Pécsi Est, 1921. augusztus-december (14. évfolyam, 1-109. szám)

1921-08-23 / 1. szám

Kedd 1921. augusztus 23. PÉCSI EST net, amelyet­­— ha lehet — még na­gyobb­­ diadalmámorral ünnepelt a sorfalat álló munkás tömeg, mint az út előző részén. A szabolcsbányatelepi park mellett, az országúton, Mecsekszabolcs és Somogy közönsége is kitörő lelkese­déssel fogadta a bevonuló magyar tereget. Negyven flovias banderista, az iskolás növendékek, s a községi képviselőtestület élén Bernáth Mi­hály bíró tolmácsolta a határhoz leg­közelebb eső magyarság érzelmeit, mit Béós vezérlő tábornok külön beszéddel méltányolt és megköszönt. Ezután folytatták u­­ jókat Pécs ha­tára felé. Meszes pusztánál a legénységet megvendégelték. A tisztikar pedig a Türr-malomba vonult pihenőre. Bevonulás Pécsre S­o­ó­s altábornagy és a nemzeti­ hadseregnek általa vezetett része 4 óra után indult be Pécsre. A toll gyenge arra, hogy méltóképp örö­kítse meg ezt­ a bevonulást. A váro­son kívül még csak lehetett a tömeg­gel haladni, de a Zsolnay-gyártól kezdve szinte életveszélyes volt a já­rás. Ily tömeget’ nem látott még Pécs! S ez a tömeg­ nem parancsszóra vo­nult az utcára, hanem a szive házira. Szívből jöttek azok az üdvkiáltások is, amelyek ege«» után kísérték a nemzeti hadsereg derék katonáit és lebilin­cselben megnyerő vezérét ... Végre a katonaság felvonult a Széchenyi-térre: a pompás lovasság, a kemény gyalogság­, tüzérség, mű­szaki és gazdasági csapatok egymás­után helyezkedtek el a téren. A vá­ros­ közönsége nem telt be a nézéssel. A katonaság mintha ércbe öntötték volna, amikor Z­i­c­h­y Gyula gr. me­gyéspüspök fényes segédlettel meg­kezdte a zászló megáldását. Azét­ a zászlóét, melyet még a szerb meg­szállás alatt titokban készítettek Pé­csett a zárdában s melyet a pécsi nők küldöttek a nemzeti hadsereg­nek. Most visszajött a­­ szép Szűz Má­riás zá­zsló nem titokban, nem lopva hanem nagy-nagy diadallal... Az evangélikus és a református egyházak lel­készei is megáldották a zászlót, majd Zichy Gyula gr. me­gyéspüspök intézett, szózatot a kato­nasághoz és a néphez. A szerb megszállás alatt szinte mártíromságot szenvedett főpap iga­zán szívből jövő szavakkal intette a haza és Isten iránti kötelességükre a katonákat és a lakosságot. Krisztusi sze­retetet és jóságot harmatoztak a kiváló éle éli főpap igéi és tüzes haza­­iszeretetet hirdettek a magyar főúr szavai. Majd a városi hatóság­ nevében Ober­hammer Antal városi főjegyző mon­dott beszédet. Üdvözölte a nemzeti hadsereget, a vezért, a kormánybiztost és a visszatérő polgármestert, majd így folytatta: „­ama fohászszeríj kivált­ságunknak adok kifejezést, hogy a nemzeti hadsereggel vonuljon be a vá­ros falai közé a béke, a megértés és szeretet: nyújtsunk egymásnak baráti kezet, testvéri jobbot, omoljanak le a válaszfalak, melyet közénk társadalmi állás vagy vagyoni különbség emel­nek. Egyben vetélkedjünk: a Haza szerleteiében! Ez mia egyet jelent a munkával. A múlt hibáit kiküszöbölve, tévedésein okulva az igazi keresztény és nemzeti gondolatot vigyük mun­kánkba. Eh­hez kérjük a nemzeti had­sereg támogatását. Isten hozta önö­ket !