Pásztortűz, 1929 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1929-05-19 / 10. szám
Impressziók László Marcella gyermekelőadásairól Máskor talán fel sem tűnt, ha gyermekelőadásról hallottunk, ma azonban ez egészen másként áll. László Marcella mesedélutánjainak kisebbségi életünkben igen komoly jelentősége van, minthogy az előadások nemcsak egyoldalú szórakoztatására szolgálnak a „magyar jövendő”nek, de az előadások határozott és mély célkitűzéseken alapuló nemzet nevelői hatása és iránya, komoly alapkövei a magyar szó helyes használata és értékének jelentőségére, megszerelésére nézve. László Marcella írói minőségének igazgyöngyét adja, valahányszor ilyen mesedélutánt vagy matinét rendez. Láttuk és hallottuk őt az Unitárius Kollégium dísztermében, a Református Kolégium tornatermében, a Marianumban és most, negyedszer a Corso-mozgóban és mindannyiszor fel kellett figyelnünk missziójának valóban értékes nevelői hatására, amely nem puszta Andersen mese kacsalábon forgó, elvarázsolt kastélyok és királyfi, hercegkisasszonyok kápráztató meseszerűségei, de a magyar faji jelleg, szokás és sajátosságainak kútforrása, amely bőven ontja üdítőitalát úgy a fogékony, mint kevésbbé értelmes gyermek lelkének. Ma talán fel sem tudjuk fogni nagy jelentőségét ennek az értékes missziónak, de egy-két évtizeden belül már látni fogjuk, amikor gyermekeink fognak visszagondolni arra az időre, melyben lelkük felfrissülését annyi kedves emlékkel üdítették. László Marcella előadásainak nemcsak irodalmi nívója, de magyar irodalom és kultúrtörténeti jelentősége is van, minthogy amit ő a meséibe sző, az a magyar irodalom ismertetésének kezdő stádiumát jelenti gyermekeink részére. — Szk m I lett, a magyar dal kultuszának is sokat jelentenek előadásai. Népies dalainkat ismerteti, mellyel valóban áldásos miszsziót végez. László Marcella, a magyar kultúra terjesztésének azon csapásán halad, amelyet az államhatalom törvénye még meghagyott számunkra s így elejét veszi annak, — a mi szempontunkból igen fájdalmas állapotnak — hogy gyermekünk, ha anyanyelvén olvas, a „cicát“ ne „csikálnak“ olvassa, mint ahogy — sajnos — ez már igen gyakran előfordul. László Marcellát meg kell becsülnünk és lehetővé kell tennünk részére, hogy Erdély minden kicsi magyarlakta területén többször megfordulhasson. László Marcellát, aki magyar szívét, lelkét adja a magyar jövendőnek, látni, hallani kell. A. ---------- Magyar kultúrkrónika Vargha Gyula haláláról külön megemlékezésben számol be a Pásztorién, de fel kell jegyeznie a krónikásnak is azt a nagy veszteséget, mely a „kiegyezés korának szálas erdejéből“ maradt nagy tölgy kidőlésével a magyar kultúrát sújtotta. Egész költészetével arra tanított Vargha Gyula, hogy, — mint ahogy koporsójánál elhangzott, — a nemzeti érzés nem az intellektuelleknek sokszor külföldi példákból leszűrt nacionalizmusa, hanem a magyar föld, a magyar természet szeretetéből fakadó hazafiasság. Ez a tanítás teszi halhatatlanná az elköltözött költőt. * A Magyar Tudományos Akadémia idei nagygyűlése a magyar kultúra csendes, de nagyértékű megnyilvánulása volt. Különösen kiemelkedő volt az ünnepies közülés melyet báró Eötvös Lorándnak szenteltek. B. Eötvös Loránd, a nagy Eötvös Józsefnek fia, tudományosság terén világhírt szerzett magának, megmutatta, hogy a magyar tudós zseniális munkássága az egész emberiség hasznát szolgáló felfedezéssel tudja gyarapítani a világ tudományos kincseit. Az Akadémia jutalmazottjai között méltó büszkeséggel láthatja az erdélyi magyar irodalom P. Gulácsy Irént, aki a 2000 pengős Péczely-regényjutalmat nyerte el A fekete vőlegények című művével. Kétségtelen, hogy Gulácsy Irén megérdemelten jutott a kitüntetéshez, mint ahogy kétségtelen az is, hogy e művével fényesen helyre hozta mindazt, amit két előbbi regényével elkövetett. De nem is illik talán ezeket eszünkbe idézni, hiszen a Pásztortűz volt az, mely elbeszélései alapján mindig hitt Gulácsy művészi