Pápai Textilmunkás, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1976-01-09 / 1. szám
P KIRAKIAS Közlekedési HíradóGiE Nyugdíjba mentek November és decemberben a fonóból: Bánszky Károlyné, Limperger István, Simon Gyuláné, Tibold Konrádné és Csatári Józsefné; a szövő I-ből: Csuti Jenőné és Farkas Józsefné; a szövő II-ből: Mátis Lászlóné, Földing Károlyné és Gartner Ferencné; a lánccsévelőből: Pálfalvi Béláné; a vetülékcsévelőből: Csizmadia Józsefné; az áruforgalmi osztályról: Pénzes Jánosné; a csomagolóból: Nagy Emma és Buti Mihály; az általánosról: Huber Ernő; az asztalos műhelyből: Gurobi Vendel; a fonalfestőből: Pados Antal; a rendészettől pedig Présing Ferenc. Mindannyiuknak jó pihenést kívánunk! Vállalatunk dolgozói figyelemmel kísérik a jövővel kapcsolatos elképzeléseket — s képviseleti szerveiken keresztül —, tevékeny részesei a tervezésnek is. A legutóbbi párt- illetve szakszervezeti választások kapcsán is sok szó esett erről a témáról üzemeinkben, úgyszintén a KB decemberi határozata alapján készített intézkedési terv összeállításakor. És a társadalmi szervekhez érkezett ilyen értelmű javaslatok, vélemények többsége végül is pártbizottságunkon futott össze, mely természetesen önállóan is munkálkodott, puhatolódzott, főleg a vezető beosztásúak, valamint a törzsgárda idős tagjai körében. E vélemények, valamint az üzemi négyszög elgondolásai alapján 6 alternatíva készült el, valamennyi tervezet alapja a rekonstrukció folytatása, az automatizálás. Egyrészt függvénye a terveknek a későbbi létszámhelyzet, de főképpen az anyagi fedezet, s mivel import gépekről van szó (előkészítő gépeket csak tőkés importból biztosíthatunk), kissé komplikált még a helyzetünk. Előnyünk van viszont a profilt illetően, hisz az SZTB gépeken kidolgoztuk már a leggazdaságosabban gyártható cikkeket, s ebből olyan mennyiséget tudtunk elhelyezni a piacon, hogy már a régi gépek egy részén is ezt gyárthatjuk. A főbb kérdésekben tehát csakis a minisztériumi egyeztetések (hitelbiztosítás stb.) után dönthetünk, ám a lehetséges variációkból nem csinálunk titkot, a jövőben sem. Éppen ezért a most készülő részletes terveket — elsősorban az ötéves tervidőszakot — málr december 15-én megtárgyalta pártvégrehajtó bizottságunk. Különös figyelemmel a beruházások gyors megtérülésére, a növekvő devizaszerzés lehetőségére, a hatékonyság javítására és természetesen a munkaerőhelyzetre. Ennek érdekében szervezzük a DH rendszert is, egyelőre a fonodában, majd kiterjesztjük az egész vállalatra. Ennek propagálásában, elfogadtatásában komoly szerepet vállal a párt, illetve a tömegszervezetek aktíva hálózata. Az eddigi tervezési munkákról elmondhatjuk; a vállalati közvélemény és a vezetőség elgondolásai eléggé szinkronban vannak, meg azt is, hogy tervvariációnk bármelyike reális alapja lehet jövőnknek, főként a külső tényezőktől függően. Éppen ezért, mindannyit közzé tesszük betekintésre, s kérjük a dolgozók további véleményét, javaslatait. Egyrészt ezek összegyűjtését mérlegelve, értékelve, másrészt a felettes szervekkel történt konzultációk alapján ül majd le újból az üzemi négyszög, és állásfoglalásával most már konkrét segítséget ad az egyszemélyi felelős vezetőnek döntése meghozatalához. Alaptervünk 334 SZTB automata gép, 552 hagyományos gép, 2 szakmányos üzemeltetésére épül, mivel a prognózisok szerint az 1980-ban rendelkezésünkre álló munkaerő ilyen üzemeltetésre ad lehetőséget. Ezzel a gépi kapacitással az 1972. évi termelési