Pápai Textilmunkás, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1976-01-09 / 1. szám

P K­I­R­A­K­IA­S Közlekedési HíradóGiE Nyugdíjba mentek November és december­ben a fonóból: Bánszky Ká­­rolyné, Limperger István, Simon Gyuláné, Tibold Kon­­rádné és Csatári Józsefné; a szövő I-ből: Csuti Jenőné és Farkas Józsefné; a szö­vő II-ből: Mátis Lászlóné, Földing Károlyné és Gart­ner Ferencné; a lánccséve­­lőből: Pálfalvi Béláné; a ve­­tülékcsévelőből: Csizmadia Józsefné; az áruforgalmi osztályról: Pénzes Jánosné; a csomagolóból: Nagy Em­ma és Buti Mihály; az ál­talánosról: Huber Ernő; az asztalos műhelyből: Gurobi Vendel; a fonalfestőből: Pa­dos Antal; a rendészettől pedig Présing Ferenc. Mindannyiuknak jó pihe­nést kívánunk! Vállalatunk dolgozói fi­gyelemmel kísérik a jövővel kapcsolatos elképzeléseket — s képviseleti szerveiken keresztül —, tevékeny ré­szesei a tervezésnek is. A legutóbbi párt- illetve szak­szervezeti választások kap­csán is sok szó esett erről a témáról üzemeinkben, úgy­szintén a KB decemberi ha­tározata alapján készített intézkedési terv összeállítá­sakor. És a társadalmi szer­vekhez érkezett ilyen értel­mű javaslatok, vélemények többsége végül is pártbizott­ságunkon futott össze, mely természetesen önállóan is munkálkodott, puhatolód­­zott, főleg a vezető beosz­tásúak, valamint a törzs­gárda idős tagjai körében. E vélemények, valamint az üzemi négyszög elgondolá­sai alapján 6 alternatíva ké­szült el, valamennyi terve­zet alapja a rekonstrukció folytatása, az automatizálás. Egyrészt függvénye a ter­veknek a későbbi létszám­helyzet, de főképpen az anyagi fedezet, s mivel im­port gépekről van szó (elő­készítő gépeket csak tőkés importból biztosíthatunk), kissé komplikált még a helyzetünk. Előnyünk van viszont a profilt illetően, hisz az SZTB gépeken ki­dolgoztuk már a leggazda­ságosabban gyártható cikke­ket, s ebből olyan men­­­nyiséget tudtunk elhelyezni a piacon, hogy már a régi gépek egy részén is ezt gyárthatjuk. A főbb kérdésekben tehát csakis a minisztériumi egyeztetések (hitelbiztosítás stb.) után dönthetünk, ám a lehetséges variációkból nem csinálunk titkot, a jövőben sem. Éppen ezért a most készülő részletes terveket — elsősorban az ötéves terv­időszakot — m­álr december 15-én megtárgyalta párt­végrehajtó bizottságunk. Különös figyelemmel a beruházások gyors megtérü­lésére, a növekvő deviza­szerzés lehetőségére, a haté­konyság javítására és ter­mészetesen a munkaerő­­helyzetre. Ennek érdekében szervezzük a DH rendszert is, egyelőre a fonodában, majd kiterjesztjük az egész vállalatra. Ennek propagá­lásában, elfogadtatásában komoly szerepet vállal a párt, illetve a tömegszerve­zetek aktíva hálózata. Az eddigi tervezési mun­kákról elmondhatjuk; a vál­lalati közvélemény és a ve­zetőség elgondolásai eléggé szinkronban vannak, meg azt is, hogy terv­variá­ciónk bármelyike reális alapja lehet jövőnknek, fő­ként a külső tényezőktől függően. Éppen ezért, mind­annyit közzé tesszük bete­kintésre, s kérjük a dolgo­zók további véleményét, ja­vaslatait. Egyrészt ezek ös­­­szegyűjtését mérlegelve, ér­tékelve, másrészt a felettes szervekkel történt konzul­tációk alapján ül majd le újból az üzemi négyszög, és állásfoglalásával most már konkrét segítséget ad az egyszemélyi felelős vezető­nek döntése meghozatalá­hoz. Alaptervünk 334 SZTB automata gép, 552 hagyomá­nyos gép, 2 szakmányos üzemeltetésére épül, mivel a prognózisok szerint az 1980-ban rendelkezésünkre álló munkaerő ilyen üze­meltetésre ad lehetőséget. Ezzel a gépi kapacitással az 1972. évi