hivatottságában és hiszi most is, hogy még fényesebb jövő vár nagy tehetségére. Tagjai sorába is olyan tudóst választott az Akadémia, aki az erdélyi magyarságból nőtt ki, a kolozsvári egyetemen kezdte tudományos működését, melyet ma a szegedi egyetemen folytat a tudós világ általános figyelme mellett. Szentpétery István ez, aki a kőzettan művelője és akinek kilenc nagy munkája közül három németül is megjelent. Vargha Gyula helyébe másodelnökévé Herczeg Ferencet választotta a Tudós Társaság. * A nagyszerű Nemzetközi Mintavásár után a Magyar könyv ünnepe következett. A magyar könyvről, sorsáról, válságáról már megemlékezett egy alkalommal a krónikás. Most azt jegyzi fel, hogy a sok tervezgetés, tanácskozás után végre a cselekvésre került a sor. Május 13-tól kezdve egy hetet szenteltek a magyar könyvnek, mely idő alatt az ország minden részében, még a legkisebb községben is, minden módját kihasználták annak, hogy a magyar könyvet megszerettessék, és így az olvasók és könyvvevők számát fokozzák. Vagyis a belső lacot akartuk megszervezni a magyarönyv számára. Egy országos nagy bizottság, melynek élén a magyar közélet és irodalom legkiválóbbjai állanak, dolgozott lelkesen a cél megvalósításán. Hisszük, hogy nem is hiába.. A Magyar könyvhét az Akadémia dísztermében ünnepies gyűléssel kezdődött. Sterczeg Ferenc, Babics Mihály, Surányi Miklós, Vojnovich Géza beszéltek a magyar könyvről. Utána folyt a vásár Budapest utcáin, ahol írók és művészek árusítottak és autogrammjukkal látták el az eladott könyveket. Ünnepségek és vásárok voltak az országban szerte és mindenesetre nagy forgalmat értek el. A fontos azonban az, hogy állandóvá tegyék a közönség érdeklődését a könyv iránt. E célból az elemi iskolákon kezdve rendszeres ráneveléssel fogják a jövendő Magyarországban a magyar könyv szeretetét állandósítani. * Fóti Lajos dr. kitűnő francia fordításában kilenc magyar elbeszélő novellája jelent meg a francia könyvpiacon, Tres Maitres Centeurs Ilongrois címen. A könyv általános figyelmet keltett a francia könyvpiacon és mindenesetre nagy hasznára lesz annak, hogy megismerjék és méltányolni tanulják meg belőle irodalmunkat. Néhány nyilatkozat fekszik előttüm, melyek máris bizonyítják a könyv nagy ebbeli jelentőségét. René Barin akadémikus pl. így írt róla: „A könyvben levő történetek, úgy érzem, híven fejezik ki a magyar föld költészetét.“ Még többet mond Abel Lefranc, a Collège de France tanára: „Minden egyes novellának megvan a maga jellegzetessége ... E novellákat nem lehet összetéveszteni más irodalom hasonló műveivel, ami együttesen bizonyítja eredetiségüket.“ (Krónikás.) ----------Munkatársainknak, olvasóinknak, jótakaró támogatóinknak kellemes pünkösdi ünnepeket kívánunk. László Marcella: Egyházi zeneművészet Járosi Dezső, pápai kamarás, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola v. tanárának egyházzenei folyóirata „Musica Ecclesiastica“ c. alatt kettős számban a következő tartalommal jelent meg. Időszerű kérdések: Gróf Majláth Gusztáv Károly: Az imádkozás legszebb formája. — Járosy Dezső: Az egyházi zene örök fensége.— XL Pius új egyházzenei konstituciója. (Fényképpel.) — Járosy Dezső: A falu egyházi zenéjének reformja. — Az egyházi zene története: J. I : Az újabb magyar egyházi zene fejlődése. — Gregorián ének: J. D. A gregorián ének művészete. — Orgona: J. I.: Az orgona, mint az Egyház hangszere. Liturgia: Szent Cecília kultuszának ápolása. — Fuvózenekarok liturgikus közreműködésre. — Egyházzenei nevelés: Harmat Artur: Egyházi zenészek főiskolai képzése. — A bécsi zeneakadémiának tanulmányi rendtartása. — Arckép: Dr. Weissenbück Ferenc András. — Kántor: A kórus. — Isten háza. — Irodalom: Goller: Missa Beati pacifici. — Kaomolicki: Fünfte Messe Missa Brevis. — Hofer: Leicht ausführbare Messeines. — Melléklet: Griesbacher Asperges. Mutatványszámot készséggel küld a kiadóhivatal, Timisoara-Temesvár: I. Seminar Catolic, Papnevelőintézet. 238 - -