből a maga részét a járás 52 községének is, hiszen azok betegeit is befogadja. Ha minden község csak tíz­ezer koronát ajánl meg, ez már maga félmillió koronát jelent. Azonkívül alapítványtételre kell felszó­lítani a járás módosabb földesurait is. Ezt a néhány pontot csak példának hoztuk fel, hiszen a továbbiak már a városhoz tartoznak. Csak arra kérjük a várost, hogy ezt az ügyet a bizott­ságok retortáiban ne hagyja elveszni, mert ez vétkes mulasztás lenne. A köz­egészségügyi bizottság tárgyalja le sürgősen az egész ügyet, a tanács pedig terjessze a­ közgyűlés elé, hogy a városnak ez a tengeri kígyója végre­valahára dűlőre jusson a város és a járás polgárainak nagy javára. Humerus clausus a nemzet­ — Milotai beszéde. — Budapest, szept. 18. A nemzet­gyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Felolvas­ták az interpellációs könyvet, amelybe hat képviselő jegyzett be interpellációt. Az interpellációkra a nemzetgyűlés fél 2 órakor tér át. Napirend előtt Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke áll fel­szólásra és azzal a bécsi hirrel szemben, hogy ő tizenhárom képviselő társával együtt látogatást kiván tenni a szerb szkupsti­mánál és ezt a szándékát már be is jelentette Belgrádban, kijelenti hogy ez nem felel meg a valóságnak és szóba sem került. Kijelenti, hogy sem köz­vetve, sem közvetlenül ebben az irány­ban lépéseket nem tett, ilyen tárgyalá­sokra senkinek felhatalmazást nem adott. Kötelességének tartja ezt a nemzetgyűlés nyilvánossága előtt kijelenteni, nem mintha feltételezné, hogy a nemzet­gyűlés tagjai ezt elhinnék róla és tár­sairól, hanem, hogy a külföld is tudo­mást szerezzen róla, hogy milyen esz­közökkel akarnak ártani Magyarország tekintélyének ellenségei (Felkiáltások: Gazemberek!) Bármennyire is nehéz a magyar nemzet sorsa, annyira még nem jutott, hogy idegen nemzetgyűlés kelljen képviselőinek kopogtatnia. ajtaján (Vi­haros éljenzés!) Ugron Gábor felszólal és bejelenti, hogy tegnap este kövekkel dobálták be lakása ablakait. Emiatt bejelenti mentelmi jogának megsértését. Szerényi József báró személyes kér­désben szólal fel és védelmébe veszi az anya- és csecsemővédő egyesületet Bernolák Nándor tegnapi támadásával szemben. Bernolák Nándor felszóóalá­sában újból hangoztatja vádait és ki­jelenti, hogy a Stefánia csecsemővédő egylet vezetőségében egy kommunista is benn ül. Ha kell, készséggel szolgál erre nézve nézve bizonyítékokkal. Giesswein Sándor a numerus clausus vitájában szólal fel. A javaslattal nem ért egyet. A zsidókat nem lehet kizárni az egyetemről, ezzel nem oldhatjuk meg a zsidókérdést, hanem csakis úgy, ha minél több keresztény ifjút engedünk oda az egyetemre. A javaslatot nem fogadja el. Bécs, szept. 17. Londonból érkező jelentések szerint a coorki polgármester ma érte el éhségsztrájkjának 36. nap­ját. A polgármester nővére elmondotta, hogy a polgármestert borszesszel dör­zsölik, hogy megmentsék a haláltól. Magyar megbízottal­ a brüsszeli konferencián. Budapest, szept. 18. A magyar kormány a brüsszeli pénzügyi konfe­renciára a magyar kormány képvisele­tében Popovics Sándor volt minisztert, Schoder Bélát, a pénzügy­pénzinté­zeti központ vezérigazgatóját és Sci­tovszky miniszteri tanácsost tűzte ki. A három megbízott már a ma délelőtti expresszen elutazott Budapestről. Új offenzíva készül a lengyelek ellen. Hesingfors, szept. 17. Ide ér be­jelentések szerint Trockij erősen készül ítéli hadjáratra a lengyelek ellen. A hadműveletek nagyszabásúnak vannak tervezve. Erre a célra Trockij új vörös hadsereget szervezet a Berezina és a felső Dnyeper vonalon. Trockij most állítólag Litvániában tartózkodik és teg­nap érkezett meg Rigába. Trockijnak a frontra való megérkezése összefüggés­ben van az új offenzíva megindításával. A bolsevizmus számlája. Budapest, szept. 17. Hivatalos közlés szerint eddig összesen huszon­hétezer kettőszázhetvennyolc egyén ellen indítottak eljárást a kommunizmus alatt tanúsított magatartása miatt. Általános érdeklődés közepette állott fel szólásra Milotay István. Hosszasab­ban, nagy szakértelemmel felejtegette, hogy a liberalizmus készítette elő a mai összeomlást. A liberális gazdasági rend szükségszerűen kapitalista — plutokrata-zsidó] jelleget öltött. A ke­resztény társadalom tétlenül nézte a a szabadverseny fejlődését. Ez a libe­rális rendszer kitermelt egy milliónyi idegen intelligenciát a primitiv agrár magyar államnak a nyakára, s zsidó kézbe került birtokokat szerin­te csak nehéz és hosszantartó munkával lehet visszaszerezni. A zsidó kérdésre, mint jellemző adatot említi föl, hogy amig 1910-ben a budapesti újságíróknak csak 42 százaláka volt zsidó, addig 1918-ban már 82 százalék volt a zsidó. A javaslatot Bernolák Nándor indít­ványával együtt elfogadja. Szünet után Drozdy Győző mentelmi jogának megsértését jelenti be. Ruppert Rezső kéri a nemzetgyűlés, hogy mivel az idő már nagyon előrehaladott, beszé­dét a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén mondhassa el. A nemzetgyűlés az enge­délyt ehhez megadta. Az interpellációk során Barla Szabó József a földmivelésügyi minisztert kéri, hogy a gazdákat lássa el még ideje­korán vetési fagvakkal, Csukás Endre a tanítóság ellátásának rendezését sürgeti. Kálmán István a falusi ellátatlanokról sürget intézkedést. Varsó, szept. 18. A lengyel had­vezetőség hivatalos megállapítása szerint augusztus tizenöt és huszonötödike kö­zött a lengyel csapatok több mint száz­ezer hadifoglyot ejtettek, 1110 gép­fegyvert és 245 nehéz ágyút zsákmá­nyoltak,

Next