Pásztortűz, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-01 / 26. szám
lései csak ebből a szempontból érthetők meg és nagy értékük az, hogy a regényíró Szabó arcát egészítik ki, árnyalnak és élesebbé tesznek egy-egy vonást. Legújabb kötetének is ez a genezise. A »Csodálatos élet“ meleg szimfóniájából lágy szellő viszi belé a nyári nap békéjét, de ez a meleg mind nyomasztóbb, mind tűrhetetlenebb, már érezni a kejövő vihar szükségét. Úgy érzem, hogy egész működése az „Elsodort falú“ óta, a Mesék, a Csodálatos élet, az Ölj, cikkei és előadásai mind csak jelzői és kísérői az eljövendő nagy vajúdásnak, mely már utolsó stádiumát éli. A fokozatosan előretörő és vissza-visszahorkanó alkotóerő mintha készülődnék a nagy ugrásra, mellyel egyszerre a csúcson teremhet. Maholnap jelenik meg a „Megered az eső“ Szabó Dezső legújabb és legnagyobb (2000 oldal körül) regénye, a boltozatosabb és többarcú még, mint az Elsodort falú" — mondja róla Szabó a Csodálatos élet bevezetőjében. Minden az Elsodort falú óta csak ezért volt, úgy hiszem. És az „Ölj” elbeszéléseinek egy része ehhez az új freskóhoz készülő vázlat. Szabó nem vérbeli elbeszélésíró. Vérmérséklete, sodró, hömpölygő ereje és hite mind egyetemességre predesztinálja őt. Ez az egyetemesség pedig tudatos és tudattalan erőivel csakis a regényben élheti ki magát. Főleg tudattalan erőivel uralkodó volta miatt nem lehet elbeszélésíró. A felületi élet apró hullámai nyomtalanul sodródnak el intuíciója mellett, a történetek és helyzetek mechanizmusához igenigen nagy. De amikor az apró felületi remegésekből mély életáramlások, egyetemes folyamú érzések és erők indulnak ki, magára talál és egy szemvillantásban rajzolja meg a csobogó habban a leendő hullámhegyet. Ilyenkor a történések kis vonalai mögött sötét tragédia kontúrja emelkedik. Az egyetemes témák széles lendületét egész nagyszerűségükkel tudja ezekbe a szimbólummal határos prózákba vinni. Innen nézve a „Törvény“ és az „ölj“ a legjellegzetesebbek a kötetben. Egyetemes humánumok érzékeltetői. Az emberi sors végzetesen sodró erő, ellenállni nem lehet, ölést parancsol az el nem követett bosszúért a fiúnak („Ölj“, ez tiszta Pantheismus), a rend és tisztaság érdekében annak megszegőjét eltiporja. (Törvény). De ezeknek fatalizmusa csak háttér és forma, aminthogy a fatalizmus mindig csak ez. Minden új hit alakulásánál ott van, a katakombákban, a próféta zöld lobogójánál és a modern gyárban, hogy a külvilág káros befolyásait közömbösítse, míg harcmezbe nem öltözött az új hit. Ezt az új hitet látjuk ezek mögött is, hatalmas, erős szépséggel teljest. Egység, egység, egység! Ez a Szabó Dezső hite. Ennek szentháromsága a munka, a rend és az egészség. Formája új pantheismus, állat-ember-növény és élettelen felséges testvér-egysége, mely oly csodálatosan messzi és mélységesen pokonhangokat csal ki a Csodálatos életből. Ez az egység kérlelhetetlen. Eltiporja az előtte állókat, meghal a „Törvény“ Pankája, ki nem tud a család szent tisztaságába megtérni és meghal Kékszakáll is, mert az idővel birkózik (Kékszakáll legigazibb története.) Mély tragédiák sorakoznak fel és mi fájdalmasan remegünk. De ez az egység elsősorban új lendületű élet. Minden tragédia belemosódik az örök folytatódás nagy életébe és ez valami