Pápai Lapok, 1875 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-09 / 41. szám
Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony nőegylet, az ismeretterjesztő lövész- és önkénytes tüzoltóegylet A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő lakására a : Anna-tér 1246. sz. a küldendők. Előfizetési és lirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel megbizott "YVaj clits Iván*Ol úr könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők, II. évfolyam. Pápa 1875. őszutó 9.41. sz. Megjelölik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. Tartalma:" A társadalom feladatai Magyarországon. I. — Városi közgyűlés. — Az iparoktatás fontosságáról. — A pápai önkénytes tűzoltó egylet alapszabályai. — Egyet szóllok, kettő lett belőle. — Népdal. — A haza és szerelem — Budapesti és komáromi levél. — Különfélék. 1310 Fizetési díjait: Egy évre 6 TV. Félévre 5 ír. Negyedévre 1 Ir. 50 A llvdolóü. dija.lv a háromszori hasábozott petit sorért egyszer hirdetésnél fi kr. kétszer hirdetésnél í> kr. háromszori hirdetésnél i kr. és a többszöri hirdetésnél lehelő árleengedéssel számitatnak. Mindig külön bélyegdíj fizetendő. A társadalom feladatai Mamrországfon. Dvo _sak egynek nem szabad szenvedni reductioink alatt,és ez a közművelődés — körülbelül ezek voltak a CT 1 y szavak, melyekkel Széll Kálmán epoerialis exposéjában a jelenlegi kormányférfiak valódi szabadelvűségét jellemezte, és bebizonyította, hogy a felvilágosodás bajnokai akarnak lenni, s kötelességüknek tartják áldozataikban ott mondani ki a ..netovább^-ot, hol Magyarország kulturai missiója kezdődnék veszélyeztetve lenni. Ezen határozott elszántság Magyarország kimüvelődését előrehaladásában még most is támogatni, a magyar társadalom részéről ilyen natrv adót igényel, eggy adót, melynek lerovása annál nehezebb, miután azt executió be nem hajthatja, a szolgabíró meg nem veszi rajtunk, hanem önként kell azt lerónunk a haza oltárához, hogy felajánljuk, mert az adó nem egyéb, mint fölébredésünk az eddigi közönyből, és felismerése azon kötelességnek, hogy egy kormányt, mely anyagi tusai közepette sem feledi, hogy mily missiója van Magyarországnak a közművelődés terén, egy kormányt, mely még ma is kész minden áldozatot meghozni a kultúra érdekében, ma, mikor a családi vasutak stb. ideje tekint — egy ily kormányt nem szabad magára hagyni, hogy a társadalomnak nem szabad úgy vélekedni, mint lelte 1867 óta hű következetességgel, hogy zsebredugott kezekkel nézte, mint igyekszik a kormány — gyakran a társadalom közönye folytán tájékozás hiányában, és igy célvesztetlen, — a népet nevelni és a közművelődést terjeszteni. A fent közlött szavak egy szózat, mely hangosan kiállja, hangosabban a költőnél, hogy: Hunnia ébredj! — egy szózat, mely inti a magyar társadalmat, hogy kötelessége a kormányt nemes intentióiban az által támogatni, hogy két kézzel hozzá lát és maga részéről megteszi mindazt, amit a kormány meg nem tehet, amit csak a helyi viszonyokból kifejlő szükségletek felismerése és ezek orvoslására irányzott társulás képes létrehozni. A kormánytól ugyanis bátran követelhetjük, hogy ott, hol fel nem látott helyi szükségletek égető, életkérdéssé váltak, segítsen, támogasson minket, de egyrészt a helyi szükségletek kiknlalása és kiderítése, másrészt oly szükségletek szolgálása, melyek nem életkérdést képeznek, nem a kormány feladata, hanem a társadalomé. Vegyünk egy-egy példát a kezelésből, ez állításaink valóságát jobban megvilágosítja. A kormány gondoskodik például tornatanítók kiképzéséről, és egyes tornaegyleteket segélyez is, de senki sem fogja tőle követelni, hogy tornaegyleteket alapítson, ez a társadalom dolga, — vagy mindenki azt fogja mondani, hogy szép a kormánytól, miszerint, kereskedelmi tanodáknak egyes helyeken fölállítását célozza, de hogy ily tanodát minden helyen, hol élénkebb a forgalom, állítson föl, hol nem épen életkérdés az ilyen intézet, azt tőle nem lehet követelni. Emellett még egyet kell szemügyre vennünk. Rendezett viszonyok közt megállhat még azon axióma, hogy minél többet tesz a kormány, annál kevesebbet kell a társadalomnak tenni, de ez nálunk nem megy. 41 '