Pápai Hirlap, 1922 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-24 / 25. szám
A kaszinókról. Általánosan a magyar kaszinókról kívánok itten egyet-mást röviden elmondani. A múlt évszázad elején Széchenyi, a legnagyobb magyar, látta be a legjobban, hogy a társaséletből fejlődhetik ki az az egészséges közszellem, amely az elnyomott magyar nemzetet öntudatra ébresztheti és hátramaradott állapotából kiemelheti. Amidőn tehát Pesten megalapította a Nemzeti Kaszinót és a vidéken is kaszinók létesítésére buzdított, az egységes nemzeti közszellem kialakulásának a célja lebegett a szemei előtt. Jól tudta ugyanis, hogy az egészséges közszellemben rejlik az a hatalmas erő, mely a társalgás, vitatkozás, az egymástól eltérő vélemények, felfogások kölcsönös megbeszélése és tisztázása révén jön létre, közelebb hozván az embereket egymáshoz, egyengeti az egyetértés útjait politikai, nemzetgazdasági és humánus tekintetekből egyaránt. Annak idején sokan nem értették meg, sőt talán még most is sokan vannak, akik nem látják át Széchenyi magas szárnyalású intencióit. Én azonban bámulom őbenne azt a csodálatos nagy elmét, amelynek konzervatív irányából oly hatalmas evolúció, csodálom azt a látszólag hideg realitást, amelynek parázsából oly lángoló hazaszeretet, oly nagyarányú életbölcseség sugározhatott ki. Széchenyi nem emlegette — miként ma annyira divatban van — a termelő munkát, hanem teremtett; nem hangoztatta lépten-nyomon a hazaszeretetet, hanem alkotásaiban tanúbizonyságot tett róla. Főképen az ő szelleme és példája hatásainak köszönhetjük a reformkorszak reális sikereit: politikai helyzetünk javulását és azt a nemes demokratizmust és liberalizmust, mely a kiegyezés után országunk fellendülését, nemzeti becsületünk, hitelünk és szellemi életünk újjászületését eredményezte. De hol van ma már mindez? Letértünk az általa kijelölt helyes utakról és csúfosan megsemmisült minden. Kezdjük tehát a dolgokat elülről és haladjunk megint az ő nyomain. Az ország helyreállítását, anyagi és erkölcsi kincseink visszaszerzését, politikai és társadalmi vezéreszméink megbecsülését és uralomra juttatását azonban nem az országházban, hanem abban a faluban vagy városban kell megkezdenünk, ahol élünk. És ha számottevő sikerekhez akarunk jutni, nem széttagoltan, külön-külön, hanem együtt kell megkezdenünk. Eme törekvésünkben mindenek előtt arra van szükség, hogy a mesterségesen nagyranövesztett ostoba ellentéteket magunk között kegyetlen szigorral kiküszöböljük és ismét egyesüljünk. Egyesüljünk, hogy helyreálljon közöttünk a harmonikus társasélet, mert e nélkül nincsen egyetértés, egyetértés nélkül pedig meddő a hazaszeretet és további tehetetlenség az ország átka. Ezeknek előrebocsátásával elértem ahhoz az intencióhoz, amely e soraim megírására indított : a kaszinók hazafias és szociális feladatainak tisztázásához, amivel rövidesen végezhetek is, mert a fentebb elmondottakból deduktive megállapítható, hogy nem igazi kaszinó az, amely pártpolitikai, hitfelekezeti vagy másféle klikkrendszeren alapszik. Az ilyen kaszinók u. i. csak széttagolják a társadalmat; az igazi hivatást teljesítő kaszinóknak azonban az egyesítés a feladatuk. Erre pedig, talán mondanom sem kell, a magyar társadalomnak — különösen a mostani helyzetében — elengedhetetlen szüksége van. Szüksége van politikai és szociális tekintetekből egyaránt. Az egészséges kaszinói élet liberalizmust követel. Ez a liberalizmus azonban csak addig a határig terjedhet, ameddig a cél nincs kockáztatva. Mert amilyen hiba az, hogy valamelyik kaszinótól az oda való elemek távol tartják magukat, és oly hiba volna az is, hogyha a műveltebb kaszinótagok közé műveletlenek, vagy jellemileg inkorrekt, destruktív szellemtől szaturált tagok vegyülnének. Tehát minden tisztességes ember hitfelekezeti és pártpolitikai megkülönböztetések nélkül abba a kaszinóba való, amelybe műveltségénél és értelmiségénél fogva a legjobban