“ Soós őnagymélt­ósága által jóváha­gyott programm szerint következett volna a pécsi polgárság és keresztény­­szociális munkásság nevében Frankó Zoltán dr. üdvözlő beszéde, amely azonban egy sajnálatos esemény foly­tán elmaradt. Majd Zichy Lujza grófnő beszélt a pécsi keresztény nők és a szociális infesziótársulat nevében. Utánna a kei­. szoc. nők nevében P. Futima Sa­rolta, tanárnő, aki díszes szalagot kö­tött a megáldott, zászlóra. Ezek után Majorné Papp Mariska urhölgy, aki a budapesti bevonulása alkalmából Horthy Miklóst, is üdvözöl­te, szavalta el magával ragadó hévvel két gyönyörű költeményét, melyet legközelebb közölni fogunk. A szűnni nem akaró tetszés után Soós altábornagy mondott szivbe mar­koló beszédet, mely határában felül­múlta még a­ bányászok előtt mondot­tat is. (Lapunk közelebbi számában egész terjedelmében közölni fogjuk. Zichy Gyula gr. megyéspüspök úréval együtt!.­) A felgyújtott érzések a Himnusz fen­séges dallamaiban lángoltak az ég felé, ahol bizonyára meghallgatásra talál a nemzetnek a szent imája ... A katonaság a tömegnek meg-meg­­újuló éljenzése között vonult kijelölt helyeire kipihenni a nap fáradalmait. Hogy történik a megszállott területek kiürítése? Mikor a magyar csapatok bevonul­nak Pécsre, már 48 órával előbb meg­indul Baranya, Somogy és Tolna­­ te­rületére a magyar csapatok bevonu­lása. Az egész megszállt terület ugyanis három zónába van osztva. Az első zóna magában foglalja Somogy és Tolna vármegyék megszállt részeit. Ezek a területek még Pécs felszaba­dulása előtt kerülnek magyar k­rité­­rium alá. Mikor Pécsre csapataink bevonul­nak, akkor a Somogyban előnyomuló csapattestek már Baranyával szom­szédos községekben lesznek: Sziget­várt, Bürüsben, Endrőczön, Dráváto­kon, Markóczon és Révfalun, illet­ve ezek vonalában. A másik zóna, mely Somogy- és Tolna vármegyék felszabadulása után kerül sorra, magában foglalja Bag­lyának egész északi s legnagyobb ré­­szét, körülbelül Szent Jakab, Lancsók, Németbóly (exklusive), Borjád, Nagy­­udmér, Ráczpetre, Áta, Hattelek puszta, Turony, Mátrfa,­­kézdi vo­naláig. Ennek a zónának felszabadu­lása rögtön a magyar csapatok Pécsre való bevonulása után következik s va­lószínűleg két nap alatt fejeződik be. A harmadik zónában vannak Mo­hács, Németbóly, Villány és Siklós városok. Mind a’h­árom egy nap alatt szabadul fel. Csapataink ezen moz­dulatával az egész megszállt terület­nek Magyarországhoz visszacsatolt része felszabadul. Csapataink egé­szen Idamajor, Udvar Sárok, Hocska, Beremend, Old vonaláig nyomulnak előre. Ezekben a községekben azon­ban csak csendőrség és vámőrségek lehetnek, mert a végleges határ meg­állapításáig ezek a községek a semle­ges zónába esnek. Ugyancsak a sem­leges zónába tartoznak az új demar­­kacionális vonal másik (szerb) olda­lán levő Dályok, Főherceglak, Bara­­nyavár, Lőcs, Kassád és Torjánc, ahol szerb csapatokat elhelyezni a béke­­szerződés értelmében nem lehet# 3. oldal. Amit visszakaptunk s ami az övék marad A régi és az uj dem­arkáció — Ahol még ők maradtak az urak A felszabadulás megkezdődött. Mire ezeket a sorokat olvassák Pécsett, már be is fejeződött s a nagy demarkáció ott a Mecsek hátán már csak rossz álom lesz. Visszakerül magyar impe­­rium alá az egész szentlőrinci, pécsi és pécsváradi járás, valamint a siklósi­nak és mohácsinak négyötöde. Össze­sen 248 község és város, körülbelül 600 ezer katasztrális hold terület. De ezzel egyszersmind elszakad egy nagy és hatalmas terület Baranya vár­­megyéből 200.045 kataszt­rális hold a baanyavári. 