Pápa és Vidéke, 1921 (16. évfolyam, 1-222. szám)
1921-05-08 / 103. szám
2. PÁPA ÉS VIDÉKE Mennyit vesznek el a takarékpénztári betétekből ? Tudvalévő, hogy Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter mindjárt hivatalba lépésekor, még a múlt év december hó 16-án rendeletet bocsátott ki, amellyel a takarékbetétek húsz százalékát ideiglenesen zár alá vette a betétek későbbre tervezett vagyonváltságának előzetes fedezésére. A nemzetgyűlés által a napokban megszavazott vagyonváltságtörvény a takarékbetétek akkor zár alá vett húsz százalékának a vagyonváltság céljaira való felhasználása tekintetében a következő intézkedéseket tartalmazza. A magyar koronaértékről szóló betétek után a vagyonváltság 1000 koronán felül 10000 K-ig az érték 5 százaléka, IOOOOK-tól 50000 K-ig 10 százalékát, 50000 K-tól 100000 K-ig 15 százalékát, 100000 K-án felül az összeg 29 százalékát kitevő összeg. A betéteket egyenként kell számba venni a vagyonváltság kulcsának alkalmazásánál, vagyis, ha valakinek több könyvecskében van betétje, azokat nem lehet összesíteni és magasabb kulcsot alkalmazni. Az 1000 koronát meg nem haladó összeg a váltság alól mentes. Ha a betét már 1914. július 25-én ugyanannál az intézetnél megvolt és az 1920. december 19-én 100000 K-át meg nem halad, ily esetben a fentebbi kulcsoknak csak a felét kell alkalmazni. Betűkre, jeligére, csak keresztnévre, vagy más efféle megjelöléssel elhelyezett összegek után a váltság — az értékükra való tekintet nélkül — 20 százalék, kivéve, ha azok a tulajdonos személyazonossága igazolása mellett fenntartással helyeztettek el. Közel 1 millió likasa von Budapest, máj. 7. A központi statisztikai hivatal most készült el az év első napjaiban tartott népszámlálás eredményeinek előzetes átvizsgálásával. Eszerint Magyarország nem megszállott területén, a békeszerződésben nekünk ítélt, de a szerbek által megszállva tartott délvidéki területek leszámításával 7 millió 840 ezer 839 lélek él. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint ugyanezen területen hét millió négyszázhetven ezer és hat lélek találtatott, a szaporodás tehát alatt háromszázhetven 10 év ezer nyolcszázhuszonhat lélek, vagyis öt százalék. Az előző évtizedben az integrális Magyarország lakossága 85 százalékkal szaporodott.Minthogy a háború veszteségeit nem ismerjük pontosan, nem lehet pontosan megállapítani, hogy a népszaporodásban milyen része van a beköltözés, illetve menekülés következtében előállott beözönlésnek. Ai kultuszminiszter magas egyházi kitüntetése. Budapest, máj. 7. A pápa Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök előterjesztésére Vass József dr. kultuszminisztert apostoli protonotáriussá nevezte ki. •1921 május 8. fi mnagor korona állása. Zürich, máj. 7. A magyar koronát Zürichben ma 2*70 ponttal jegyezték. Ferróieumtelep a zalai Budafán. Kaposvár, máj. 7. A zalamegyei Budafa községben pár hónappal ezelőtt petróleumtelepet fedeztek fel és feltárását egy angol vállalat kezdte meg. A fúrásokat most megkezdték. Tanácskozások az őrlési adóról. Budapest, máj. 7. Az őrlési adóról Hegedűs pénzügyminiszter egy tervezetet, dolgozott ki, amely szerint állandósítani kívánja az eddigi 15 százalékos őrlési vámot és ezzel, mint a mezőgazdaságot terhelő forgalmi adóval, a mezőgazdaságot és a malomipart akarja megadóztatni oly célból, hogy az őrlési adó címén a malmoktól természetben átvett gabonát az ország ellátatlan lakosságának kenyérszükségletének fedezésére fordítsa. Minthogy ez a tervezet az eddigi kötött forgalom állandósítását, sőt törvénybe iktatását jelentené és egyrészt még inkább visszafejlesztené a