színvonal elérése tervezhető, kedvezőbb termék-összetételben. Ebből egyértelműen adódik a változat: a vártnál jobb munkaerő ellátottság esetén az 552 darab gép 3 szakmányban üzemel — ez mintegy 180 fős létszámtöbblet —, s eredményeképpen körülbel 20 százalékkal magasabb termelés érhető el. A következő változatot a tőkés export fokozására (az esetleg rendelkezésünkre bocsátható beruházási összeg felhasználásával), a gyapjú típusú könnyű női szövet termelésének a megvalósítása adja. Ebben a hagyományos gépek ugyancsak 2 szakmányban üzemelnének, az eredmény magasabb exportban és nagyobb értékű áru révén szerzett többlettermelési érték elérésében jelentkezik. Egy másik változat keretében az 552 darab hagyományos gépből, 276 gépnek a helyén 88 darab tőkés automata gépet szerelnénk fel, amelyen magas értékű finom puplint állítanánk elő. A fennmaradó 726 darab hagyományos gép 3 szakmányban üzemelne, a 88 darab automata géppel együtt. Újabb változat az előzőhöz képest 80 darab hagyományos géppel többet üzemeltet 3 szakmányban, de az SZTB automata gépek száma 208 darab lenne, az alapkoncepció 334 darab gépe helyett. Ennek létjogosultságát az adja, hogy a tételhosszban jelentkező vevőigényeket megfelelőbben tudnánk kielégíteni. Egyik tervváltozat szerint a teljes automatizálást valósítanánk meg, amelyben 334 darab SZTB automata gép mellett 176 darab tőkés eredetű automata gép szerepel a szakmányban, és a termékösszetételben a gyapjú típusú áru és a finom puplin termelése a korábbi változatban meghatározott mennyiségben lenne képviselve. E változat gazdaságosságának és a beruházás hatékonyságának számításai még folyamatban vannak. A véglegesen elfogadott fejlesztési programot majd ismertetjük, bár testületi gyűléseken, csoportos beszélgetéseken is szó lesz róla, de itt már nemcsak leírásszerűen, inkább agitatívan, cselekvésre mozgósítóan. És mindent megteszünk annak érdekében, hogy valamennyi dolgozó tiszta képet kapjon, számíthasson, alapozhasson a textilgyárra, így saját jövőjét is szinkronba hozza a vállalati tervekkel, melyek nem nélkülözhetik az emberekről való fokozottabb gondoskodást, szociális, kulturális téren egyaránt. A párt- és társadalmi szervek ezirányú tevékenysége persze nem szűkül le semmiféle sablonra, figyelemmel a népgazdasági és vállalati érdek helyes arányaira, a felsőbb intézmények határozataira, utasításaira, az emberek boldogulási szándékaira, az esetleges helyzetváltozásokra, rugalmasan alkalmazkodik. Ezzel kívánják elősegíteni a vállalati terv kimunkálását, hosszú távra való megszabását, majdan annak végrehajtását. (h.) Milyen lesz a jövőnk? Variációk egy témára lj emberekkel kiegészülve együtt a brigád A szövő I brigádjai — a termelési eredményeket tekintve — tavaly nem bővelkedtek sikerekben. Annak ellenére, hogy a gazdasági és társadalmi szervek talán soha nem tettek még annyit a mozgalom érdekében, mint éppen 1975-ben. Mondják, hatszor is összehívták a brigádvezetőket megbeszélésre, gondok, problémák megvitatására, orvosolni is próbálták a bajokat. S talán a brigádok sem hibáztathatók, hisz a különféle átszervezések folyamán több összeszokott kollektíva vált meg egy-két tagjától, szétforgácsolódtak az erők. S ez visszavetette a brigádmunkát. A többségről azért elmondhatjuk, becsülettel helytálltak, igyekeztek, a tőlük telhető legjobb eredményeket produkálták. Közéjük tartozik a Réti szakmány November 7 brigádja is, melyet Takó Gabriella vezet. Németh Józsefné, az egyik legjobb