Párttörténeti Közlemények, 1987. június (33. évfolyam, 2. szám)

1987 / 2. szám - Krónika - Széchy András: Tudományos emlékülések a Márciusi Front tevékenységéről

zésében, majd a népi demokratikus forradalmat megvívó, a szocializmus építésére a széles néptömegeket, minden igaz hazafit mozgósító népfront-összefogásokban. A budapesti emlékülés fő előadását Pintér István, a történettudományok doktora, a Párttörténeti Intézet tudományos tanácsadója tartotta „A Márciusi Front szerepe a haladó erők tömörítésében, a fasizmus elleni harcban” címmel, összefoglalva és elemezve a leg­újabb kutatási eredményeket. Kitért arra, hogy öt évtizeddel ezelőtt mindenekelőtt a jelen­leg Eötvös Loránd (akkor Pázmány Péter) nevét viselő tudományegyetem bázisán szerve­ződött a Márciusi Front mozgalma, amelynek zászlóbontására 1937. március 15-én került sor a Nemzeti Múzeum lépcsőin és az előtte lévő kertben több ezer főnyi, főleg egyetemis­ta és munkásfiatalokból álló tömeg lelkes támogatása közepette. Az előadás taglalta, hogy Európa más országai is ekkor sorsfordító, történelmi válasz­út előtt állottak. A harmincas évek közepén már nyilvánvaló volt, hogy a világ közeli sorsa a két nagy, egymással kibékíthetetlenül szemben álló erő között fog eldőlni. Magyarorszá­gon is a felhalmozódott társadalmi problémák két irányban jeleztek kiutat: Hitlert követni, vagy a demokratikus átalakulás útját választani. A rendszer urai és követőik az előbbit vá­lasztották. Magyarországon ekkor tulajdonképpen három csoport képezte azt az erőt, amely vé­gül is közös nevezőre találva létrehozta a Márciusi Frontot. A motor, a kezdeményező sze­rep mindenképpen a munkásság legjobbjaira támaszkodó kommunistáké, akiknek a har­mincas évek közepén sikerült megnyerni és a népfrontos tervek szerves részévé tenni a demokratikus irányba tapogatódzó - főleg budapesti és debreceni - egyetemista fiatalokat. A harmadik csoport pedig a hárommillió szegényparaszt kilátástalan helyzetén változtatni akaró, jórészt a „népből” jött írók csoportja volt, amely éppen 1935 tavaszán, a Gömbös kormányfővel való találkozás után döbbent rá, hogy a kormány „reformtervei”-től remélt változtatás nem a dolgozó tömegek érdekeit, hanem ellenkezőleg, további megnyomorítá­­sát szolgálja. Éppen e csalódás és a valóságra való rádöbbenés fordított egyeseket konst­ruktív irányba, a helyes út megtalálására. Mindhárom csoport az útkeresés időszakában, egymástól tanulva és egymásra hatva, tehát a társadalmi és politikai problémákra megol­dást kereső folyamat időszakában jutott el a közös „vállalkozásig”. A három csoport első közös találkozására tulajdonképpen 1936 márciusában a debre­ceni diákok fórumán, a diétán (diákparlament) került sor. A diétát követően, annak sikerét felhasználva a baloldal 1936 őszén átvette a Debreceni Egyetemi Kör irányítását, majd a Turul Szövetséghez tartozó több bajtársi egyesületben is fontos pozíciókat szerzett. Példá­juk nyomán a Budapesti Egyetemi Kört is meghódították. Ezzel a fővárosban és Debrecen­ben is megteremtődtek a leendő Márciusi Front legális diákbázisai, szervezeti keretei. A közös cselekvésnek mintegy közvetlen nyitánya volt 1937. február 4-5-én, a fasiszta munkatáborokról rendezett ankét. A Budapesti Egyetemi Körnek sikerült megnyernie eh­hez különböző ifjúsági szervezeteket, így a Turul Szövetséget, a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt Országos Ifjúsági Bizottságát, továbbá a katolikus Korunk Szava, a protes­táns Magyar Út és más folyóiratok szerkesztőségeit. A Turul munkatáborokat sürgető követelésével szemben a meghívottak többsége elutasítva ez intézményt, demokratikus kö­vetelésekért szállt síkra. Ezek az események, a mind szorosabbá váló kapcsolatok tették lehetővé, hogy 1937. március 15-én közösen lépjenek fel egy demokratikus nemzeti programmal. A 12 pontból álló programot - a KMP népfrontos céljai alapján - a Budapesti Egyetemi Körben a kom­munista diákok állították össze, majd megvitatták Kovács Imrével, aki egyben a kör tagja is volt. A népi írók többsége támogatta azt, s egyetértettek a 12 ponttal a Debreceni Egyete­mi Kör tagjai és az őket támogató bajtársi egyesületek is. Némi viták után a szervezet nevé­ben - a Márciusi Frontban - is sikerült megállapodni. Az ünnepségen felolvasták a Márciusi Front 12 pontját. A követelések a demokratikus szabadságjogokért és az ország demokratikus átalakításáért szálltak síkra, az 500 holdon felüli birtokok kisajátításáért, a bankok, kartellek és monopóliumok uralmának megszün­tetéséért és más fontos követelésekért. A zászlóbontás előestéjén és utána is, a fronton be­lül is vitatott, majd a szélsőjobb részéről a támadás kereszttüzébe került 12. pont :magyar 203

Next