Pápai Hirlap, 1922 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1922-06-24 / 25. szám

A kaszinókról. Általánosan a magyar kaszinókról kívánok itten egyet-mást röviden elmondani. A múlt évszázad elején Széchenyi, a leg­nagyobb magyar, látta be a legjobban, hogy a társaséletből fejlődhetik ki az az egészséges közszellem, amely az elnyomott magyar nem­zetet öntudatra ébresztheti és hátramaradott állapotából kiemelheti. Amidőn tehát Pesten megalapította a Nemzeti Kaszinót és a vidéken is kaszinók létesítésére buzdított, az egységes nemzeti közszellem kialakulásának a célja lebe­gett a szemei előtt. Jól tudta ugyanis, hogy az egészséges közszellemben rejlik az a hatalmas erő, mely a társalgás, vitatkozás, az egymástól eltérő vélemények, felfogások kölcsönös meg­beszélése és tisztázása révén jön létre, közelebb hozván az embereket egymáshoz, egyengeti az egyetértés útjait politikai, nemzetgazdasági és humánus tekintetekből egyaránt. Annak idején sokan nem értették meg, sőt talán még most is sokan vannak, akik nem látják át Széchenyi magas szárnyalású inten­cióit. Én azonban bámulom őbenne azt a cso­dálatos nagy elmét, amelynek konzervatív irá­nyából oly hatalmas evolúció, csodálom azt a látszólag hideg realitást, amelynek parázsából oly lángoló hazaszeretet, oly nagyarányú élet­bölcseség sugározhatott ki. Széchenyi nem emlegette — miként ma annyira divatban van — a termelő munkát, hanem teremtett; nem hangoztatta lépten-nyo­mon a hazaszeretetet, hanem alkotásaiban tanú­bizonyságot tett róla. Főképen az ő szelleme és példája hatásainak köszönhetjük a reform­korszak reális sikereit: politikai helyzetünk ja­vulását és azt a nemes demokratizmust és libe­ralizmust, mely a kiegyezés után országunk fellendülését, nemzeti becsületünk, hitelünk és szellemi életünk újjászületését eredményezte. De hol van ma már mindez? Letértünk az általa kijelölt helyes utakról és csúfosan megsemmisült minden. Kezdjük tehát a dolgokat elülről és haladjunk megint az ő nyomain. Az ország helyreállítását, anyagi és erkölcsi kincseink visszaszerzését, politikai és társadalmi vezéreszméink megbecsülését és uralomra juttatását azonban nem az ország­házban, hanem abban a faluban vagy város­ban kell megkezdenünk, ahol élünk. És ha szá­mottevő sikerekhez akarunk jutni, nem szétta­goltan, külön-külön, hanem együtt kell meg­kezdenünk. Eme törekvésünkben mindenek előtt arra van szükség, hogy a mesterségesen nagyra­növesztett ostoba ellentéteket magunk között kegyetlen szigorral kiküszöböljük és ismét egye­süljünk. Egyesüljünk, hogy helyreálljon közöt­tünk a harmonikus társasélet, mert e nélkül nincsen egyetértés, egyetértés nélkül pedig meddő a hazaszeretet és további tehetetlenség az ország átka. Ezeknek előrebocsátásával elértem ahhoz az intencióhoz, amely e soraim megírására in­dított : a kaszinók hazafias és szociális feladatai­nak tisztázásához, amivel rövidesen végezhetek is, mert a fentebb elmondottakból deduktive megállapítható, hogy nem igazi kaszinó az, amely pártpolitikai, hitfelekezeti vagy másféle klikkrendszeren alapszik. Az ilyen kaszinók u. i. csak széttagolják a társadalmat; az igazi hivatást teljesítő kaszinóknak azonban az egye­sítés a feladatuk. Erre pedig, talán mondanom sem kell, a magyar társadalomnak — különö­sen a mostani helyzetében — elengedhetetlen szüksége van. Szüksége van politikai és szociá­lis tekintetekből egyaránt. Az egészséges kaszinói élet liberalizmust követel. Ez a liberalizmus azonban csak addig a határig terjedhet, ameddig a cél nincs koc­káztatva. Mert amilyen hiba az, hogy valame­lyik kaszinótól az oda való elemek távol tart­ják magukat, és oly hiba volna az is, hogyha a műveltebb kaszinótagok közé műveletlenek, vagy jellemileg inkorrekt, destruktív szellemtől szaturált tagok vegyülnének. Tehát minden tisztességes ember hitfelekezeti és pártpolitikai megkülönböztetések nélkül abba a kaszinóba való, amelybe műveltségénél és értelmiségénél fogva a