Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1876-04-22 / 17. szám
Ezek illetékes intézkedés végett a tek. k. járásbírósághoz átadattak. Tolonc jegyzőkönyvbe beíratott »» C«/ •/ Ezek részint innen, részint csak itt keresztül tovább toloncoztattak. A magas kormánytól, alispáni hivataltól, törvényszéktől, járásbíróságtól, vidéki hatóságoktól érkezett megkeresések, valamint a rendnőri körözvényekben megrendelt nyomozások, kutatások nyilvántartási jegyzőkönyvben, A. B. sorban bevezettetett szám szerint Zene, tánc, látvány stb engedély 1870 junius 20 tól december 31-éig kiadatott Ebből a magas kincstárnak az 187>. XX . törvény 713. § ai értelmében volt összes jövedelme 91 f. 50 k. E 16t ogot használtatott 30 17. Országos ((l. Az 1875. évre kivetett egyenes adó volt cs 1} pedig személy-adó ,, házbér ,, jövedelem adó föld adó •1 1*74 évi kir. adó-hátrálék 4091> 14 30007 4 30424 04 11340 7 1 HS 304 40 | 18 évi közs. pótlék hátralékban 1857 1 9% 14 évi legelő-adóban 1^48 41 15 „ árenda tartozás 3712 03 23932 4 Összesen mint fent 27778 12 Mult 1874. évi összes bevétel volt 68018 07 az 1870. évi összes bevétel volt És itt ez utóbbi többletet az az a 10630 79255 30 frt. 03 krt az okozta, hogy ez idei bevételbe felvétetett a légszesz eautioból 1511>94 mint a mennyibe került a majorbeli építés, továbbá a vasúti vám jövedelme 1874 aug. havától kezdve decemb. 31-éig 1875 0800 47 a hiányzó 2204 ft. pótlék emelkedés által növekedett. I III. kövezetvám. A kövezetvámi pénztár állása 1871-i ápril havi 9 ik számadás maradv. 121 41% Takarekpénztárban tok. kain. 1820 1875 máj. 29 től 1870 dec. 31-ig 0300 ft. árendára fizetett 1875 ápril 2- tol kezdve Beck Leopold bérlő 3313 Az összes bevétel 1*75 május 2-től ugyanazon év dec. 31. 3462 terjedve napi könyv szerint kifizettetett 20*07% (sszesen 1< >l<>7(.) 02 Marad 1870 ik évre 940 70% Ebből levonandó 1*70. évi Es pedig takarékpénztári pápai uradalom adója 9002 00 2039 számú könyv szerint 7171 1*70. évi pápai ii. vásárhelyi adója 41 * 59 1 < K )* t 14 készi lénzben 875 4% mai ad 1 l ána városa terhére összesen K9998 3* < összesen mint fent 940 70% 90927 ± 9 4101 03 1*27 1 *0 Ebből 1*70 dec. 31-éig lefizetett 71723 02 ( holytijuk ). Marad 1*70 ra hátralék III. köz/pénztár. A közpénztári jövedelem az 1*70. é. előírás szerint tesz 0944 I 27 1*0* től 1*74-ik év végéig i < évi hátralékok összege 1*7*0 (4% 1*74 évi készpénz n.aradv. 244 2.) j, ,, emlék kiadás Az összes bevétel ,, ,, kiadás Marad 1*70. évre Es pedig: készpénzben emlék kiadásban évre 79200 30 01470 38 2777* 92 3372 0* 47 430 3*40 ** 7*283 Felvilágosításul a tek. városi képviselőtestülethez. A városi polgármester úr IS?ő évi jelentésének ll-ik szakaszában a városi közös oviláról tesz említést. Ugyanis az elsorolt „nevelés és iskola ügy ” sorozatában azt mondja: „hogy a közös óvodába járt 1875 évben 01 gyermek, értve egész egy évet az az 1875 év január 1-től kezdve bezárólag December utoljáig. Minthogy az intézet vezetésére a tek. városi bizottmány engem volt kegyes megválasztani, tehát az ügy leginkább engem illet, azért én vagyok hivatva elevesen leszám »lt jelentést megigazítani. A tisztelt polgármester úr jelentésében a ki ös óvodát összehasonlítva az apáca óvodával, azt akarja e nemes város tek. bizottmányával elhitetni, hogy „im lássátok a nénék óvodájába 170 kisded jár, ellenben a közös óvodába csak 61.u — Hogy az apácákhoz 170 kisded jár, nagyon rosszul tudja az igen tisztelt polgármester úr, mivel az általuk kibocsátott „érdemsorozatban 1877. évben név szerint 150 lányka van kimutatva, a fiukra nézve csak egyszerűen említve IOO van. Hogy mennyi jár tényleg egész éven át, azt legjobban tudja, ki náluk többször megfordult. Az igaz, hogy beírva lehetett 170 gyermek, de ezen 170 gyermek közül legfeljebb ha 100 folytonosan járt. Az apáca óvoda igen tisztelt vezető nénére legközelebb előttem azt nyilvánítá, hogy 170 gyermek még egyszerre soha nem járt, a téli hónapokban havonként 20—80 gyermeknél több soha nem