kenyérmagtermelést, másrészt pedig a fogyasztók érdekeit sem elégítené ki, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Gazdaszövetség, valamint a fővárosi és vidéki malmok érdekképviseleti testületei ismételt tanácskozásokat folytattak a napokban a pénzügyminiszter legújabb adótervezetéről. Az eddigi megbeszélések egységes megállapodásra vezettek, amelyet a megbízottak ma terjesztettek be a pénzügyminiszterhez. A felterjesztésben arra kérik a minisztert, hogy vonja vissza tervezetét, amire különben Hegedűs miniszter maga is kijelentette, hogy csupán további tárgyalások alapjául kívánja csak tekinteni — és a mezőgazdaságot és malomipart egyaránt sújtó, a kötött forgalmat minden káros állandósító őrlési következményével adóval ne terhelje a mezőgazdaságot,se jobban, mint amennyit más termelési ágra kiróni szándékozik. Ugyanezért a 3 százalékra tervezett állatforgalmi adónak is 1 százalékban való megállapítását kérték a gazdák érdekképviseleti testületei. Barcy és Biessm a kisgazdák között. Budapest, máj. 7. A kisgazdapártból régebben kivált és Függetlenségi Kisgazda és Polgári Párt néven tömörült képviselők közé, akikhez Rassay Károly és Kerekes Mihály is tartoznak, az egyik délutáni lap jól értesült forrásra való hivatkozással közölt híre szerint a legközelebbi időben Bárcy István és Giesswein Sándor dr. is belépnek. Velük a párt nagy pártakcióba kiván lépni. TÁRCA.. Szerenád. Irta: Kelemen Géza. Az apát úr nagy zajjal zárta be a fülke ajtaját. Széles mozdulatokkal lépdelt a sarok felé, hogy kitekinthessen az alkony festette mezőre a döcögő vicinális ablakából. Prémsapkáját hátraigazítva nagyokat kacagva üdvözölte a fülke többi utasát. Egyszerre csak vidáman elkiáltotta magát: — No nézd, a lelkem! — harsogta áradó derűvel —hogy elbújt, mintha félne tőlünk. Piruló fiatalasszony mosolygott feleletül a harsogásra, meghúzódva fáradtan a fülke sarkában. — Talántán álmosak vagyunk ?— kérdezte nevetve az apát úr az asszonytól, ki a rendőrkapitány ifjú felesége volt s Szombathelyt járt bevásárlást végezni. — Hát bizony, — felelt az apát kérdésére, — nálunk Homokszegen csak aludni tudnak. — No ne ! — tiltakozott kedvesen az apát — hiszen nálunk éjszaka se alusznak. Igaz ugyan az is, maga kapta az utolsó szerenádot, hogy — És azóta se . . . — merengett el az asszony — pedig de szeretem a szerenádot. Mindig azt hiszem, hogy férjemuram egyszer odaállítja a bandát az ablak alá. — Nem lenne az jó — vélekedett az apát, — mert akkor örökké csinálná.. — Pedig egyszer megcsinálja. Én érzem. Én várom .. . — Hát hiszen végtére is a maga dolga — szólt az apát csendesen és a rokonok után kérdezősködött, akik hál' Istennek sokan voltak s életviszonyaik elbeszélése eltartott Homokszegig. A homokszegi vár pincéjében, hol hajdanta legendás vitézek verték a földhöz a kupákat, vidám hangulat uralkodott. A pince enyhe homályában az öt méter magas boroshordók idegnyugtató tövében vidám társaság kísérletezett a csappal, hogy ad-e bort vagy nem. A pincét parancsnokló öreg sváb kicsiny szobájának társasága vonult le, megtekintendő, hogy a hordók abroncsai nem repedeznek-e vájjon s rendszerint az ilyen tekintgetésektől igen erős szédülés fogta el őket, amiből a rosszindulatú emberek azt a helytelen következtetést vonták le, hogy sokat ittak. Ott volt a helybeli polgári iskola tornatanára is, örökké anekdotázó, kedves úr, aki az életet is jó tréfának vette, csupán a vége ejtette egy kissé zavarba. Ő volt egyébként a cserkészcsapat parancsnoka is, amelynek szertára javára városszerte hatalmas pumpolást végzett s nagyon haragudott a rendőrkapitányra, hogy nem adott semmit