legjobban beleillik, amelynek műkö­dési nívóján az igazi kaszinók céljainak a leg­sikeresebben tehet hasznos szolgálatokat. A tisztességes és hazafias magyar állam­polgárok egyesülése, különösen ez idő szerint, elsőrendű országos érdek. Hazafiságunk tehát megköveteli, hogy legyünk együtt a kaszinóink­ban, hogy megérthessük egymást, hogy kiala­kulhasson közöttünk egy egészséges közszellem, az egyetértés és társadalmi békesség szelleme, amiből erőt meríthet ez a beteg ország. Hiszen mindannyiunk előtt tudvalevő dolog, hogy vala­mint Széchenyi korában a kaszinóknak az el­alélt nemzet életre ébresztése volt a fő céljuk, ép úgy most a széttagolt magyar társadalom egye­sítése az elsőrendű feladatuk. Mert ez az a bázis, amelyen reális eredmények elérésére megtehető az első lépés, amelyen létrejöhet az értékes alkotásokra és ezekkel együtt a konszo­lidálásra képes országkormányzat. Mindezeknél fogva tartsuk szem előtt az ország érdekeit és társas életünkben is járjunk a helyes utakon: „Viribus unitis !" (d) MUNKÁRA FEL! Mint a Duna vize, hömpölyögve árad Lelkünkből a sóhaj, szivünkből a bánat, S mint a siró szellő, borús, sötét éjjel, Felzokog a lelkünk gyötrő szenvedéllyel. Bénára csonkítva koldusokká lettünk, Villámok cikáznak, vihar dúl felettünk, S mi nem értjük egymást, a turáni átok Tépi a sziveket, dúlja az országot. Magyarok, testvérek! Tudtok-e érteni ? Tudjátok-e, hogy ez hova fog vezetni ? Ki a temetőbe, rideg, sötét sirba, Sohsem borul az ég reánk hajnal­ pkrba. Testvérszeretettel, kart a karba öltve, Munkára fel, s szivünk szent reménnyel töltve, Tartsunk össze híven és ha üt az óra, Viharként csapjunk le a sok birtoklóra. Kapcsándy Sándor: ÚJDONSÁGOK. — A városok vezetői Pápán. Dr. Diószeghy János, miniszteri tanácsos, a belügyminiszté­riumban a városi ügyosztály vezetője és Várhidy Lajos, a Városok Országos Szövetségének igaz­gatója f. hó 22-én a déli gyorsvonattal váro­sunkba érkeztek. Utjok célja volt Pápa város városias fejlettségének s közintézményeinek ta­nulmányozása, kapcsolatban a városnak törvény­hatósággá leendő átalakulása tárgyában előter­jesztett kérelmével. Kedves vendégeink csütörtö­kön délután gyárainkat tekintették meg, míg péntek délelőttöt a kultúr­intézmények meglá­togatásával töltötték el. Közben a legrészlete­sebben informálódtak városunk közgazdasági ügyeiről, ipari, kereskedelmi forgalmáról, pénz­ügyi helyzetéről stb. Szerzett benyomásaik — mint értesülünk — igen kedvezőek voltak. Tisz­teletükre csütörtök este a kaszinó kertjében tár­sasvacsora volt, amikor is a kaszinó részéről Kardhordó László háznagy, a városi hatóság nevében Csoknyay Károly főjegyző, polgármes­ter-helyettes és dr. Uzonyi Kálmán, mint az átalakulási mozgalom buzgó vezetője, köszön­tötték őket. Diószeghy miniszteri tanácsos vá­laszában nagy melegséggel emlékezett meg eddig szerzett tapasztalatairól s a legszívesebben ki­látásba helyezte a város ügyének támogatását. Várhidy Lajos az átalakulás közigazgatási, köz­gazdasági és kulturális előnyei mellett, annak nemzeti szempontból való jelentőségét fejtegette hatásos szavaiban. Mindketten Pápa város fel­virágzására ürítették poharukat. — Az alispán szabadságon. Dr. Bibó Károly, vármegyénk alispánja folyó hó 15-től augusztus 15-ig terjedő időre szabadságra ment. Távollétében dr. Horváth Lajos vármegyei fő­jegyző helyettesíti. — Jegyzőválasztások: Az adászteveli jegyzőválasztást e hó 28-án délelőtt 10 órakor, a bakonyjákóit ugyanaznap délután 3 órakor, a németbányait ugyanaznap délután 4 órakor, a marczalgergelyi jegyzőválasztást e hó 29-én délelőtt fél 12 órakor, a külsővatit ugyanaz­nap délután 4 órakor, a dákai adóügyi jegyző választást július 3-án délután 3 órakor tartják meg. A választásokat maga a főszolgabíró vezeti. — Dr. Antal Géza kitüntetései. Fővá­rosi lapokban olvassuk s bár fájó érzéssel kommentár kívánkoznék tollunk alá, csak így szárazon közöljük az itt következő hírt: A Magyar-Holland Társaság e hó 