termelési színvo­nal elérése tervezhető, ked­vezőbb termék-összetételben. Ebből egyértelműen adó­dik a változat: a vártnál jobb munkaerő ellátottság esetén az 552 darab gép 3 szakmányban üzemel — ez mintegy 180 fős létszám­többlet —, s eredményekép­pen körülbel 20 százalékkal magasabb termelés érhető el. A következő változatot a tőkés export fokozására (az esetleg rendelkezésünkre bo­csátható beruházási összeg felhasználásával), a gyapjú típusú könnyű női szövet termelésének a megvalósí­tása adja. Ebben a hagyo­mányos gépek ugyancsak 2 szakmányban üzemelnének, az eredmény magasabb ex­portban és nagyobb értékű áru révén szerzett többlet­­termelési­ érték elérésében jelentkezik. Egy másik változat kere­tében az 552 darab hagyo­mányos gépből, 276 gépnek a helyén 88 darab tőkés automata gépet szerelnénk fel, amelyen magas értékű finom puplint állítanánk elő. A fennmaradó 726 darab hagyományos gép 3 szak­mányban üzemelne, a 88 da­rab automata géppel együtt. Újabb változat az előző­höz képest 80 darab hagyo­mányos géppel többet üze­meltet 3 szakmányban, de az SZTB automata gépek száma 208 darab lenne, az alapkoncepció 334 darab gé­pe helyett. Ennek létjogo­sultságát az adja, hogy a tételhosszban jelentkező ve­vő­igényeket megfelelőbben tudnánk kielégíteni. Egyik tervváltozat szerint a teljes automatizálást va­lósítanánk meg, amelyben 334 darab SZTB automata gép mellett 176 darab tőkés eredetű automata gép sze­repel a­­ szakmányban, és a termékösszetételben a gyap­jú típusú áru­ és a finom puplin termelése a korábbi változatban meghatározott mennyiségben lenne képvi­selve. E változat gazdasá­gosságának és a beruházás hatékonyságának számításai még folyamatban vannak. A véglegesen elfogadott fejlesztési programot majd ismertetjük, bár testületi gyűléseken, csoportos be­szélgetéseken is szó lesz ró­la, de itt már nemcsak le­­írásszerűen, inkább agitatí­­van, cselekvésre mozgósí­­tóan. És mindent megte­szünk annak érdekében, hogy valamennyi dolgozó tiszta képet kapjon, számít­hasson, alapozhasson a tex­tilgyárra, így saját jövőjét is szinkronba hozza a válla­lati tervekkel, melyek nem nélkülözhetik az emberekről való fokozottabb gondosko­dást, szociális, kulturális té­ren egyaránt. A párt- és társadalmi szervek ezirányú tevékeny­sége persze nem szűkül le semmiféle sablonra, figye­lemmel a népgazdasági­ és vállalati érdek helyes ará­nyaira, a felsőbb intézmé­nyek határozataira, utasítá­saira, az emberek boldogu­lási szándékaira, az esetle­ges helyzetváltozásokra, ru­galmasan alkalmazkodik. Ezzel kívánják elősegíteni a vállalati terv kimunkálását, hosszú távra való megszabá­sát, majdan annak végre­hajtását. (h.) Milyen lesz a jövőnk? Variációk egy témára l­j emberekkel kiegészülve együtt a brigád A szövő I­ brigádjai — a termelési eredményeket te­kintve — tavaly nem bővel­kedtek sikerekben. Annak ellenére, hogy a gazdasági és társadalmi szervek talán soha nem tettek még annyit a mozgalom érdekében, mint éppen 1975-ben. Mond­ják, hatszor is összehívták a brigádvezetőket megbe­szélésre, gondok, problémák megvitatására, orvosolni is próbálták a bajokat. S ta­lán a brigádok sem hibáz­­tathatók, hisz a különféle átszervezések folyamán több összeszokott kollektíva vált meg egy-két tagjától, szét­­forgácsolódtak az erők. S ez visszavetette a brigádmun­kát. A többségről azért el­mondhatjuk, becsülettel helytálltak, igyekeztek, a tő­lük telhető legjobb ered­ményeket produkálták. Kö­zéjük tartozik a Réti szak­­mány November 7 brigádja is, melyet Takó Gabriella vezet. Németh Józsefné, az