Pápai Textilmunkás, 1970 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1970-01-15 / 1. szám

W­ f6. január 15. ­-----------------------------------­ PATAI IfeXI ILMUKKAL Egri­ hiedelem cáfolata Az utóbbi hetekben rend­szeresen megjelent lapunk­ban az SzTE tájékoztatója. A legégetőbb, a leggyako­ribb problémák­ okos szakszerű magyarázata sok jövés-menéstől mente­sítette az érintetteket. Most mintha kifogytak volna a témából. Érthető. A legfon­tosabbak megjelentek A kevésbé jellemzőket pedig nem lehet általánosítani. Ellenben a menetközben felmerülő fontosabb kérdé­sekről ezután is tájékoz­tatnak a „Semmelweis” brigád tagjai. Az informá­torok ugyanis ők voltak. És hadd mondjuk meg: szétromboltak egy eléggé elterjedt hiedelmet. Mármint, hogy az admi­nisztráció területén nincs létjogosultsága a brigádmoz­­galomnak, főleg a szocialis­ta címért való versengésnek. Ma már nemcsak egy év gyakorlata van mögöttük, de elkészítették ez évi szerző­désüket is. S ami ugyancsak lényeges, örömmel tölti el őket, hogy kezdeményezésük, kezdeti tapogatózásuk nem fulladt kudarcba. Nemcsak célja, de haszna is van a ver­senynek. Erről lelkendeznek, amikor a jövőről beszélnek. — Elég sűrűen vagyunk — ismeri be Kocsis Kálmán, a brigád vezetője. — De egy kicsit mi akartuk, hogy így legyen. Azelőtt áprilisban vagy májusban érkeztek meg a revizorok. Most a mi ké­résünkre jöttek az év első napjaiban. Ritka az ilyen eset azt hiszem, de nekünk fon­tos volt. Munkánk felülbírá­lata nélkül ugyanis nincs brigádértékelés Ami a vállalásokat illeti, egyrészt a munkával kap­csolatosak, másrészt a szak­mai, politikai és általános műveltséggel illetve a szo­cialista életmód formálásá­val. Én személy szerint úgy gondolom, minden tekin­tetben adtunk egy kis pluszt is. Ennek bizonysága is van. Itt a naplóban. Esetleg az utol­sónak említett kérdés, ahol nincsenek határok. Ebben talán többet is tehettünk volna. Ezt úgy értem többet, mint vállaltunk. Dehát ez volt az első év. Majd jövőre, azaz az idén már több gya­korlatunk lesz. Például kol­lektív támogatás öregek vagy gyermekek részére, méghoz­zá pontosan meghatározva hol, kit segítünk. Egyébként több kapcsolatot szeretnénk a brigádtagok között is. Ki­rándulások és egyéb vonat­kozásban. A munka tekinte­tében is más vállalásunk lesz, bár csak részben. A forgal­mazott forint összeg eltérési százaléka lesz a lényeges, ezen keresztül egyszerűbb lesz az értékelés. A péti gyár­ban már régebb óta így van, remélhető, nálunk is jobb lesz. Különben azért is kény­szerítve vagyunk az áttérés­re, mert kívánságunkra most kijöttek a revizorok, de min­den évben nincs mód arra, hogy nálunk kezdjék a felül­vizsgálatot. A Semmelweis brigád nap­lója egyike a legszebbek­nek! Más vállalatoknál szinte cso­dájára jártak. És tartalmas is, igen sok ötletről ad szá­mot. Az első lapok egyikén őrzik Lenin beszédét a hang­lemezen. Névnapi ajándéko­zásokról, rendezvényeken va­ló megjelenésekről külön­böző gratulációkról, messzi­ről jött üdvözlőlapokról, ked­velt orvosi előadások vissz­hangjáról, tapasztalatcserék­ről és sok más, a brigádélet epizódjairól tájékozódhatunk a brigád vörös könyvéből. A brigádvezető terven fe­lül tevékenykedett a népi el­lenőrzés terén is, olyannyira, hogy a brigádtagok már bű­néül kezdték felróni, keveset törődik közös dolgaikkal. — A Muci már megfenye­getett, hogy levált — mond­ja nevetve Kocsis Kálmán — de aztán megbocsátottak ... — Meg ám — így az em­lített —, de ebben az évben többet kell tenni a brigádon belül is, mindannyiunknak... A