a nemes célra. — — Meglátjátok, hogy megbosszulom, dohogta néha, de ma különösen cudar kedvében volt. — Ugyan, — ugratták a többiek, — mivel tudnád megbosszulni?! — Hát majd meglátjátok ! — erősködött görcsösen. — Dehogy látjuk ! — Nem ?,!... No, várjatok csak ! Felhajtott két pohárral jóizüen selrohant. Künn már alkonyult. . . A Várkör környéke éjfél előtt furcsa zsivajra ébredt. A rendőrkapitány háza felől jött a zaj, s dal, muzsika egybeverődve zürzavarosan kavargott, hogy végül .. . — Istenem! Mi az ? — riadt fel a rendőrkapitány felesége. — Az ablak alatt dal szállott és muzsika szólt. Valami idegen szerszám verte a taktust. — Szerenád ! Szerenád! — tapsolt az asszonyka kedvesen örömében, de a következő pillanatban elpityerdült. Künn a dal folytatódott, de hiba esett a szépségben, mert minden torok más dalt engedett s valami tiz gyerek nyivákolt a nagyok összevisszára szóló húszféle dalához kíséretet. — Szerenád ? — dörmögött dühösen a férj. — Fekete fenét! zene! No, de megálljatok. Ez macska-Magára kapott valamit és kitárta hirtelen az ablakot. — Mi ez ? ! — kiáltott érces eréllyel. — Csirkefogók, naplopók, sehonnaiak! Mi ez?! Előállt a tornatanár. — Kérlék alázattal, gyűjteni jöttünk a cserkészalapra — szólt olyan jámbor arccal, mintha legalábbis a kapitány csinálta volna a zűrzavart. Ez azonban kedélyes ember volt. Megértette a tréfát. Bement és később kinyújtott száz koronát az ablakon. Másnap pedig éjjeli csendháboritásért kétszáz koronára büntette a tornatanárt. Nem hivatalosan kötelezte arra is, hogy most már muszáj neki egy komoly zenekarral szerenádozni. Ő cigányra gondolt. És másnap este jött a szerenád. Komoly zenekar. Komoly emberek. Rázendítettek. És ekkor látta a rendőrkapitány, hogy reáfizetett. Mert a tornatanár komoly zenekarral jött ugyan, de katonabandával s valószínű, hogy nem véletlenségből négy nagydobos volt velük. Csak őket lehetett hallani .. . Ima a Berlin, szövetségközi máj. 7. Az oppelni bizottság hivatalosan közli, hogy a felsősziléziai helyzet a javulás útján van. taji korlátozás Ausztriában Bécs, máj. 7. (B. T.) A felsősziléziai zavargások miatt az Ausztriában való szénszállítás annyira megcsappant, hogy a jövő héten kénytelenek lesznek vasúti korlátozásokat foganatosítani. v Szerbkereskedelmi -olasz * tárgyalások. Belgrád, máj. 7. (M. T. I.) Az olaszokkal való kereskedelmi tárgyalásokat a jövő héten folytatni fogják, mégpedig az eddiginél szélesebb alapokon. NEM FELEJTÜNK ... A háborút megvívtuk emberül, S hazánkra fény, dicsőség nem derül, A harcosok erénye, oh, mi szép, S hazánkat mégis ellen tépi szét, Reánk kacag, de jön még arra jaj, Arcukra fagy a csúfoló kacaj, Lobog a szenvedélyünk, ég a lelkünk, Nem! Nem felejtünk! Soha nem felejtünk, A háború átszánt rajtunk vadul, A harcosoknak arca lángragyul, A tengeren, vagy havas hegytetőn Magyar vitéz áll halott-megvetőn. Lelkünkön izzó, forró láng hat át És oroszlánként harcolunk csatát, Csikorgó, vad hidegben ott teleltünk .. . Nem ! Nem felejtünk ! Soha nem felejtünk ! Mig ágyú, puska oszt ezer halált: Vágyon gondol ránk otthagyott család, Megszűnt a dal és szomorú a ház, Vidám leánykacaj már nem danár, Remegve szól a vonagló ajak, Forró, kérő imákat mondanak, De hosszú négy év ... Nyugtot sohase lejtünkI Nem ! Nem felejtünk ! Soha nem felejtünk. Nem ! Nem felejtünk ! Mit régen : olyan Magyar a hármas hegy s a négy folyam, A magyaroknak Istene segít, Visszafoglaljuk Erdély bérceit. A Bácska, Bánát másé nem lehet. .. Egymásra lelnek a magyar kezek, Egymásra lel még agyunk, szivünk, lelkünk És nem felejtünk, Soha nem felejtünk!... BÁRDOSSY GYULA,