A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1893-94. tanévről
† Dr. Gerecze Péter: Irinyi Sándor. Nekrolog
Született 1840. január 27-én, meghalt 1893. deczember 6-án. IRINYI SÁNDOR A pécsi áll. főreáliskolát a tanév folyamában érzékeny gyász érte, mert elvesztette Irinyi Sándort, a kiválóan buzgó tanárt és jeles művészt, ki nemcsak huszonkét évi fáradhatatlan tanárkodása által irta nevét tanügyünk történetének lapjaira, hanem egyszersmind festőművészeti alkotásai által is maradandó nevet szerzett magának. Mint tősgyökeres magyar származású, ev. ref. vall. szülők gyermeke 1840- ben látta meg először a napvilágot Esztáron, Biharmegyében, s igy tevékenysége délpontján kellett pályáját és művészetét félbeszakítania, melyekért szive egész melegével lelkesedett. Már mint gyermek elhagyta a szülői házat, hogy tanulmányait a debreceni kollégiumban folytassa, s mikor a tanfolyamokat kiváló sikerrel elvégezte, ideális hajlamainál fogva nem követte atyja tanácsát, ki őt pappá szerette volna nevelni, hanem elment Pestre, hol magát kizáróan a műfestésre adta; két év múlva pedig Nagy-Váradon, Debreczenben, majd még N.-Szalontán mint arczképfestő működött. De ambitióját ez sem elégítette ki, hanem mint huszonkét éves ifjú, egyedül saját erejére támaszkodva a nürnbergi festőakadémiára ment. Itt folytatta tanulmányait 1862. és 1863-ban Kaulbach és Schlotthauer vezetése alatt , de visszatérvén hazájába, ismét csak arczképfestésre szorult. A koronázás évében meghívta őt a nagykőrösi ref. kollégium rajztanárnak, s ő ezen meghívást el is fogadta, de itt is csak két évig működött, mert midőn az Eötvös J. dr. által alapított három 600 frtos művészi ösztöndíj egyikét megnyerte, elbocsáttatását kérte az intézettől s igen hízelgő bizonyitványnyal felszerelve egy évre ismét Nürnbergbe ment, a következő két évet pedig a müncheni festőakadémián töltötte. Művész-tanárai mindenütt hízelgő kifejezésekben ismerték el kiváló tehetségét, szorgalmát és komoly törekvésének szép eredményeit, s kiemelték, milyen kiváló előmenetelt tett a természet utáni tanulmányaiban. Visszatérvén hazájába, a szegedi állami főreáliskolához jutott mint rendes rajztanár, ahol az 1879-ik évi árvízig igen buzgó működést fejtett ki Szeged nagy veszedelme őt is súlyosan érintette s ezért Pécsre helyeztette magát, hol haláláig működött. Itt is, Szegeden is mint tanárt és mint társadalmi embert közszeretet övezte. Tanítványai előtt mint a pontosság