27.007 a mohácsi és 9723 kat. hold a siklósi járásban, a várme­gye kincses éléstára. Főherceglaknak, majd Dályoknak, a honnan Izabellaföld alatt keletnek ha­jolva,, a Dunán keresztül vág a Bács­kának. Néprajzi statisztikai adatok: Ez a leharapott terület a „dárdai sa­rok.“ Nagysága 1223 km. Földrajzilag egészen hozzánk tartozik. A statisztika etnográfiai adatai szerint pedig min­den inkább, mint szerb. Ennek igazo­lására álljanak az alábbi számok. Éke­sebben szólnak minden érzelmi érvnél (Készakarva használjuk az 1900-iki adatokat, mint amelyek a magyarság­ról kevésbbé kedvező adatokat hoznak az 1910-iki népszámlálásnál. De igy is bizonyítani akarjuk legteljesebb tár­gyilagosságainkat.). Az 1900-iki népszámlálás adatai sze­rint a dárdai sarokban van: magyar 17.388 35.0 száz. német 14.611 29.5 „ sokac (r. k. vallású délszláv) 10.618 21.7 szerb 5.935 12.0 „ egyéb (többnyire cigány 624 1.2 „ A Bíkmecske Az uj országhatár föld­rajzi abszurdum. A demarkációs vonal, lecsúszik a Torjánc—Kiskőszeg vonalra és a vi­lágnak geográfiai szempontig­ legkép­telenebb országhatárát fogja alkotni. Kezdődik a Drávánál Torjánc alatt. Innen áldott termékenységű rónán h­a­­lad Lőcs irányában a Karasicáig, de útjába egy halmot, vizerecskét nem talál. Alig 3 km.-t megy aztán a Ka­ras­ica mellett. Ezt az „országhatárt­" nyáron egy kis gyerek játszva átugor­ja. Onnan aztán, ahol a Villány— eszéki vasútvonal metszi a patakot, is­mét a legzavartalanabb síkságon halad és — ajándékozzuk nekik őket — a ci­gányok­ abszolút minoritásban vannak­­­ magyarság és németség impozáns tö­megével szemben. Nem is szólunk ar­ról, hogy a magyar érzelmű­ és kát. hitű sokat sértődve protestál mindenkor az ellen, hogy a szerbbel egy kalap alá vegyük. Oly község, melyben a szerb elem relativ többségben volna, csak egyetlen egy van: Bolmány. Elszórtan élnek még Kácsfalun (1086), Bánban (653), Dárdán (782), Hercegszőllősün (749) és Bárány a kisfal­u­ dán (613), de ezekben a falvakban mindenhol már a magyar vagy a német elem a domináló. Tiszta magyar községek: Csuza, Ku­­pács, Kő, Laskó, Lepse, Ujbezdán és Várdaróc. Abszolút többségében ma­gyar, de más elemekkel is vegyes: Bellye, Főherceglaik, Hercegszöllös, Karancs, Kisköszeg, Nagybodolya és Vörösmart. Tekintélyes számban van magyar még Darázson és Dárdán (kö­zel ezer-ezer lélek). Tiszta német fal­vak: Albertfalu, Baranyaszentistván,­­Tenöfalva, Keskend, Kisvárda­ és Las­kafalu. Német túlsúlyban van Bán­ban. Dárdán, Kácsfalun, Baranyakis­­faludon és Pélmonos­­oron. Többé-ke­­vésbbé sokan községek: Baranyavár, Lőcs, Petárda, Torjánc, Darázs, Dá­lyok, Izsóp és Hercegmyírok, keverve persze, bőven magyar és német lakos­sággal. E tények ellenére, miket objektív Relativ többségben tehát a magyar­­­­ság van. A szlávság­­ sokacok, szerbek

Next