egyik legjobb szövő így vélekedik: — Nagyon jól megvagyok a lányok között. Mind fiata­labbak nálam, hisz az átlag­kor 26 év. Nekem már 3 gyerekem van, de minden­hová megyek velük. Tizen­öt éve dolgozom a szövő­ben, és eddig csak olyan he­lyen, ahol brigád volt. Nem is szeretném, ha másképp lenne, így nagyobb az ös­­­szetartás, jobb a szellem. Ezt nagyon fontosnak tar­tom a munkahelyen. Erdős Teréz a naplóveze­tő: — Alakulás óta itt vagyok, az 2 éve volt. Járunk ren­dezvényekre, véradásra, megajándékozzuk egymást évfordulókkor, a betegeket is látogatjuk, és a szokásost tesszük. Úgy hírlik, hama­rosan lesz még itt a sorok között átszervezés, akkor va­lószínűleg megint kapunk új szövőket. Azt szeretnénk, ha ők is jól beilleszkedné­nek a kollektívánkba, és tennének a sikerért. Takó Gabriella brigádve­zető a következőket mondja: — A mennyiségi vállalás terén nemigen volt lemara­dásunk tavaly, legutóbb pél­dául 104,3 százalék volt a brigádátlag, csak a minő­ségnél maradtunk el, 0,2 százalékkal. Remélhetőleg ezt sikerül majd kijavíta­nunk. Sajnos, az utóbbi idő­ben elég gyakran kaptunk új szövőket, kik még nem tudtak minden vonatkozás­ban helytállni. Bár mindent elkövettünk, hogy feltalál­ják magukat, például 2 ré­gi szövő közé állítunk egy­­egy újat stb. És gyakran beszélgetünk velük, gondja­ikról is. Az sem a legszerencsé­sebb, hogy a két év alatt már a második művezetőnk van. Most úgy hallottuk, a jelenlegit is el akarják vin­ni. Pedig mi ragaszkodunk hozzá, mert elégedettek va­gyunk vele. Nem röstell be­állni segíteni, ha ideje van, annak, akinek rosszul men­nek a gépei. És már jól összeszoktunk, megértjük egymást. Mi is fiatalok va­gyunk, ő is, a segédmester is. Jó lenne, ha most már maradhatna itt, hisz a bri­gádoktól csak akkor várhat­nak jó eredményeket, ha a feltételeket is biztosítják! Ez is egy a sok közül. Más problémánk nincs is, mindenki részt vállal a tár­sadalmi munkából, szívesen jönnek, senkit sem kell no­szogatni. Képezzük magun­kat, szakmailag, politikai­lag, ketten gimnáziumba járnak. Reméljük, kiérde­meltük a szocialista címet. Ebben az évben pedig még jobb eredmény elérését tűz­tük ki magunk elé, de mint mondtam, a feltételek biz­tosítása is szükséges hozzá. R. I. A megyei KBT új kiadványa Decemberben látott nap­világot — tízezer példány­ban — a megyei Közleke­désbiztonsági Tanács kiad­ványa, a Közlekedési Híra­dó, azóta bizonyára sokan olvasták. A cél, mint azt dr. Palkó Jenő rendőrezre­des a KBT megyei elnöke az első szám vezércikkében megfogalmazta: biztosítani a feltételeket a balesetmen­tes közlekedéshez, olyan közlekedési morált kialakí­tani, ami csökkenti a meg­gondolatlanságot, veszély­­helyzetek előidézését me­gyénk útjain. A Közlekedési Híradó el­ső száma már ebben a szel­lemben készült. Sokoldalú­an foglalkozik a gépjámű­­vezetőket érdeklő és érintő kérdésekkel. Ezek közül is elsőként emelnénk ki az „Aki ivott ne vezessen — aki vezet ne igyon!” című cikket. Ebben tájékoztatást kapnak a gépjárművezetők, hogy az ital hatása órák múltával sem szűnik meg. Nem lehet egy átmulatott éjszakát néhány órai alvás­sal kipihenni. Pszichológus és orvos ad választ az eddig elég enyhén kezelt kérdé­sekre. Szól a baleseti hely­zet alakulásáról, az utak té­li előkészítéséről és más hasznos kérdésekről. A megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács az újság for­májában megjelent Közleke­dési Híradót a járási, váro­si KBT-ken keresztül juttat­ja el a vállalatokhoz, intéz­ményekhez, iskolákhoz az­zal a céllal, hogy olvassák, de talán