beleillik, amelynek működési nívóján az igazi kaszinók céljainak a legsikeresebben tehet hasznos szolgálatokat. A tisztességes és hazafias magyar állampolgárok egyesülése, különösen ez idő szerint, elsőrendű országos érdek. Hazafiságunk tehát megköveteli, hogy legyünk együtt a kaszinóinkban, hogy megérthessük egymást, hogy kialakulhasson közöttünk egy egészséges közszellem, az egyetértés és társadalmi békesség szelleme, amiből erőt meríthet ez a beteg ország. Hiszen mindannyiunk előtt tudvalevő dolog, hogy valamint Széchenyi korában a kaszinóknak az elalélt nemzet életre ébresztése volt a fő céljuk, ép úgy most a széttagolt magyar társadalom egyesítése az elsőrendű feladatuk. Mert ez az a bázis, amelyen reális eredmények elérésére megtehető az első lépés, amelyen létrejöhet az értékes alkotásokra és ezekkel együtt a konszolidálásra képes országkormányzat. Mindezeknél fogva tartsuk szem előtt az ország érdekeit és társas életünkben is járjunk a helyes utakon: „Viribus unitis !" (d) MUNKÁRA FEL! Mint a Duna vize, hömpölyögve árad Lelkünkből a sóhaj, szivünkből a bánat, S mint a siró szellő, borús, sötét éjjel, Felzokog a lelkünk gyötrő szenvedéllyel. Bénára csonkítva koldusokká lettünk, Villámok cikáznak, vihar dúl felettünk, S mi nem értjük egymást, a turáni átok Tépi a sziveket, dúlja az országot. Magyarok, testvérek! Tudtok-e érteni ? Tudjátok-e, hogy ez hova fog vezetni ? Ki a temetőbe, rideg, sötét sirba, Sohsem borul az ég reánk hajnal pkrba. Testvérszeretettel, kart a karba öltve, Munkára fel, s szivünk szent reménnyel töltve, Tartsunk össze híven és ha üt az óra, Viharként csapjunk le a sok birtoklóra. Kapcsándy Sándor: ÚJDONSÁGOK. — A városok vezetői Pápán. Dr. Diószeghy János, miniszteri tanácsos, a belügyminisztériumban a városi ügyosztály vezetője és Várhidy Lajos, a Városok Országos Szövetségének igazgatója f. hó 22-én a déli gyorsvonattal városunkba érkeztek. Utjok célja volt Pápa város városias fejlettségének s közintézményeinek tanulmányozása, kapcsolatban a városnak törvényhatósággá leendő átalakulása tárgyában előterjesztett kérelmével. Kedves vendégeink csütörtökön délután gyárainkat tekintették meg, míg péntek délelőttöt a kultúrintézmények meglátogatásával töltötték el. Közben a legrészletesebben informálódtak városunk közgazdasági ügyeiről, ipari, kereskedelmi forgalmáról, pénzügyi helyzetéről stb. Szerzett benyomásaik — mint értesülünk — igen kedvezőek voltak. Tiszteletükre csütörtök este a kaszinó kertjében társasvacsora volt, amikor is a kaszinó részéről Kardhordó László háznagy, a városi hatóság nevében Csoknyay Károly főjegyző, polgármester-helyettes és dr. Uzonyi Kálmán, mint az átalakulási mozgalom buzgó vezetője, köszöntötték őket. Diószeghy miniszteri tanácsos válaszában nagy melegséggel emlékezett meg eddig szerzett tapasztalatairól s a legszívesebben kilátásba helyezte a város ügyének támogatását. Várhidy Lajos az átalakulás közigazgatási, közgazdasági és kulturális előnyei mellett, annak nemzeti szempontból való jelentőségét fejtegette hatásos szavaiban. Mindketten Pápa város felvirágzására ürítették poharukat. — Az alispán szabadságon. Dr. Bibó Károly, vármegyénk alispánja folyó hó 15-től augusztus 15-ig terjedő időre szabadságra ment. Távollétében dr. Horváth Lajos vármegyei főjegyző helyettesíti. — Jegyzőválasztások: Az adászteveli jegyzőválasztást e hó 28-án délelőtt 10 órakor, a bakonyjákóit ugyanaznap délután 3 órakor, a németbányait ugyanaznap délután 4 órakor, a marczalgergelyi jegyzőválasztást e hó 29-én délelőtt fél 12 órakor, a külsővatit ugyanaznap délután 4 órakor, a dákai adóügyi jegyző választást július 3-án délután 3 órakor tartják meg. A választásokat maga a főszolgabíró vezeti. — Dr. Antal Géza kitüntetései. Fővárosi lapokban olvassuk s bár fájó érzéssel kommentár kívánkoznék tollunk alá, csak így szárazon közöljük az itt következő hírt: A Magyar-Holland Társaság e hó 19-én