szövő így vélekedik: — Nagyon jól megvagyok a lányok között. Mind fiatalabbak nálam, hisz az átlagkor 26 év. Nekem már 3 gyerekem van, de mindenhová megyek velük. Tizenöt éve dolgozom a szövőben, és eddig csak olyan helyen, ahol brigád volt. Nem is szeretném, ha másképp lenne, így nagyobb az összetartás, jobb a szellem. Ezt nagyon fontosnak tartom a munkahelyen. Erdős Teréz a naplóvezető: — Alakulás óta itt vagyok, az 2 éve volt. Járunk rendezvényekre, véradásra, megajándékozzuk egymást évfordulókkor, a betegeket is látogatjuk, és a szokásost tesszük. Úgy hírlik, hamarosan lesz még itt a sorok között átszervezés, akkor valószínűleg megint kapunk új szövőket. Azt szeretnénk, ha ők is jól beilleszkednének a kollektívánkba, és tennének a sikerért. Takó Gabriella brigádvezető a következőket mondja: — A mennyiségi vállalás terén nemigen volt lemaradásunk tavaly, legutóbb például 104,3 százalék volt a brigádátlag, csak a minőségnél maradtunk el, 0,2 százalékkal. Remélhetőleg ezt sikerül majd kijavítanunk. Sajnos, az utóbbi időben elég gyakran kaptunk új szövőket, kik még nem tudtak minden vonatkozásban helytállni. Bár mindent elkövettünk, hogy feltalálják magukat, például 2 régi szövő közé állítunk egyegy újat stb. És gyakran beszélgetünk velük, gondjaikról is. Az sem a legszerencsésebb, hogy a két év alatt már a második művezetőnk van. Most úgy hallottuk, a jelenlegit is el akarják vinni. Pedig mi ragaszkodunk hozzá, mert elégedettek vagyunk vele. Nem röstell beállni segíteni, ha ideje van, annak, akinek rosszul mennek a gépei. És már jól összeszoktunk, megértjük egymást. Mi is fiatalok vagyunk, ő is, a segédmester is. Jó lenne, ha most már maradhatna itt, hisz a brigádoktól csak akkor várhatnak jó eredményeket, ha a feltételeket is biztosítják! Ez is egy a sok közül. Más problémánk nincs is, mindenki részt vállal a társadalmi munkából, szívesen jönnek, senkit sem kell noszogatni. Képezzük magunkat, szakmailag, politikailag, ketten gimnáziumba járnak. Reméljük, kiérdemeltük a szocialista címet. Ebben az évben pedig még jobb eredmény elérését tűztük ki magunk elé, de mint mondtam, a feltételek biztosítása is szükséges hozzá. R. I. A megyei KBT új kiadványa Decemberben látott napvilágot — tízezer példányban — a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács kiadványa, a Közlekedési Híradó, azóta bizonyára sokan olvasták. A cél, mint azt dr. Palkó Jenő rendőrezredes a KBT megyei elnöke az első szám vezércikkében megfogalmazta: biztosítani a feltételeket a balesetmentes közlekedéshez, olyan közlekedési morált kialakítani, ami csökkenti a meggondolatlanságot, veszélyhelyzetek előidézését megyénk útjain. A Közlekedési Híradó első száma már ebben a szellemben készült. Sokoldalúan foglalkozik a gépjáművezetőket érdeklő és érintő kérdésekkel. Ezek közül is elsőként emelnénk ki az „Aki ivott ne vezessen — aki vezet ne igyon!” című cikket. Ebben tájékoztatást kapnak a gépjárművezetők, hogy az ital hatása órák múltával sem szűnik meg. Nem lehet egy átmulatott éjszakát néhány órai alvással kipihenni. Pszichológus és orvos ad választ az eddig elég enyhén kezelt kérdésekre. Szól a baleseti helyzet alakulásáról, az utak téli előkészítéséről és más hasznos kérdésekről. A megyei Közlekedésbiztonsági Tanács az újság formájában megjelent Közlekedési Híradót a járási, városi KBT-ken keresztül juttatja el a vállalatokhoz, intézményekhez, iskolákhoz azzal a céllal, hogy olvassák, de talán ennél is fontosabb: egyes