ennél is fontosabb: egyes cikkeit helyezzék el a közlekedési híradó táblákon, használják fel a helyi pro­pagandában. A közlekedési híradó tábla létesítményhez pedig ugyancsak a helyi KBT-ken keresztül igényel­hetnek színes fejléceket, amelyek már messziről fel­hívják az érdeklődők figyel­mét az alattuk elhelyezett cikkekre. A Közlekedési Híradó csak akkor szolgálja jól a balesetmentes közlekedést, ha az egyes példányszámok kézről-kézre járnak, sokan olvassák és alkalmazzák is vezetés közben. Ezért a szer­kesztő bizottság arra kér minden gépjárművezetőt, le­gyen tudósítója, hírekkel és tudósításokkal segítsék még tartalmasabbá tenni a me­gyei KBT kiadványát. (gb.) Villamos hidak Befejezéséhez közele­dik a Moszkva és Lenin­grád közötti magasfe­szültségű — 750 kilo­voltos — villamos táv­vezeték. Az új távveze­ték megjavítja a Szov­jetunió központi és északnyugati egyesített energetikai rendszerek kapcsolatát. Jelenleg 11 egyesített energetikai rendszer működik a Szovjetunió területén — három egyelőre külön, a többi együtt az országos egye­sített energetikai rend­szert alkotja. Közel 700 erőmű tartozik ehhez, öss­zesen 140 millió kilo­watt kapacitással. Ter­vek szerint az országos egyesített energetikai rendszer kiépítését a 80-as években fejezik be. (APN) A felvételünkön látható köszörűgépet Pak­sa Ferenc kezeli a szövő II. műhelyben. Mint elmondta, minden szövőgépünkön ott vannak ezek a fontos alkatrészek, a tárcsák. A gép beállítása is elég komplikált, pontos, precíz munkát igényel , amit ő nagy ambícióval végez. Igaz, nemsokára letelnek a munkásévek —­­4 hónap van még hátra a nyugdíjig. (Fotó: Surányi Vera) Pápai Textilmunkás — 1976. január 9. — 3 „Élenjárót” keresve a szö­vődében Kernya István fő­művezető Tóth Jánosnét ajánlotta a VIII-as partiból. „Minden jót elmondhatok róla, szorgalmas, társadal­mi tisztsége is van, nem tu­dom hányszor érte már el a kiváló szintet”. Gépein Alpert, Boleró, Marietta, műszálas Nantes és Tóth Jánosné mosolyog­va magyarázza: Egy „kiváló“ — Tizenhat éve dolgozom ezeken a gépeken, egyéb­ként huszonhárom éve kezd­tem a szövést. S mikor más­ra még csak 5 gépet bíztak a partiban, rám már 6-ot. Szívesen elfogadtam, hogy többet kereshessek. Építkez­tünk, a két gyerekre is min­dig több kellett... És sze­retem is a szakmámat. Em­lékszem, mennyire örültem, mikor bejutottam a gyárba. Még nem volta­m 16 éves, 2 hónapot hozzá kellett tolda­nom, hogy fölvegyenek. Bor­zasztóan igyekeztem, panasz ne legyen. Szerencsére nem is volt, soha. Tizennyolc ok­levelem és öt-ha­t plakettom van, jó munkáért. A partiban is jól megva­gyunk. Korábban szocialista címért versenyeztünk, de többen elmentek, cserélőd­tek a tagok, aztán abba­hagytuk. Most nemrégen megintcsak beszélgettünk róla, hogy újrakezdjük, egyelőre munkabrigádot ala­kítottunk. Hogy a gyermekeim felnő­nek, jut időm másra is. Legutóbb tanácstagnak vá­lasztottak a körzetünkben. Mezőlakon. Mindig akad valami intézni való. Meg­megállítanak az utcán, mondják a problémákat. Minden tanácsülésen azt nógatom, mennyire fontos volna az utak javítása. Utá­na meg választóimnak kell elmagyaráznom, milyen sok pénz kellene ahhoz, még egy kis türelem. Talán majd a következő ötéves tervben. Tudom, jó lenne mindig igent mondani, sikereket el­érni, dehát többféle érdeket kell egyeztetni, szem előtt tartani. Minden­esetre, én nagy megtiszteltetésnek vet­tem, hogy munkásasszony létemre bejutottam ebbe a testületbe, s minden igyeke­zettel azon vagyok, hogy ott is megálljam a helyemet, mint a gyárban is. — ír —

Next