Pártélet, 1986. július-december (31. évfolyam, 7-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
mokratikus forradalom hatására - amelyet lelkesen üdvözölt - Sugár Tivadarral, Duczynska Ilonával és másokkal együtt 1917 őszén létrehozott egy háborúellenes, antimilitarista propagandacsoportot, amely hamarosan Forradalmi Szocialisták néven vált közismertté, ő volt az, aki megfogalmazta a csoport „Munkások! Testvérek!” című első röplapját, majd a kaszárnyák falai között terjesztett „Katonatestvéreink!” kezdetű, békét követelő röpiratot, amelyek leleplezték az imperialista háború céljait, rámutattak a munkások, katonák szenvedéseinek, nyomorának okaira. A csoport antimilitarista tevékenységére - amely tüntetések, sztrájkok szervezésében is kifejeződött - felfigyelt a rendőrség is, és 1918 januárjában Haász Árpádot másokkal együtt letartóztatták. Amikor kiszabadult, bekapcsolódott az egyetemi menzán uralkodó állapotok ellen lázongó diákok éhségsztrájkjának szervezésébe. 1918 őszétől aktív részese az osztályharcos párt megalakítását előkészítő szervezőmunkának, s a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja. A Magyarországi Tanácsköztársaság napjaiban a Közoktatási Népbiztosságon az ifjúmunkás és diák szociális osztály vezetője. A munkáshatalom megdöntése után a fővárosban maradt, de amikor a horthysta „nemzeti hadsereg” bevonult Budapestre, menekülnie kellett. Bécsbe emigrált, ahol bekapcsolódott az újjászerveződő KMP tevékenységébe és az osztrák kommunista párt munkájába. 1925-től az osztrák párt központi apparátusának egyik vezetője, a bécsi szervezet funkcionáriusa, majd a központi pártlap - a Rote Fahne - felelős szerkesztője. Az 1934-es Schutzbund-felkelés leverése után letartóztatták, másfél évre bebörtönözték, majd internálták. Amikor kiszabadult, rövid prágai újságíróskodás után a Szovjetunióba ment, ahol a moszkvai Lenin-iskolán tanított. Haász Árpád 1938-ban Párizsba utazott, hogy az osztrák kommunisták külföldi bizottsága mellett dolgozzon. A második világháború kirobbanásakor francia földön munkásszázadba került. A francia hadsereg vereségét követően Dél- Franciaországban bekapcsolódott az antifasiszta ellenállási mozgalomba. 1941 elején letartóztatták, és a toulouse-i hadbíróság kétévi börtönbüntetéssel sújtotta. A fegyházból gyűjtőtáborokba, koncentrációs lágerekbe hurcolták. Megjárta Wennet, Auschwitz, Mauthausen és Ebseen poklát. A szenvedések nem törték meg hitét, cselekedni akarását, az illegális kommunista táborvezetőségek tagjaként küzdött. Rabságából 1945 májusában szabadult. Újra Bécsbe utazott, és ismét az Osztrák Kommunista Párt apparátusában dolgozott osztályvezetőként, majd vállalati gazdasági tanácsadóként. 1948 februárjában tért haza. A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége Államgazdasági Osztályának helyettes vezetője lett, tevékeny részese az államosított ipar irányításának, a tervgazdálkodás térhódításának. Széles körű elméleti és gyakorlati közgazdasági ismereteit