Pápai Közlöny, 1920 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-23 / 21. szám
tás, kis szerepében (Turiddu anyja) precíz volt Juhászné. Ki kell emelnem a kórus pompás szereplését és a zenekar nagyszerű játékát Mindkettő Pados karmester érdeme. Az „intermezzo sinfonicó” erősen megtapsolták. Utána Tábori bohózata következett. Az est komolyságához jobban illett volna soproni programmszám Paul Zinner egyfelvonáasos játéka, „A sátán maszkja". Szerda: „Cigánybáró" ment bucsu-előadásban, gyengén. Telekán Barinkay szerepében hangját csillogtatta. Tisztelői pénzzel, virággal és élelmiszerekkel kedveskedtek neki. Csütörtök: Utolsó előadás kabaré volt, melyen az összes szereplők felléptek. Az estnek két vendége is volt, Pados karmesterné Csajda Ilonka bájos dalaival és Schulteisz tánctanár, ki jazz et táncolt Utasi Gizivel. A pompás műsor, a kitűnő szereplők igen sok tapsot váltottak ki a hallgatóság soraiból. KARCOLAT a múlt hétről. Finita la comedia ! A hagyományos szokás hatalma alatt vagyok, amikor ezzel a kifejejezéssel jelzem a színiévad befejezését. Sajnos, csak ez a hagyományos kifejezés fedi a tradíciót, az ezzel összefüggő folytatólagos tradíciók teljes homlokegyenest ellenkeznek a jelenlegi helyzettel. Nemcsak formában, hanem jellegben is, amihez, azt hiszem, szükségtelen kommentárt is fűzni. És hogy mégis hivatkozom a tradícióra, ne vegyék tőlem rossz néven, de én szívesen emlékezem vissza a régi szép időkre és jóleső örömmel beleélem magamat abba az időszakba, amidőn nagy jelentősége volt azon kijelentésnek, amidőn a heti krónikát azzal kezdtem meg, hogy „finita la cohiecia". Tulajdonképen ennek a kijelentésnek most is meg van a jelentősége, csak a formában van némi eltérés. Ez a „némi" eltérés a mostani alakjában sokkal többet jelent, mint maga a gondolatmenet. Nagy átalakításon mentünk keresztül és így nem is vehető meglepetés számba az a nagy változás, mely a múlt idők és a jelen idő színházi szezon befejezésére vonatkozik. Nem akarok összehasonlítást tenni és reminiszcenciákat provokálni, hisz ez nevetséges is volna, de azért a dolog lényegére nézve mégis le kell szögeznem azon tényt, hogy a jelenlegi színtévad a heti krónika szempontjából nemcsak sivár, hanem teljesen meddő volt. Nem beszélek eseményekről, de még a legcsekélyebb mozzanat sem adta elő magát az egész sziniévad lefolyása alatt, mely visszaemlékeztetett volna, ha nem is az úgynevezett „aranjuezi szép napokra", hanem a rendes színházi konjunkturás napokra. . Erre a mostan lefolyt sziniévadra valóban reáillik azon általam többször hangoztatott megjelölése egy bizonyos lethargikus állapotnak, hogy „megszűnt minden fugalom és mosolygott a fájdalom". Ez a kijelentés teljesen fedi a kijátszott színiévad eseményeit. Eltekintve a szokásos „kapcsalkodzásokat" és az ezzel járó kedélyes összejöveteleket, de még a látszatja sem volt oly kezdeményezésnek, mely reményt nyújtott volna egy kedvezőbb fordulat megteremtésére. Ebben a siralmas miliőben folyt le a színiévad. Az utolsó akkordokat a bucsufellépésekkel töltötték be, ami egyeseknek anyagilag igen jól eredményezett, de ennek sem volt érezhető a külső hatása. Némi reményünk volt ugyan, hogy ezekkel a bucsufellépéseknek sikere legalább a végszóban fog egy kis élénkséget teremteni, de ebben is csalódtam. A csokrok és ajándékok a színházban a szokásos módon le lettek tárgyalva és ezzel „schluss" volt és semmiféle utójátékot nem eredményezett. Ezzel a jelentésekkel végeztem is volna a színházi évad lefolyásának minden fázisáról, csak még azt kell hozzáfűznöm, hogy még a legutolsó reményem is dugába eselt azzal, hogy még a vasúti állomás végjelenete is elmaradt. Ha minden kötél elszakadt — gondoltam magamban —, de a vasúti állomáson, ha már semmi másban, de egy kis „viszontlátás remény" megnyilatkozásában lesz alkalmam részesülni. Még ebben a reménységben is „lecsúsztam", mint számosan a színházi évad lefolyása alatt. Szóval, ez a „klú"-ja a színházi évad lefolyásának. Sajnos, hogy így történt, de hát én mosom a kezeimet és ha nem mosnám, akkor sem tehetnék róla. Én mint régi jó bohém, azért még most sem keseredem el s fenntartom a helyzet kulcsát és a helyzetnek megfelelőleg mégis csak azt hangoztatom, hogy: — A viszontlátásra! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa szűkül a lakásokban. Az hirlik, hogy Pápa városa sok tekintetben kiábrándult. Az hirlik, hogy a polgármester sok elhanyagolt üdvízs tervet készül nyélbe ütni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány mindenkivel szemben rokonszenvet biztosított magának. Az hirlik, hogy a rendőrök teljesen új formában és gondolkozásban jelentkeznek. Az hirlik, hogy a rendőrség körében új szellem uralkodik. Az hirlik, hogy a detektív osztály alkalmazottjai minden lében ügyes kanalaknak bizonyulnak. Az hirlik, hogy a vadászok táncmulatságán a jókedv felülmúlta az anyagi sikert. Az hirlik, hogy a „Fecsegő" táncmulatságán több volt a kivétel, mint a bevétel. Az hirlik, hogy a „Fecsegők-táncmulatságon ritkán táncoltak. Az hirlik, hogy Pápán a társadalmi érintkezés a javulás útján halad. Az hirlik, hogy Pápán sokan a mellékvágányokon bonyolítják le a forgalmat. Az hirlik, hogy Pápán az estéli korzón csalódott szerelmesek vigasztalják egymást. Az hirlik, hogy Pápán a nemtörődömség új irányzatot kapott. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon keserves sóhajok hangzanak el. Az hirlik, hogy Pápán egyes családok drágasági könnyeket hullatnak. Az hirlik, hogy Pápán dohány és szivar tekintetében nagy kongás észlelhető. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat bevégezte kisded játékát. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja kötött marsrutával távozott Szombathelyre. Az hírlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja bucsufellépte alkalmával ki lett élelmezve. Az hirlik, hogy a színtársulat igazgatója elmondhatja magáról, hogy „jöttem, győztem és mentem". Az hirlik, hogy a darutollas legények a szintársulatnál gyengén kollokváltak. Az hirlik, hogy a libatollas legények a színtársulat néhány tagját virágesővel támogatták. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai kopasz fejjel tüntetnek. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai a borkóstolást szakszerűen űzik. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban már a nyári üzemet rendszeresítették. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban néhány fiatal embernek kifelé áll a rúdja. Az hirlik, hogy Mezőlakon egy pisztoly nem sült el. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a színtársulattól fenntartási záradékkal búcsúzott el. HÍREK. T. előfizetőinknek és munkatársainknak boldog pünkösdi ünnepeket kívánunk. — Pünkösdi isteni tiszteletek. A róm. kath. templomban ünnep első napján a szentmisét és egyházi beszédet Miklós József káplán mondja, másnapján misézni Dragovics István hittanár,prédikálni pedig Vörös József káplán fog. — A ref. templomban mindkét nap délelőttjén Kis József esperes, a délutánokon pedig Darab Lajos legátus végzi az isteni tiszteletet. — Az ev. templomban pünkösd napján Kiss Jenő soproni theol. tanár, másnapján Fadgyas Aladár segédlelkész prédikál. — Polgármesterünk Budapesten. Dr. Tenzlinger József, városunk polgármestere, * a múlt hét folyamán néhány napig a fővárosban időzött. Ottléte a közkórház és városunk pénzügyeinek rendezésével volt kapcsolatban. — Főapátválasztás Pannonhalmán. A Szent Benedek-rend tagjai f. hó 19-én tartották meg Jándi Bernardin perjel elnöklete alatt a főapátválasztást, mely ezúttal először történt az új kódex alapján. A titkos szavazással végbement szavazás eredményét a rendszabályoknak megfelelően, a kormány hozzájárulásának megtörténte után néhány nap múlva hozzák nyilvánosságra. — Pénzügyi értekezlet: Városunk polgármestere folyó hó 17-én a pénzügyi bizottság és az állandó választmány tagjait értekezletre hívta egybe, amelyen városunk pénzügyi tervének kibontakozásáról folyt az eszmecsere. Az értekezleten elsősorban a polgármester ismertette saját kibontakozási tervét, azután a főszámvevő mutatta be a kiadás és bevételi tételek adatait. Karlovitz Adolf néhány üdvös eszmét javasolt pénzügyeink rendezésére, sürgetve egyben az 1916. évtől kezdve a pontos zárszámadások minél előbbi elkészítését és bemutatását. Végül amellett foglaltak állást, hogy kölcsönök törleszthetése céljából a városi tulajdonát képező házak eladassanak és ipari szeszgyár létesíttessék kapcsolatosan egy városi sertéshizlaldával. Megbízatott a polgármester, hogy ez utóbbi ügyben a pénzügyminisztériumban személyesen tárgyaljon. Még néhány kisebb jövedelem-emelkedést biztosító eszme megvalósítását, ezek közül a vigalmi adót is, üdvösnek tartanák, mely a városnak nagy jövedelmet biztosítana. — A kis bankjegyek és a posta. A m. kir. postahivatalok befizetések alkalmával egy és ugyanazon féltől, egy és ugyanazon alkalommal 1 és 2 K-nál bankjegyeket csak 50 koronáig terjedő összegben tartoznak kezelés közben elfogadni. Ha valaki 1 és 2 koronás bankjegyekből egy és ugyanazon alkalommal fentinél nagyobb összeget kívánna befizetni, a a m. kir. postahivatal oly időt jelöl ki, midőn a pénz átvétele a forgalom és a közönség hátránya nélkül lehetséges. Ez esetben a m. kir. postahivatal egy és ugyanazon feladótól 1 és 2 koronás bankjegyeket korlátlan mennyiségben tartozik elfogadni.