legszembetűnőbb ered­ménynek a javuló munkatem­pót tartja a brigádvezető. Ugyanis van reszort, de még­­sincs. Ha valaki elvégezte a maga dolgát, segít a másiknak. A­z alapító tagok közül dr. Farkas Gyuláné — férje át­helyezése miatt — elment a vállalattól. Helyette Nagy Jó­zsef elé lépett be. Rajta kívül egy kislánnyal is gyarapod­tak, Varga Zsuzsannával. Mindkettő ügyes, hamar beil­leszkedtek és tevékenyek. Ami az igazság, mint párt­tagtól, illetve KISZ-tagtól so­kat is várnak. — Igen sokféle ember jár ide — mondja a brigádve­zető — s mi elhatároztuk, hogy udvariasak leszünk, szinte a végtelenségig. Min­dig arra gondolunk ugyanis, hogy aki idejön, vagy beteg, vagy az volt. És persze meg­szaporodott gondokkal. De az is tapasztalat már, hogy az udvariasság udvariasságot vált ki. A ritka kivétel el­enyésző, ilyenkor nyelünk, de elvünkből nem engedünk. Ennyit az úttörő Semmel­weis brigádról. Egyelőre. — Nálunk már hagyomány a békása gyermekotthon lá­togatása — mondja Papp Jó­zsef, a műhely Kossuth bri­gádjának vezetője. Ez a mos­tani mégis más volt. És csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok a műhely és erő­telep szocialista brigádjainak megértéséről, mert az önkén­tes adakozásból közel 1600 forint jött össze. Ezen vásá­roltunk és készítettünk ka­rácsonyi csomagokat. Minden brigádból akadt egy-egy vál­lalkozó arra is, amikor leg­jobban dühöngött a tél, két ruháskosárra való édességgel elindulhattunk Békásra. Hogy a mi meghatottsá­gunk, vagy a gyerekek örö­me volt-e nagyobb a találko­záskor? Mindannyian tud­tuk, hogy a gyerekek ellátá­sa kifogástalan. De a látoga­tás, az ajándékozás ritkább­ És ahogyan a vezető megje­gyezte, a csomagok értékét növeli az a tény, hogy amit hoztunk, az személyes tulaj­don lett, szóval rendelkez­hetnek vele a gyerekek egyé­niségük szerint. A délután csupa játék és önfeledt szó­rakozás volt. Mit mondjak? Talán m­ég a mi számunkra sem csak az örömszerzés él­ménye maradt. A sok boldog gyermekarc látványa a mi ünnepünket is szebbé tette. Talán nem hat frázisként, ha azt mondom, hogy az ilyen apró emberi cselekede­tek bizonyítják a szocialista brigádok fontosságát Ezt mutatja az a tény, hogy egy egyszerű felhívás nyomán a műhely és erőtelep szocialis­ta brigádjai összefogtak és egy kedves délutánt szerez­tek a gyermekotthon kis la­kóinak- És azt is ígérhetjük, hogy nem utoljára. Felvételünk „küldöttsé­günk” egyik tagját, Horváth Béla ipari tanulót mutatja be, ölében gondozott kis­lánnyal, és persze az aján­dékkal. (9) Készülődés a nagyüzemi vetélkedőre A szocialista brigádok szel­lemi vetélkedőjének elődön­tője lezajlott, s a kérdésekre adott válaszok hű képet ad­tak a felkészülésről. Általá­ban az irodalmi kérdések fe­leletei voltak jobbak. Némely brigád kétszer annyi pontot is szerzet ebből, mint politi­kából. Az elődöntőn Vasvári Gyu­la műszaki brigádja szere­pelt a legjobban, illetve Mel­­zer Jenőné, Pethő Jenő, Végi Lajosné, valamint Molnár Jó­zsef szocialista brigádja, ők­ vesznek részt a nagyüzemi döntőn, ahol a helyezéstől függően pénzjutalomban ré­szesülnek. A februárban megtartandó nagyüzemi vetélkedőn pont­szerzés irodalomból és poli­tikából lesz Mindkét téma­körből 3—3 kérdés szerepel, ezekre kell szóban válaszol­ni. Egy műszaki és egy fizikai csoport jut tovább a területi döntőre, e két brigád külön tájékoztatást kap. .......... (*•) Őslények lábnyomai bélyegen Lesotho (azelőtt Basutföld), a Dél-afrikai Köztársaság, illetve Anglia gyarmata, 1970. január elsején olyan bélyegsorozatot