Pártélet, 1973 (24. évfolyam, 19-26. szám)
1973 / 19. szám
Jövőnk az ifjúság írta: ANTONIN KAPEK, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSKP Prágai Városi Bizottságának vezető titkára A CSKP XIV. kongresszusa és a CSKP KB júliusi plenáris ülése is hangsúlyozta, hogy a következő fejlődési szakasz nagy igényeket támaszt az egész párt munkájának minőségével, a káderek felkészítésével szemben és ebből a szempontból előtérbe kerül a fiatal nemzedék felkészítése is az életre és a munkára a fejlett szocialista társadalomban. A városi pártbizottság tisztában van fővárosunkban az ifjúság problémái sajátos jellegével, fontosságával és megoldásuk bonyolultságával. Ez azzal magyarázható, hogy Prága, hazánk fővárosa, az ipar, a tudomány, az iskolaügy és a kultúra centruma, dicső forradalmi hagyományai vannak és színhelye volt a munkásosztály küzdelmének, továbbá nagy idegenforgalmat lebonyolító város. Az a tény is számításba jön, hogy Prága, különösen ezekben az években, számos közismert problémával és nehézséggel birkózik, amelyek abból erednek, hogy a múltban lebecsülték szükségleteit. Prágát korszerű szocialista nagyvárossá akarjuk átalakítani, amelyben a gazdag történelmi múlt öszszefonódik korunk dinamikájával. Ezt nem érhetjük el szocialista öntudattal rendelkező és elkötelezett fiatal nemzedék nélkül. A jövő kérdései megoldásának egyik legfontosabb követelménye, hogy minden rátermett, művelt, erélyes és a szocializmushoz hű fiatal embert megnyerjünk és bevonjunk a főváros valamennyi problémájának megoldásába. Az ifjúság Prágában a lakosság nagy létszámú alkotóeleme. A harminc éven aluli fiatalok képezik a főváros lakosságának 40 százalékát. Fontos posztokat töltenek be a gazdasági és a társadalmi élet minden területén, jelentős módon részt vesznek az anyagi és a szellemi javak létrehozásában. A harminc éven aluli fiatal munkások Prágában a munkásságnak majdnem 30 százalékát teszik ki, a mérnököknek és a műszaki dolgozóknak pedig a 34 százalékát. A népgazdaság dolgozói közül a fiatalok több mint 26 százalékot képviselnek. Prágában a már dolgozó 157 000 fiatal mellett 175 000 diák, tanuló és szakmunkás-tanuló van. Az ifjúság problémáinak megoldása tehát egyidejűleg annyit jelent, hogy megoldjuk a lakosság jelentős hányadának, de egyben a termelőüzemeknek és az intézményeknek alapvető problémáit is. A városi pártbizottság ezért a szélesebb, társadalmi összefüggések tekintetbe vételével, a prágai munkásosztály történelmi internacionalista küldetése osztályalapjára támaszkodva fogott hozzá a városi pártszervezet fiatal nemzedék iránti politikájának kidolgozásához. A munkásosztály feladataiból indulnak ki politikánk célkitűzései, ennek tükrében értékeljük a prágai ifjúság jelenlegi helyzetét, valamint életének és munkájának problémáit is. Elsőrendű fontosságúnak tekintjük az ifjúság eszmei nevelésének problémáit, nemcsak a fiatalok magatartása formálásának bonyolultságáért, hanem Prága sajátos jellegénél fogva is. Emlékezzünk csak arra, hogy a szocialitaellenes és a jobboldali erők az 1968—1969-es években figyelmüket összpontosították a prágai ifjúságra, hogy felhasználják a különféle szocialistaellenes akciókra és kampányokra. Bár nagyon sokat tettünk és 1969 áprilisa óta a párt vezetésével a fiatalok tudatában leküzdöttük a válságos időszak legrosszabb következményeit, bár a prágai ifjúság túlnyomó többsége a szocializmus talaján áll és nap nap után meggyőződik politikánk helyességéről, önelégültségre nincs okunk. Az ifjúság körében kifejtett ideológiai munkánkban még sok a nem nagyon hatásos forma és módszer és a munka gyakran felületes, deffenzív jellegű, a szóbeli formákra korlátozódik és nem eléggé differenciált. Nem rendelkezünk a fiatal nemzedék kommunista nevelése hatékonyan működő egységes rendszerével, amely magába foglalná a szervezett nevelési folyamat egymással kölcsönkapcsolatban álló minden szubjektumát. Az ifjúságra gyakorolt további befolyásunkat két irányba orientáljuk: a politikai és a társadalmi szervezetek útján a szervezett ifjúságra, amelynek minden fiatal élcsapatává kellene válnia s ugyanakkor a még szervezetlen ifjúság befolyásolására, amely a prágai ifjúság jelentős hányada. Az ifjúsági mozgalom 1968—1969-ben bekövetkezett mélyreható szétzilálása után Prágában a gyerekek és az ifjúság egységes szervezete létrehozásában a pártszervek, valamint a prágai ifjúság egészséges magva nagy politikai győzelmét látjuk. Ez az egészséges mag a városkerületi pártbizottságok és a városi pártbizottság vezetésével kétségtelenül sikereket ért el. Pozitívan értékelhetjük a Szocialista Ifjúsági Szövetség és Pionírszervezete funkcionáriusainak, főleg a kommunista SZISZ-tagoknak munkáját. A SZISZ tevékenységével szemben támasztott igények azonban szüntelenül és gyorsan növekednek. Befolyást kell gyakorolnia a szervezetlen ifjúságra, főleg a fiatal munkásokra és a tanulóifjúságra is, s ennek érdekében tökéletesítenie kell minden láncszemének irányító, valamint politikai-nevelő tevékenységét. A Szocialista Ifjúsági Szövetség városi szervezete mindmáig hiányt szenved jól felkészült káderekben, önkéntes funkcionáriusokban és aktivistákban, nagy az apparátus dolgozóinak fluktuációja és kevés a tapasztalatuk. Ezért olyan iskolázási rendszert kell megteremteni, amely biztosítaná, hogy a szövetség fiatal funkcionáriusai szüntelenül új tapasztalatokra tegyenek szert, munkájuk mentesüljön a formalizmustól és gyarapodjanak eszmei, elméleti, valamint politikai ismereteik. Különösképp szükséges radikális fordulatokat elérni a Pionírszervezet megsegítésében és a legrövidebb időn belül minden városkerületben legalább 100 pionírvezetőt kell megnyerni. A Nemzeti Front társadalmi szervezetei ifjúság körében kifejtett munkájában is nagyok a tartalékok, valamint nagyok a fiatalok hatásos nevelésének és érdeklődési körük kielégítésének lehetőségei. Ezzel a problémakörrel azonban mindmáig nem foglalkoznak megfelelőképpen, nem veszik fontolóra az ifjúság körében kifejtett tevékenység sajátosságait s ez korlátozza az ifjúság nevelésére és felkészítésére irányuló befolyásukat. Ezért elvárjuk, hogy a Nemzeti Front valamennyi társadalmi szervezete a városi párt- 3