19-én tartotta alakuló közgyűlését Apponyi Albert gróf elnöklésével. Az ülésen a magyar poli­tikai és tudományos élet számos képviselőin kívül jelen volt Hollandia budapesti követe, úgyszintén főkonzulja is. Apponyi Albert gróf franciául üdvözölte a megjelenteket és ismer­tette az alakulás célját. Paikert Alajos a tár­saság programját fejtegette, majd dr. Antal Géza tartotta meg előadását a holland­magyar kapcsolat fejlődéséről s kimutatta, hogy ennek szálai egész a XVII. századig nyúlnak vissza. Beszéde végén üdvözölte van Verduynen holland követet, aki franciául köszönte meg az üdvözlést. Kijelentette, hogy Hollandia Magyarország iránt való meg nem szűnő rokonérzésének igyekszik tettel is bizonyságát adni. Beszédét Magyarország éltetésével fejezte be. Végül megválasztották a tisztikar tagjait, s ezek során ügyvezető­alelnöknek dr. Antal Gézát. E helyen említjük meg, hogy dr. Antal Gézát a Hollandi Irodalmi Társaság (mely a mi akadémiánkkal egyrangú) a közel napokban rendes tagjává választotta, amely kitüntetésben még nagyon kevés magyar tudós részesült. — Lassan halad a városi építkezés. A Czeh­i-úton épülő szükséglakások munkája nagyon lassú tempóban halad, amit azoknak a menekült családoknak kell megszenvedniük, amelyek közül némelyek immár két év óta várnak hajlékra és anyagilag pusztulva, napról­napra mélyebben sülyednek le a nyomorba. Május végére voltak jelezve a beköltöztetések, de úgy látszik, azok még július végén sem lesznek keresztülvihetők. A telek kisajátításával járó időveszteségen kivül valószínűleg valamely mulasztás is az oka ennek a káros késedel­meskedésnek. (y.) — Szutter Dániel jubileuma. Mélyen megható ünnepség keretében ünnepelte a pápai ág. hitv. ev. gyülekezet érdemekben gazdag igazgató-tanítójának, Szutter Dánielnek 40 éves tanítói, illetőleg 25 éves pápai tanítói működésé­nek évfordulóját e hó 18-án, vasárnap d. e. az isteni tisztelet végeztével díszközgyűlés kereté­ben. A templom teljesen megtelt ez alkalomra ünneplő közönséggel. A jubilánsnak nemcsak volt és jelenlegi tanítványait, de mindazokat ott láthattuk felekezeti különbség nélkül, kik ennek a kiváló tanügyi férfiúnak maradandó nyomokat hagyó munkásságát megbecsülni tudják. A dísz­közgyűlést Kiss István másodfelügyelő nyitotta meg néhány lelkes szóval. Majd indítványára a jubilánst küldöttség hívta meg a gyűlésbe, akit megérkeztekor elsőben is a gyülekezet nevében Mesterházy László lelkész üdvözölt bensőséges, meleg szavakkal, reámutatván azokra a gazdag eredményekre, miket az ünne­pelt pápai 25 éves működése alatt elért. Be­széde végén borítékban átnyújtotta neki a gyülekezet ajándékát, 10.000 koronát. Ezután az üdvözlések következtek. Volt tanítványai nevében Varga Lajos, jelenlegi tanítványai nevé­ben Molnár Juliska tolmácsolták hálájukat jó tanítójuk iránt. Általános érdekű munkássága felett elismerésüknek adtak kifejezést a helybeli állami tanítóképző-intézet tanári kara Sarudy Ottó igazgató vezetésével, a városi ipariskola felügyelő bizottsága és tantestülete nevében Kleiner József h. igazgató. Kifejezte iránta való meleg raszkodását, szeretetét a gyülekezet tan­testülete, élén és nevében Nagy Pál, a róm. kath. elemi iskola tantestülete nevében Grátzer János igazgató­ s a ref. elemi iskola tantestü­lete és a Veszprémmegyei Tanító-Egyesület nevében Jilek Ferenc ig.­tanító. Az üdvözlése­ket a jubiláns külön-külön szívélyes szavakban köszönte meg. Végezetül az elnök felolvasta Kapi Béla püspök sürgönyi üdvözlését s át­nyújtotta a jubilánsnak a veszprémmegyei ev. esperes és tanfelügyelő elismerő levelét. Este a jubiláns tiszteletére a kaszinó kert­jében társasvacsora volt, melyen a helyi társa­dalom előkelőségeiből mintegy 50-en vettek részt. Mesterházy László lelkész és Kardhordó László meleg elismerő szavakban éltették a jubilánst, ki meghatottan, nagyon szép szavak­ban válaszolt nekik, hangsúlyozva, hogy ha újra kezdené az életét, ismét csak tanító lenne . . . j

Next