volt. E hóban ottlétemkor 88 kisdedet számláltam meg. Az igaz, hogy egy kis ellenszenvvel könnyű valamely intézet hitelét elvenni, »le egy elsőrangú városi hivatalnoknak részre hajlani szerintem legkevésbé sem kellene, sőt mint városi intézményt szent kötelessége volna pártolni. A tisztelt polgármester úr február vagy március havában elküldé hozzám küldöncét, azon felszóllítással, mondanám, illetőleg egy kis papírra jegyezném az intézetbe járt kisdedek számát. én feljegyzem, hogy egész évben járt 820, de csakhamar visszaküldé -mivel szám neki nem tetszett, — azon izenettel, hogy csak ebeben a hóban mennyi járt. — ÉN felirtam, hogy tényleg ezen hóban 01 gyermek, és e számot volt oly nagylelkű a tisztelt polgármester úr kimutatni—mondván: a közös óvodába egész éven át csak 01 kisded járt. Méltóztassék a tek. városi bizottmánynak az óvodában létező holrási főkönyvet megvizsgálni, miszerint az 1875 évben nem 01, hanem 820 kisded élvezte az intézet jótékonyságát. Hogy még inkább meggyőződjék a tek. városi bizottmány állításoról, és hogy a polgármester úr jelentése nem áll: bebizonyítom a következő 80 krros havidíjak kimutatásával, melyet a városi közpénztár illő nyugta mellett tőlem átvett. Ugyanis: 1875-dik évben befizettek, és pedig: január havában 28 lí 10 krt, tehát 77 gyermektől február „ 28 7? 40 n „ 78 r március „ 20 11 40 n i „ 08 n április „ 20 n 10 r> „ 87 n ( ) nnyám társalkodónője, s kegyelemből van hazánknál. — Társalkodónő, — kegyelemből — értem mondá lassan Ilorki bácsi, — s ön kegyelemből mást akart csinálni belőle. — Iram! Különben nem ijedezne mindig üldözőjétől, önkivüliségében mondá inkább mormogva az öreg n n o birtokos és szótlan fordult befelé. — Nos kiálltott a gróf utána. Vagy ugy felelé Ilorki bácsi, ön még nem tud eleget , tehát tudja meg, hogy ezen nő addig mig túl nem épül, gondoskodásom alatt marad , ha azután nem volna kedve tovább védnökségem alatt maradni, gondoskodni fogok, hogy oda juttassam, hova ő kívánkozik. — Ahhoz nincs joga. — Majd meglátjuk. — Meglátjuk. Iorki bácsi bement, s a grófnak jó volt iparkodni, hogy kijusson a kapun, mert az ebédlő ajtónál 11aro szabadon bcsáttatott s két ugrásban az utcai ajtónál, dühös ugatásban nyilvánítván haragját, hogy emlékül legalább a gróf nadrágjából vagy kabátjából nem szelhetett le egy darabot. Nem volt nehéz az öreg urnák csóvály adatok nyomán az egész történetet összeállítani, mi e nőt házába hozta. Mindennapi történet ez ; egy szegény erényes nő, kit a mammon bűnbe akar ejteni; egy társalkodónő, kit a fiatal gróf «l akar csábítani. Az orvos is, mind délután megtudta a törtntéliteket e nézetben volt s igy az öreg úr elhatározta magát, e nőt védeni, ha védelmét elfogadja. Sokáig tartott azonban, mig eziránt nyilatkozzatra került a sor. , K«>l\ t:iljok ). K«fv társas kitambulás élményei. | I 2. t'nl vli0;i> és véjp*). Azon általános benyomáson túl, melyet ez alvilág tündéri, majd borzalmas nagyszerűségének látása idézett elő, meg egy sajnos erz's fogott el bennünket annál fogva, hogy a gyönyörű alakzatok nagy részben tönkre vannak téve a fáklyák füstjétől. Hogy mennyivel tündérícblukk kell lenni a ritkábban látogatott uj ágnak , c.t a paradicsomot falva, elképzelhetjük. A hasonló adelsbergi írlaui me^kimelesire sokkal nagyobb gond fordítatik. < .t e.sak stearin es magnesium világítást lehet használ. *'ae is '... zata: most is ugy csillog, tündöklik ott minuco, om itt nedeztete,se idejen. Xein a szép érzék hiánya teszi •! • i . : de nincs rá mód. A tulajdonos — Ragályi család — c.