Pásztortűz, 1928 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1928-01-29 / 2. szám
— 47 — En gros üzletek az irodalomban. Irid: Kiss Károly. Az irodalom is ismer nagytermelőket, akik akár méreteikkel, akár bőségükkel figyelmet keltenek a könyvpiacon, hiszen a szellemi tevékenységnek is vannak szokott tünetei, vannak érdekességei, vagy abnormis jelentkezései. Egyik író kilométerekkel szállítja a gyönyörűséget, a másiknál centiméterekre is nehezen telik; egyiknél évekre van szükség, amíg „kikölti pelyhes magzatát,“ a másik kanári könynyedséggel rakja le tojásait s bocsátja szárnyra fiókáit. le Scudéry kisaszszony igen sok galant regénye alig néhány oldal, Richardson ellenben a Grandissonban háromezer lapon át érzeleg s méri — Taine szavai szerint — „cukrozott tejet a szerelemnek.“ Stendhal három regényt írt. Dumas pére száznál is többet. Minden lehet adomány, szenvedély, vagy egyszerű konjunktúra, csak úgy, mint az üzleti világban. Ha méretekről akarunk tájékozódni, természetesen mértékegységre van szükségünk, különben nem tudunk írni a térbeli arányokról. Vegyük pl. Homérosz általánosan ismert Odysseiáját. Ez az elbeszélő a költemény jelenlegi formájában 24 énekből, összesen 12,110 verssorból áll s nyomtatásban kitesz több, mint 300 oldalt, szóval: olyan jól megtermett, tisztességes testű könyv, amin van mit olvasni. Ez a keret azonban egyáltalán nem volt irányadó a költői világ későbbi építésvállalkozóinál. A Roman de Rose (XIII. sz.) első része ötezer sor, de 18 ezer sorban folytatódik, úgy, hogy az egész költemény 23 ezer sorra terjed. Még több a provencáloknál, ugyancsak a XIII. sz.-ban Mattre Ermengau költeménye: Breviari d’amor, amely 34 ezer sorban kisérti a türelmünket. Ennyi sem volt elég az olasz Matteo Bojaronak (XV. sz.), aki Orlando eposzában szerencsésen eljutott a 36 ezer sorig, a többit azonban magával vitte az örökkévalóságba: az eposz befejezetlen maradt, de így is kitesz három Odysseiát. Egy másik olasz, Marini száz évvel később (XVI. sz.) Adone c. eposzát 20 évekre szabta 40 ezer sorral. Nem kell azonban azt hinni, hogy ezek a terjedelmi viszonyok az évszázak szerint fejlődtek; az évszázak szaporodásának egyáltalán nincs semmi befolyása a költői munkák térfogati változására. A vízállás a XIII. sz-ban sokkal magasabb számokat mutat, mint a XVI.-ban. Konrad v. Würzburg Der trojanische Krieg q. verses elbeszélése 60 ezer sor körül jár. És ugyancsak a XIII. sz.-ban alakult ki Franciaországban a’ Roman du Renard (Róka regény), amely idővel 80 ezer sorra, vagyis hét vaskos kötetre duzzadt. Ennek oka természetesen az olvasók ízlése. Mattre Renard, a róka koma, nagy népszerűségnek örvendett a polgári közönség előtt. Kapva kapott a kedvelt meséken, toldta, toldta őket s örvendett, ha hőse minél több kalandon ment keresztül, vagy a meglevő kalandok minél több ríj árnyalattal bővültek, így történt ez a prózai ruházatúAmadis regényeknél is. Ez a regényfaj Spanyolországban született négy kötetben, nevét hősétől, Amadistól kapta. Hamar kedvelt olvasmánnyá vált s idővel már ott szülőföldjén tizenkét kötetre nőtte ki magát, átkerült Franciaországba, ott megvastagodott huszonnégy kötetre, s Németországban még tovább hízott hat kötettel, szóval: lett belőle 30 kötet. Hát ez már tisztességes munka, volt mit olvasni rajta tollafosztásos, poétikus téli estéken. A későbbi századok is szerették az ilyen kiállású alkotásokat. Az olasz Passerom verses elbeszélése: Cicerone, a XVIII. sz.-ban 101 ének 11 ezer stancával. Minthogy az olasz stanca 8 soros, az elbeszélés 88 ezer sor. Mondanom sem kell, hogy ez a terjengősség nem történhetett meg némi nőies bőbeszédűség nélkül, így aztán azt látjuk, hogy az angol Butler nagy terjedelmű versében a Hullibras-ban (XVHI. sz.) a hős lovának rajza egy egész ének, vagyis több, mint száz versszak, a hős szakállának leírása 40, nadrágjáé szintén 40 versszakot ölel fel. Oh, kedves nadrág! Oh, kedves szakáll! Természetes, hogy a Kelet sem marad hátra ebben a nemes versenyben, sőt le is főzi a nyugati kultúrát. Az indék egyik nemzeti eposza, a Rámájána még csak 24 ezer szloka. A szloka rendesen egy verspárt jelent, sokan azonban még rövidebb sorra szokták bontani, így a Rámájána még csak 48 ezer sor, szóval: négy Odysseia. Kiadósabb a Firduszi Sahnáméja (A királyok könyve), a perzsák nemzeti eposza, melyet a szerző saját feljegyzése szerint 71 éves korában fejezett be, áll 60 ezer sztokából, vagyis 120 ezer sorból, ami tíz Odysseának felel meg. De hát mindezek csak szúnyogok, teljesebben: csak dombok a Himalája mellett. Mert a költészet birodalma nemcsak Olympust ismer, hanem Himaláját is. Amazon az istenek laknak, ezt az emberek lakták. Ez a gigászi alkotás a hinduk másik nemzeti eposza, a