szándékozik kiadni, amelyhez hasonló még egy országban sem jelent meg. A sorozat öt bélyege különböző őskori óriásgyíkok és egy más ősállatnak megkövese­dett lábnyomait ábrázolja. A bé­lyegek hátterében a grafikus mű­vésznő — Jennifer Toomba, aki a Stevenson regényíró emlékére kiadott két bélyegsorozatot is tervezte — elmosódottan bemu­tatja az egyes ősállatok képét is. Ki mit vár az új évtől? Nyilatkozatok Nincs az a jó, ami ne le­hetne jobb is, nincs az a sok, ami elég lenne. Hogy ki mit vár az 1970-es évtől, a meg­kérdezettek a következőket mondták. Barabás Árpád főosztály­­vezető: — Az új áruféleségeket szeretnénk bővíteni néhány sikeres cikkel és még sok­­sok mintával. Mert a vevők az újat keresik, és hogy to­vábbra is elégedettek legye­nek termékeinkkel, bizony tenni kell érte. Nem is ke­veset. Én a Pol­yester-féleségek minőségének javulását is várom. Nagyon keresett és a sok gyönyörű színen kívül sok­­ előnyös tulajdonságok­kal rendelkezik. Kívánom, hogy sikerüljön olyan áru­­összetételt kialakítani ami a nyugodt gyártást biztosít­­sa. Valósuljanak meg minél előbb a tervezett beruházá­sok, a termelés ütemessége érdekében. Végül az egyes üzemrészek közötti jó kap­csolat is segítse elő a lehető legtöbb nyereség megszerzé­sét. Szabó Gyula, készáru rak­tár vezetőjének legfőbb kí­vánsága, hogy a készlet ne emelkedjen. Ebben nagy se­gítséget vár a kikészítő üzemrésztől és a szállítók­tól, hogy a megrendelt té­telek időben, teljes mennyi­ségben álljanak készen. Az ütemes, rugalmas készáru szállítás sok túlórától menti meg az itt dolgozókat. Szó­val a kiszolgáló üzemré­szektől a határidők pontos betartását kívánják és raj­tuk nem fog múlni a ki­szállítás. Gálos Jánosné műhelytit­kár: — Én kissé anyagias va­gyok. Pénzt kívánok az új évben, de sokat. Először is bérben hogy elégedettek le­gyenek a dolgozók. Legyen több pénzünk a közösben mindig, mint amennyien se­­gélyt kérnek. Ez nem kön­­­nyű. És legyen végre kor­szerű öltözőnk. Ne ázzon be a csomagoló üzemrész tető­zete. Ha ezek teljesülnek akkor, csupa elégedett em­ber lesz körülöttem nekem ennyi elég is lesz az 1970-es esztendőben. Schmidhoffer Gyula osz­tályvezető: — Az új év indulása nyu­­godtabbnak és biztonságo­sabbnak mutatkozik, mint a hátunk mögött lévő eszten­dő. Kapacitásunkat éves szerződésekkel lekötöttük folyamatos terhelése bizto­sított. És talán a diszpozí­ció beszerzés tekintetében is kevesebb problémánk lesz, mint a múlt évben. 1970-ben fő feladatunk­nak tekintjük a rendelések ütemes teljesítését, ezen ke­resztül készleteinket nor­maszinten tartani. És re­méljük hogy a szállítás te­rén is n­yugodtabb, gondta­lanabb lesz az új év Végül még egy vélemény Nagyváradi Józsefné, a kör­zeti könyvtár vezetője rö­vid megfontolás után: — Jaj, mit is kívánjak? Békét! Ke a legfontosabb. És legalább akkora forgal­mat, mint az idén. Megír­hatja 52 000 volt csak itt a textilben. Aztán az MSzB olvasómozgalomban szeret­nénk elsők lenni. Még azt­ is kívánom, ha már szabad, hogy ebben az évben is le­gyünk olyan népszerűek a gyári kollektíva körében, mint tavaly legalább annyit szór, vagy még többször ke­ressenek fel bennünket. Persze egészséget is kí­vánok mindenkinek, ma­gamnak is, és majd jó időt a nyári szabadságomhoz. Ennyi elég, ugye? A kívánságokat leírtam, azt hiszem folytathatnám, írhatnám még oldalakon — jó, hogy igények vannak, s talán a megvalósításért sem lesz rest senki sem. (röné) Ez a kislány most (és itt) így fűz.. 3 Fonodai helyzetkép — és feladataink az új évben Az új gazdasági