Párttörténeti Közlemények, 1988. június (34. évfolyam, 2. szám)

1988 / 2. szám - Közlemények - Varga Sándor: A Szikra könyvkiadó 1948-ban

időben (azaz az 1947-es karácsonyi vásárra) a Szikra megjelentette a Pantheon igazgatójának, Vándor Kálmánnak „Hajnali köd” című regé­nyét. A vizsgálat középpontjába tehát annak kiderítése került, hogy va­jon nem valamiféle „kéz kezet mos” gyakorlat érvényesült-e. A KEB plé­numa elé Tamás Aladárt is, a memorandum aláíróit is beidézték, majd közölték a határozatot: Tamás Aladár szigorú megrovást, az aláírók kö­zül az illegális mozgalomban részt vevők Tamásénál enyhébb fokú párt­büntetést kaptak (az indoklás: nekik, a tapasztaltabbaknak tudniuk kel­lett volna, hogy amit tesznek, az pártszerűtlen­, a többiek fegyelmin kí­vüli figyelmeztetéssel megúszták. A KEB határozatának kihirdetését követő napon Tamás Aladár föl­kereste Szőnyi Tibort, az MKP káderosztályának vezetőjét, s megkérte, jelöljön ki számára más beosztást. A másfél órás eszmecsere mégis azzal végződött, hogy Tamás Aladár keserű szájízzel ugyan, de közölte, foly­tatja munkáját a kiadónál. Néhány hónap múlva pedig Tamásnak egy Molnár Miklóssal foly­tatott beszélgetése során Molnár egyrészt sejteni engedte, hogy a kriti­kát Horváth Márton megrendelésére írta, de az is kiderült, hogy az általa megbírált művet el se olvasta: „Megmondták, mit írjak a regényedről. Én belelapoztam. Nem akartam tájékozatlan maradni. Ez elegendő volt ahhoz, hogy alátámasszam azt a vélekedést, amit közöltek velem .. .”33 Molnár Miklós 1956-ban elhagyta Magyarországot, jelenleg Svájc­ban él. Kérésemre a fentiekkel kapcsolatos emlékeit felidézve, 1988. ja­nuár 12-i levelében azt közölte, hogy Tamás Aladár könyvét olvasta, egyes részleteire ma is emlékszik. „A kritika megírásával mint minden szerkesztőségben, a lap bízott meg (még az se biztos, hogy Horváth Már­ton személyesen), s cikkemben azt írtam meg, amit akkor, akkori fejem­mel gondoltam. Lehet, hogy ez rossz volt, téves, de én írtam, én válla­lom. Amit igazán sajnálok, az a hangvétel, vagyis az, hogy az írót meg­bántottam vele.” Jóformán el sem csitultak e pártfegyelmi hullámai, újabb ügyben in­dult vizsgálat. 1948. június 14-én (az egyesülési kongresszus utolsó napján) Czóbel Ernő Tamás Aladárral írásban közli tiltakozását. A levelet teljes terjedel­mében közöljük: „Kedves Tamás, megállapítottam, hogy Gortvai elvtárs a »Leniniz­­mus kérdései« és a »Párttörténet« korrektúralevonatain tett szerkesztő­ségi változtatásokat törli, s kevés kivétellel csakis a sajtóhiba-korrektúrá­kat hagyja meg. Teszi ezt, mint velem közölte, a Te határozott utasítá­sodra, amit Te azzal indokoltál, hogy e két könyv megjelenésének egy nappal sem szabad késni egyes szerkesztőségi javítások miatt, annál is 35­ 35 Tamás Aladár: i. m. 157-167.0.

Next