tartotta alakuló közgyűlését Apponyi Albert gróf elnöklésével. Az ülésen a magyar politikai és tudományos élet számos képviselőin kívül jelen volt Hollandia budapesti követe, úgyszintén főkonzulja is. Apponyi Albert gróf franciául üdvözölte a megjelenteket és ismertette az alakulás célját. Paikert Alajos a társaság programját fejtegette, majd dr. Antal Géza tartotta meg előadását a hollandmagyar kapcsolat fejlődéséről s kimutatta, hogy ennek szálai egész a XVII. századig nyúlnak vissza. Beszéde végén üdvözölte van Verduynen holland követet, aki franciául köszönte meg az üdvözlést. Kijelentette, hogy Hollandia Magyarország iránt való meg nem szűnő rokonérzésének igyekszik tettel is bizonyságát adni. Beszédét Magyarország éltetésével fejezte be. Végül megválasztották a tisztikar tagjait, s ezek során ügyvezetőalelnöknek dr. Antal Gézát. E helyen említjük meg, hogy dr. Antal Gézát a Hollandi Irodalmi Társaság (mely a mi akadémiánkkal egyrangú) a közel napokban rendes tagjává választotta, amely kitüntetésben még nagyon kevés magyar tudós részesült. — Lassan halad a városi építkezés. A Czehi-úton épülő szükséglakások munkája nagyon lassú tempóban halad, amit azoknak a menekült családoknak kell megszenvedniük, amelyek közül némelyek immár két év óta várnak hajlékra és anyagilag pusztulva, naprólnapra mélyebben sülyednek le a nyomorba. Május végére voltak jelezve a beköltöztetések, de úgy látszik, azok még július végén sem lesznek keresztülvihetők. A telek kisajátításával járó időveszteségen kivül valószínűleg valamely mulasztás is az oka ennek a káros késedelmeskedésnek. (y.) — Szutter Dániel jubileuma. Mélyen megható ünnepség keretében ünnepelte a pápai ág. hitv. ev. gyülekezet érdemekben gazdag igazgató-tanítójának, Szutter Dánielnek 40 éves tanítói, illetőleg 25 éves pápai tanítói működésének évfordulóját e hó 18-án, vasárnap d. e. az isteni tisztelet végeztével díszközgyűlés keretében. A templom teljesen megtelt ez alkalomra ünneplő közönséggel. A jubilánsnak nemcsak volt és jelenlegi tanítványait, de mindazokat ott láthattuk felekezeti különbség nélkül, kik ennek a kiváló tanügyi férfiúnak maradandó nyomokat hagyó munkásságát megbecsülni tudják. A díszközgyűlést Kiss István másodfelügyelő nyitotta meg néhány lelkes szóval. Majd indítványára a jubilánst küldöttség hívta meg a gyűlésbe, akit megérkeztekor elsőben is a gyülekezet nevében Mesterházy László lelkész üdvözölt bensőséges, meleg szavakkal, reámutatván azokra a gazdag eredményekre, miket az ünnepelt pápai 25 éves működése alatt elért. Beszéde végén borítékban átnyújtotta neki a gyülekezet ajándékát, 10.000 koronát. Ezután az üdvözlések következtek. Volt tanítványai nevében Varga Lajos, jelenlegi tanítványai nevében Molnár Juliska tolmácsolták hálájukat jó tanítójuk iránt. Általános érdekű munkássága felett elismerésüknek adtak kifejezést a helybeli állami tanítóképző-intézet tanári kara Sarudy Ottó igazgató vezetésével, a városi ipariskola felügyelő bizottsága és tantestülete nevében Kleiner József h. igazgató. Kifejezte iránta való meleg raszkodását, szeretetét a gyülekezet tantestülete, élén és nevében Nagy Pál, a róm. kath. elemi iskola tantestülete nevében Grátzer János igazgató s a ref. elemi iskola tantestülete és a Veszprémmegyei Tanító-Egyesület nevében Jilek Ferenc ig.tanító. Az üdvözléseket a jubiláns külön-külön szívélyes szavakban köszönte meg. Végezetül az elnök felolvasta Kapi Béla püspök sürgönyi üdvözlését s átnyújtotta a jubilánsnak a veszprémmegyei ev. esperes és tanfelügyelő elismerő levelét. Este a jubiláns tiszteletére a kaszinó kertjében társasvacsora volt, melyen a helyi társadalom előkelőségeiből mintegy 50-en vettek részt. Mesterházy László lelkész és Kardhordó László meleg elismerő szavakban éltették a jubilánst, ki meghatottan, nagyon szép szavakban válaszolt nekik, hangsúlyozva, hogy ha újra kezdené az életét, ismét csak tanító lenne . . . j