cikkeit helyezzék el a közlekedési híradó táblákon, használják fel a helyi propagandában. A közlekedési híradó tábla létesítményhez pedig ugyancsak a helyi KBT-ken keresztül igényelhetnek színes fejléceket, amelyek már messziről felhívják az érdeklődők figyelmét az alattuk elhelyezett cikkekre. A Közlekedési Híradó csak akkor szolgálja jól a balesetmentes közlekedést, ha az egyes példányszámok kézről-kézre járnak, sokan olvassák és alkalmazzák is vezetés közben. Ezért a szerkesztő bizottság arra kér minden gépjárművezetőt, legyen tudósítója, hírekkel és tudósításokkal segítsék még tartalmasabbá tenni a megyei KBT kiadványát. (gb.) Villamos hidak Befejezéséhez közeledik a Moszkva és Leningrád közötti magasfeszültségű — 750 kilovoltos — villamos távvezeték. Az új távvezeték megjavítja a Szovjetunió központi és északnyugati egyesített energetikai rendszerek kapcsolatát. Jelenleg 11 egyesített energetikai rendszer működik a Szovjetunió területén — három egyelőre külön, a többi együtt az országos egyesített energetikai rendszert alkotja. Közel 700 erőmű tartozik ehhez, összesen 140 millió kilowatt kapacitással. Tervek szerint az országos egyesített energetikai rendszer kiépítését a 80-as években fejezik be. (APN) A felvételünkön látható köszörűgépet Paksa Ferenc kezeli a szövő II. műhelyben. Mint elmondta, minden szövőgépünkön ott vannak ezek a fontos alkatrészek, a tárcsák. A gép beállítása is elég komplikált, pontos, precíz munkát igényel , amit ő nagy ambícióval végez. Igaz, nemsokára letelnek a munkásévek —4 hónap van még hátra a nyugdíjig. (Fotó: Surányi Vera) Pápai Textilmunkás — 1976. január 9. — 3 „Élenjárót” keresve a szövődében Kernya István főművezető Tóth Jánosnét ajánlotta a VIII-as partiból. „Minden jót elmondhatok róla, szorgalmas, társadalmi tisztsége is van, nem tudom hányszor érte már el a kiváló szintet”. Gépein Alpert, Boleró, Marietta, műszálas Nantes és Tóth Jánosné mosolyogva magyarázza: Egy „kiváló“ — Tizenhat éve dolgozom ezeken a gépeken, egyébként huszonhárom éve kezdtem a szövést. S mikor másra még csak 5 gépet bíztak a partiban, rám már 6-ot. Szívesen elfogadtam, hogy többet kereshessek. Építkeztünk, a két gyerekre is mindig több kellett... És szeretem is a szakmámat. Emlékszem, mennyire örültem, mikor bejutottam a gyárba. Még nem voltam 16 éves, 2 hónapot hozzá kellett toldanom, hogy fölvegyenek. Borzasztóan igyekeztem, panasz ne legyen. Szerencsére nem is volt, soha. Tizennyolc oklevelem és öt-hat plakettom van, jó munkáért. A partiban is jól megvagyunk. Korábban szocialista címért versenyeztünk, de többen elmentek, cserélődtek a tagok, aztán abbahagytuk. Most nemrégen megintcsak beszélgettünk róla, hogy újrakezdjük, egyelőre munkabrigádot alakítottunk. Hogy a gyermekeim felnőnek, jut időm másra is. Legutóbb tanácstagnak választottak a körzetünkben. Mezőlakon. Mindig akad valami intézni való. Megmegállítanak az utcán, mondják a problémákat. Minden tanácsülésen azt nógatom, mennyire fontos volna az utak javítása. Utána meg választóimnak kell elmagyaráznom, milyen sok pénz kellene ahhoz, még egy kis türelem. Talán majd a következő ötéves tervben. Tudom, jó lenne mindig igent mondani, sikereket elérni, dehát többféle érdeket kell egyeztetni, szem előtt tartani. Mindenesetre, én nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy munkásasszony létemre bejutottam ebbe a testületbe, s minden igyekezettel azon vagyok, hogy ott is megálljam a helyemet, mint a gyárban is. — ír —