Máhá-bhárátá. Eredete beláthatatlan időkbe nyúlik. Hogy egy ember munkája lenne, az alig hihető, nincsenek is adatok reá. A hagyomány Viásza bölcsnek tulajdonítja, de ez összegyűjtőt jelent, szóval ugyanazt, mint a görögöknél Homérosz, ami azt mutatja, hogy ezek csak összegyűjtötték a hagyományokat s egységes formát adtak neki. De hát ez is elég egy emberi életre. Ez a termékek nagyságú költemény jelenlegi alakjában 110 ezer verspár, vagyis 220 ezer sor, ami majdnem húsz Odysseának felel meg. Természetes, hogy nemcsak mese, vagy történet van benne, hanem epizódok, erkölcsi tanítások, életigazságok stb. Ez a világ leghosszabb költeménye. A világ leghosszabb regénye Ponson du Terrail: Rocambole regénye. Csak 65 kötet. De a drámairodalomnak is meg van a maga Góbi-sivatagja a középkori passziójátékokban. Ezek a passziójátékok Krisztus szenvedéseit mutatták be, úgy, amint ez a mostani időkben is látható a világhírű oberammergaui passzió-előadásokban. A XV. sz.-ban Gréban passziójátéka (Franciaország) 35 ezer verssor, kezdődik az angyalok bukásával s végződik Krisztus urunk mennybemenetelével. Ez azonban bővült, s később csak maga a passzió 35 ezer sor lett. Ugyancsak Gréban íra meg öccse közreműködésével az apostolok cselekedetét 62 ezer sorban. El lehet gondolni, hogy ezek a darabok legfennebb csak filmen pereghetnek le 24 óra alatt, a valóságban azonban a cselekmények végrehajtása, a párbeszédek, énekek stb. rengeteg időt követeltek. A feljegyzésekből tudjuk, hogy egy-egy ilyen vallási dráma előadása negyven napig is eltartott, sőt félévre is kinyúlt, ha nem játszottak mindennap. Az en gros üzlet másik formája a többtermetes. Ez is sok érdekes tanulsággal szolgál, s a legfőbb megállapítás az, hogy a termékenység még nem írói érdem. Itt is kötetekben beszélek, de meg kell jegyeznem, hogy ez nem elég megbízható alap, mert kötet és kötet közt különbség van. Ismeretes pl. Madách Ember tragédiájának nagy, tenyérnyi szélességű fényes kiadása, és ismeretes az a szerény, piros ruhájú szilfid kötet is, az ú. n. népies kiadás, amelyet 50 krajcárért vásároltunk a jó békeidőben. Hát az az elhízott kötet s az a hét sovány esztendő teljesen ugyanazt a szöveget tartalmazza. Kötet és kötet között különbség van, mert lehet a könyv sűrű, apró betűkkel nyomva, s lehet a könyv nagy betűs, ritka nyomású, úgy hogy az ú. n. kötet rendes nyomással szerény füzetté soványodik. Példának felhozhatom Jókai műveinek kiadását. A múlt században a kis, nyolcadrét kiadások voltak divatban. Ilyen formában Jókai körülbelül 400 kötetet termelt. Ez a négyszáz kötet azonban az ú. n. jubiláris kiadásban belefért 110, illetőleg 120 vastag, sűrűn nyomott kötetbe. A kötetszám jelzése tehát nem lesz elég biztos eligazító eszköz, de azért mégis legalább általánosságban tájékoztat. Azt sem kell hangoztatnom, hogy a termékenység sincs sem éghajlathoz, sem földrajzi szélességhez, felekezethez, vagy társadalomhoz kötve. En gros üzletet találunk a magyar Alföldön csak úgy, mint Albionban, keresztényeknél, vagy pogányoknál egyaránt. Abbé Prevost a franciáknál a XVIII. században több, mint száz kötet regényt és elbeszélést írt össze, a XIX. század elején 54 kötetben adták ki. Ezzel szemben ugyancsak a XVIII. században Restif de la Bretagne 1791-ben összeszámlálta szülötteit s úgy találta, hogy 1632 kisebb-nagyobb elbeszélést írt több, mint 200 kötetben. Ennyivel gazdagította a ponyvairodalmat. Aki a valutáris értékéről meg akar győződni, olvassa el akár Lucile, akár Les contemporains c. kötetét, mert Franciaországban még az utóbbi években is kiadták. A Les contemporains 42 k.-ben látott napvilágot, s a XVIII. sz. erkölcseit akarta bennük megrajzolni az utókor számára. Szellemtelen, hülye pletykák a legtöbbször üres, valószínűtlen elképzelésekkel. Ugyancsak a XVIII. sz.-ban tevékenykedett La Fontaine német regényíró, — nem tévesztendő össze a világhírű francia mesemondóval — aki több, mint 150 kötet elbeszélő munkával boldogította a világot. Sokszor ismétli önmagát, mert ő maga is megfeledkezett a már feldolgozott tárgyairól. De azért korában szívesen olvasták, magyarra is több művét lefordították. 1833-ban szerepel utoljára a magyar könyvpiacon. Voltaire szintén 200 köteten felül áll, ami újabb, sűrű nyomásban 76 kötetet tesz ki. Száz kötet körül állanak: Victor Hugo, Walter Scott, Jósika Miklós, Balzac stb. De Foe, a Robinson szerzője 210 munkával zárta le a számadásokat, de ebben benne vannak repülő iratai és ismeretterjesztő füzetei, szóval: itt sem kell csupán kötetekre gondolnunk. Bakin japán regényíró 200 kötetet adott a Nipon olvasóközönségének. Jókai 400-at, vagy modern, vaskos formában 120-at. Óriási termékenységet mutatnak a múlt század negyvenes éveiben Montépin, Féval, Sue, Ponson