Kristály, 1994 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1994-03-01 / 1. szám

VANNAK SZAVAK... /F. M-nak: Prosszer G. Júlia/ Vannak szavak amik úgy karcolnak, mint késpenge és a heg örökre megmarad. Vannak szavak amik úgy sértenek, mint törött cserepek — elvérzik rajtuk a szíved. DE... De vannak szavak amik úgy simogatnak mint az ébredő tavasz — megmámorítanak. ÉS... És vannak szavak amiket kimondanod sosem szabad, mert megölnék boldogságodat... Vannak szavak... Most mégis hallgass, mert csókos ajkad ajkamon, s ez minden szónál többet mond! Kecskeméti Katalin VÁRNI... Várni egy szóra egy simogató szóra milyen nehéz! Ki gondolja csak levélben simogat onnét a távolból Rotterdam egyik szobájából küldi levelét. Van aki szívszorongva várja a szót a leírt szót élek még... if­j. Kovács László PRELUDIUM 1. Ébredéskor Vekkercsörgés és csörgés folyton-folyvást. „Ébredni, ébredni!" — hallom. Ásítás, tüsszentés... ILustán sok spondeusz./ Szívtipró felkelni, lelketlen próba. 2. Járkálgatva Aztán brummogva éled a gyomrom: tá-titi, tá-tá, tá-titi, tá-tá. Enni muszáj már, érzem a ritmust. 3. A zongorámhoz lépve Amid­ok, bámulok, Játszani hívogat: tá-titi, tá-titi, Ugrat a daktilus, zendül a zongora, indul­t, indul a munka.­­ Kiss Bélától kaptam a Tavaszhívogató gyermekverses kötetet, Antalfy Istvántól a Csonkagúla - mamuthegy c. kötetet, és nem olyan régen, karácsonyra érkezett P. Tófeji Vali Gyöngyparázs c. kötete. A Kristály című lapon kívül publikálhattam a többi regionális csoportnál is. Legtöbbet a kecskemétieknél. Én 80-80 példányban kiadattam a Lelkem most is virágözön, A tiszta szó varázsa, Fénymezőben és egy prózai kötetet Homokóra címmel. Ott van barátaimnál, s ők elnézik az amatőr szerkesztést és nyomást, hiszen a belső érték a fontos. Az AKISZ-fa termései még a Szívhangok, Félárnyékban, Százak antológiája, Ko­ratavaszban, — ezek csak azok, melyek nálam is megvannak. Úgy tudom a pápaiak, a kazincbarcikaiak is adtak ki antológiát. A regionális csoportok újságait olvasom. Köszönet érte mindazoknak, akik hoz­­­­zám elküldték. Némethné Benkő Erzsébet, Kerékgyártó Kálmán, Kovácsné — Gi­zike, Kiss Béla. Mindannyiótokat ismerősként üdvözöllek, kívánok nektek és az AKISZ tagságának szebb, jobb, eredményekben gazdag új — és még sok-sok új esztendőt! Üdvözlöm a fát, s a fa ültetőjét, annak gondozóit az általam elnevezett hangyaembereket, akiknek köszönhetően ez a szövetség már nem is annyira ama­tőr. Engedjétek meg nekem, hogy szívből jövő szeretettel köszöntsetek benneteket, és azt kívánjam. Soha ne ismerjük meg az irigykedést, egymás lenézést! Örüljünk egymás sikereinek őszintén, tiszta szívből! Ezt kívánja mindannyiótoknak gyulai tagtársatok. Televízió, te édes Illyés Terézia írásom olvasása közben bizonyára ingerülten csattan fel a kedves olvasó: — Ugyan, kérem, mi közöm van nekem Babhés Béláék családi életéhez? Nos, megnyugtathatom önöket, hogy semmi, mint ahogyan nekem e sorok írójának sem. Mégis nap mint nap fültanúja lehetek, kivéve... De kezdjük az elején! Balhés Béláék a falszomszédaim. (A tervezők jóvoltából ez a fal a legvékonyabb az egész lakásban!) Rendes, csendes , emberek, már amikor alszanak (éjjel kettőtől reggel fél hatig), meg amikor munká­ban vannak (reggel héttől délután négyig). A fennmaradó időt természetesen hobbi­­­­juknak szentelik: verik egymást. (Családunk legnagyobb örömére! Balhésék beköl­tözése előtt ugyanis harmonikus életünk következtében gyermekeinknek nem volt lehetősége az élet forgatagának, valamint anyanyelvünk kacskaringósabb fordula­tainak megismerésére.) Műsoruk a következő, spontán kialakult forgatókönyv szerint zajlik. Miután vala­milyen ürüggyel kölcsönkértek tőlem egy százast, az érte vásárolt bor iszogatása közben énekelni kezdenek. A nótázást és kacarászást körülbelül két óra múlva váltja fel az a megnevezősdi játék, amely során naturalista módon ordítják bele a nagy magyar éjszakába, hogy a jelenlévők közül ki micsoda. A harmadik felvonás bútor­borítása már azt jelzi, hogy szomszédasszonyom a következő napokban is véraláfu­­tásokkal tarkított lábon fog botorkálni a lépcsőházban. Van azonban egy bűvös pillanat, ami a legnagyobb hajcihőt is képes megállítani: a krimik kezdési időpontjára gondolok. Nem tudom, mi zajlik ilyenkor szomszédaim lelkében, — bizonyára továbbképzési lehetőséget látnak a krimikben —, egy azon­ban biztos, olyankor a férjem végre álomra hajthatja a fejét, a gyerekek füléből kiszedhetjük a dugót, én pedig nyugodtan gyönyörködhetem a Kazinczy-féle fen­tebb stílben. Bagi Aranka 3

Next