év kezdetekor egy pillanatra szokás megállni, visszatekinteni az elmúlt év problémáira, eredményeire, ugyanakkor tele kérdőjellel, ho­gyan tovább az elkövetkezendő időszak feladatainak megoldását illetően. E visszatekintés az 1969-es gazdasági évre, kirekesztve,­­a problémákat ese­tleges s­úrlód­áso­kat nagyon kedvezőnek mond­ható a fonó gyárrészleg vonat­kozásában. Örömmel mondhat­juk el ugyanis, hogy a követel­ményeknek eleget tettünk. Mennyiségi tervünk vonatkozá­sában 2200,— tonna helyett 2236,4 tonna fonalat gyártot­tunk le, mely megfelel 101,7 százalékos túlteljesítésnek. A faj­lagos mutatószámok terén is ko­molyan léptünk előbbre, hisz előzetes számítások szerint mint­egy 650,— km/1000 oc-ot ért el az üzemrész s e magas teljesítés­ből következik, hogy a termelé­kenységi mutatószámunk előze­tes becslések szerint 1969-ben 129,— km/munkásóra körül fog alakulni. E teljesítés figyelembe­­véve­ az 1968­. évi eredményün­ket, megfelel közel 10 százalé­kos emelkedésnek. Alapanyag gazdálkodásunk is sikeresnek mondható, itt azon­ban számszerű megtakarításról még nem beszélhetünk, hisz a végleges mérleg beszámolói ada­tok még nem állnak rendelkezé­sünkre. Eredményeink olyanok,­­a melyek a jól szervezett munka­verseny mozgalmunknak kö­szönhetünk elsősorban, — hogy komoly várományosai lehetünk éves szinten is a megtisztelő él­üzem cím elnyerésének. Ennek valóra váltása méltó elismerése lenne 1969.­ évi eredményes munkánknak, melyért ezúton is köszönetet mondok a fonó­gyár­részleg fizikai, műszaki és ad­­minisztartív dolgozóinak egy­aránt. Az elért eredmények birtoká­ban munkánkat úgy kívánjuk 1970-ben folytatni, hogy beiga­zoljuk, nem véletlen és kifutott teljesítményről van szó, hanem egy tudatos megalapozott közös erőfeszítés rejlik az elért mutató­­számok mögött, melyek nem tesznek bennünket elbizakodot­­tá, sőt ellenkezőleg köteleznek bennünket az újabb ez évi fel­adatok maradéktalan végrehaj­tására. 1970-ben 2245 tonna fo­nalat kell gyártanunk közel azo­nos átlagszámon mint 1969-ben. A fajlagos mutatószámok Bite km/1000 orsóóra 646,—. Vitathatatlan, hogy ezek a szá­mok feszítettek, de ezt természe­tesnek is vesszük, hisz tudatában vagyunk annak, hogy a vállalat is í­gy tudja eredményeit növel­ni, ha minden üzemrész a lehe­tőséget kihasználva növeli a meg­határozott célkitűzéseivel. Külö­nös tekintettel gondolunk itt ez évre, hisz a jubileumi év és a lenini centenáriumi év tiszteleté­­lére indított munkaversenyben becsületesen helyt akarunk állni és az elérendő eredményekkel hozzájárulni ezévi feladataink teljesítéséhez. Éppen ezért a munkaverseny mozgalmunk te­rületén előbbre kívántunk lépni és a meglévő szocialista és mun­­kabrigádok mellé 5 új szocialista brigádot szerveztünk. A szocia­lista brigádmozgalomban és ál­talában a munkaverseny mozga­lomban nagyon komoly helyet kap a minőségi gyártással kap­csolatos vállalás, melyek ez évi munkánknál az első feladatok között szerepelnek, hogy ezzel a gyártott áruféleségek külső kö­re, tetszetőssége és eladási lehe­tőségei mind a külföldi, mind pedig a belföldi piacon egyaránt mé­rh­et­ők l­egy­en­ek. Ebből következik, hogy min­den egyes dolgozónak tudatában kell lenni annak, hogy megfelelő szigorú technológiai és mun­ka­­i­igy­elem nélkül e követelmé­nyeknek nem tudunk megfelelni ,,s a minőségi gyártás érdekében aktívan kívánjuk érvényesíteni a bevezetett minőségi prémiumot is. Szándékunkban áll, hogy 1970. vonatkozásában is bizonyos szer­vezési jellegű intézkedést haj­­(Folytatás a 4. oldalon)

Next