-ckly haszonért bérbe adja a barlangot a falusi földmives műnek látogató kevés; a bérlők úgy is csakhogy kijöhetnek; a gondoskodás pedig áldozatokkal járna. Pedig, ha most megszüntetnék a fáklyázást, a ma is folyton tartó képződés mellett 100 év múlva — lehet, még előbb — ismét eredeti pompájában ragyogna minden. Miután—magunk is feketék a füsttől — megtisztogattuk magunkat; köszönetet mondtunk szives gazdáink, a reform, lelkész és tanító uraknak, — kik tőlük telhetőleg tanusítanak irántunk magyar vendégszeretetet, megrakodtunk a falusiaktól részint ajándékba nyert, részint pénzen vett szebb példány cseppkövekkel, előállott kocsiainkon elrobogtunk Tornallja felé. Nagyobb részint fialal, most az eső után felüdült, mindenfelé halló madárkák danája által hangozatossá lett erdőségen vitt al utunk. Estere állomást értünk a kis város vendégszerető úri családjainál. Az est kedélyes beszélgetésben telt el. Házigazdánk előkelő úrhölgy volt, kényelemmel berendezett, díszesen berendezett angol kerttel körülvett úri lakban. ÉI nem tudom:Gömör megye vasutai dacára is jobban el van-e zárva a világtól? vagy a természeti ritkaságok gyakori látogatói teszik szükségszerűvé vendéglátást ? De annyi áll, hogy hivatalosan, úgy mint a magánosan, — egyesek, mint testületek, — előkelők, mint egyszerű földmivesek részéről annnyi szívességben részesültünk, hogy a mivel Vámos A . . . név nagysága elárasztott fogadásában, már nem is lepett meg bennünket. Másnap kétfelé van utunk. Én másodmagammal ismét Rimaszombat fele mentem, jókor akarva eljutni Losoncra, hova állítólag a vasút menetterve szerint csak éjfélkor voltunk erendok. A karaván vezetései újbóli találkozásunkig, tudós barátomra bíztam. —S ki írhatná le álmelkodásunkat, midőn Losoncon be és végig kocogva szembe jövő társainkkal találkozunk, kik mintegy órával előztek meg bennünket. — Kedves emlékeim újultak meg, midőn a Casum épület előtt elhaladva, föltekintek annak azon ablakaira, melyek I év előtt az újjászülöttséget ünnepelő Losonci reform egyház vendégeinek mienkkel együtt határtalan jókedvéről venek tanúságot. Oly nyugodtan és a világ minden tája felé forgó éber mozdulatokkal vigyáz a torony érckakasa most is, mintha magasából soha sem lett volna leszállítva! . . Szegény Losonc! sokat szenvedtél; de sebeid behegedtek s én sem bolygatom. Egy valóságos mesebeli phönixként állottál elő hamvaidból, hogy hirdetője s terjesztője légy hazánk felső részeiben a magyarságnak. — intézeteiddel képezője a fiatalságnak. — Oh állj és felelj meg rendeltetésednek az idők végeiglen, mig buda áll és magyar el a négy folyó partjainál! Éjfélkor vettünk bucsut s egész éjen át vaspályán és nappal gyalog folytatva utunkat kilenced nap estején elindulásunk után értünk szerencsésen, dús tapasztalatokkal megrakodva e honi fészkünkbe. Élményeink, melyekkel vendégszerető gazdáink (Gömör) megyében csaknem túlterheltek; tapasztalataink, melyekben a természeti ritkaságokban bővölködő ..Magyarország kicsiben* részeltetett bennünket; a benyomások, melyeket úgy amazok, mint ezek gyakoroltak reánk : örökre felejthetlen emléke maradnak életünk ezen legszebb napjainak. (Igallai Lajos: Iég rendelet a A 1 l-ik századitól, mely azott kor sajátságain kirti históriai érvel szolgáltat annak igazolásául, hogy Hegthe István stil a dunán a trotestans schisma teremtője, legalább annak hatalmas faesora. Irtík f-ben németújvári lelkész ro/L s hiret szeretetét s bizalmát nagy mértékben birta. 1590. Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. Kis Marcalthöy Sára, azelőtt Vitézlő Orosztoni János özvegye, most pedig Eszeki Márton házastársa, testemben teszek, de ép elmémmel is levén, az én utolsó testamentomomat az én jószágombul, és ingó marhámbul, ilyenképen teszek és rendelek. Legelőször lelkemet ajánlom az atyaistennek, testemet a földnek az ö annyának, kiből teremtetett, a nemet újvári Calastromban eltemettetni hagyom. Az mely jószág Orosztoni Miklóstul maradott, és az nagy anyákról, az Orosztoni Jánostul való három gyermeké, az mely jószág, pedig én utámiann járó, az mind a négy gyermeké. Továbbá zálogváltásból, és egyéb pénzekből vagyon másfélezer forint, az negyed része enyém, és azt az én részemet osszák négy részre az én gyermekeimnek, a többit kinek kinek mint az ő részök adják meg. Vagyon ezüst pohár 8. négye Orosztoni Miklósról maradt, négye az én magamé, azokat összességgel a négy gyermeknek hagyom. Vagyon 10 arany gyűiii, azt is a négy gyermeknek hagyom.