Pécsi Figyelő, 1891. április-június (19. évfolyam, 26-50. szám)
1891-04-01 / 26. szám
viteli hatóság oly ügyekben, melyeket ezen vagy más törvény kijelöl; e) gyakorolja a közigazgatási bíráskodást külön törvény értelmében. 230. §. A fennebb körvonalazott általános hatáskör részint teljes ülésben, részint szakosztályi ülésekben láttatik el. 231. §. A közigazgatási bizottság teljes ülésének hatáskörébe tartoznak a következő teendők: a) gyakorolja a hatósági felügyeletet és ellenőrzést a közigazgatás minden ágában és minden közigazgatási közeg felett. E jogánál fogva és a kibocsátandó utasítás alapján a főispán kivételével bármely közigazgatási közegtől jelentést kívánhat; észrevételeit és javaslatait az illető miniszterhez közvetlenül fölterjesztheti ; megfigyeli a hivatalos közegek működését és kezdeményezi a szükségeseknek talált intézkedéseket ; a főispán kivételével a 28-ik §-ban fölsorolt hatósági közegek, valamint a községi közegek bármelyike ellen fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot, illetőleg fegyelmi eljárást rendelhet és akár egyidejűleg, akár a vizsgálat tartama alatt a hivatalból való fölfüggesztést is alkalmazhatja; a miniszter rendeletére azonban akár az egyiket akár mindkettőt elrendelni köteles; a királyi ügyész fölött fegyelmi hatósággal nem bír, de ha az ő hatáskörébe eső ügyekben kötelességmulasztást lát, vagy ellene a fegyelmi eljárás elrendelését szükségesnek tartja, a további intézkedések megtétele czéljából az igazságügyminiszterhez fölterjesztést intéz; b) saját tisztviselő-tagjai ellen saját maga, vagy az illetékes hatóság által elrendelt fegyelmi vizsgálat megejtésére egy vagy több tagot kiküld; c) eldönti a különböző ágakhoz tartozó közegek közt támadt hatósági összeütközéseket és intézkedik a közigazgatás ellátásánál támadt akadályok elhárítása iránt; d) eldönti az egyes szakosztályok közt támadt illetékességi vitás kérdéseket; e) miniszteri rendeletek ellen, melyeket törvénybe ütközőknek, károsoknak vagy kivihetetleneknek vél, a legközelebbi ülésben fölterjesztéssel élhet. Ha az illető miniszter a fölterjesztésre 14 nap alatt nem válaszol, vagy rendeletét föntartja, az újabb ülés tartása nélkül végrehajtandó; f) tárgyalja az egyes közigazgatási ágak főnökei részéről beadott negyedévi jelentéseket, azok és saját tagjai részéről beadott indítványokat és hatáskörében a szükséghez képest intézkedik, illetőleg fölterjesztést tesz, vagy illetékes hatóságot intézkedésre utasít; g) megállapítja a megelőző évre vonatkozó és az ügyviteli szabályzathoz képest szerkesztendő évi jelentést és annak egyik példányát legkésőbb február hó végéig a miniszterelnökhöz fölterjeszti, másik példányát a törvényhatósági bizottságnak bemutatja. Az f) pontban foglalt jogok az évi jelentés alkalmából is gyakorolhatók; h) a polgári vagy büntető jog és a törvénykezés tekintetében szükségesnek látszó és törvény vagy rendelet útján eszközölhető intézkedések megtétele végett az igazságügyminiszterhez fölterjesztést tehet; i) határoz a hatósági közegek elleni panaszokban, az ügyrend értelmében; k) az 1886 : XXII. és XXIII. törvényczikkek alapján másod-, illetőleg harmadfokon határoz oly fölebbezések fölött, melyek a fegyelmi eljárás vagy azt megelőző vizsgálat, vagy fölfüggesztésel vagy el nem rendelése tekintetében alsóbb fokon hozott határozatok ellen irányulnak; 1) az 1884 : XVII. t.-cz. 175. §-a értelmében az ipartanácsba, az 1878 : V. t.-cz. 43. §-a értelmében a felügyelő bizottságba 28 tagot választ; m) a járások beosztása tekintetében a jelen törvény 3. §-ához képest véleményt ad; n) gyakorolja a községek rendezéséről szóló 1886 . XXII t. cz. 108., 148., 149., 155. és 157. §§-aiban részletezett ügykört; o) ellátja a közutakról és vámokról szóló 1890 I. t.cz. 4, 7., 9., 14., 19., 22., 26., 28., 50., 67., 68., 83., 84., 90., 92., 95. és 99. §§ ai szerint hozzáutalt ügykört, vagyis az alispán határozatai ellen beadott felebbezések másodfokú elintézésén kívül, melyek a közigazgatási szakosztály illetékességébe utaltatnak, az összes teendőket; p) a börtönök és a fogházak általános állapotáról, az azokban való élelmezésről, egészségi viszonyokról, a fegyelem mibenlétéről, részint a királyi ügyész, részint saját küldöttsége által tudomást szerezvén, a fönnálló törvények és rendeletek korlátai közt a hiányok orvoslása és a bajok elhárítása iránt saját hatáskörében intézkedik, illetőleg az igazságügyminiszterhez fölterjesztést intéz. E feladatának érvényesíthetése végett minden év első ülésében küldöttséget alakít, melynek elnöke a főispán, vagy alispán, tagjai a főorvos, főmérnök, valamint a választott tagok sorából a bizottság által választott 2 tag. E küldöttség a börtönöket az e §-ban jelzett tekintetekből rendszerint minden félévben egyszer megvizsgálni és a bizottságnak jelentést tenni tartozik ; q) a posta, távirda és távbeszélő, valamint vasúti ügyekben észlelt hibák és akadályok elhárítása iránt a kereskedelmi miniszternek jelentést tesz; r) gyámsági és gondnoksági ügyekben az árvaszékek működését közigazgatási szempontból ellenőrzi. E részben való egyéb hatáskörét külön törvény határozza meg. 232. §. A szakosztályok hatásköre azon teendőknek bármely fokon való ellátására terjed, melyek a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartoznak, de az előzők szerint a teljes ülésnek föntartva nem lettek. Ezen keretben az ügyrend során megállapítandó részletezés szerint: a) a közigazgatási szakosztály hatásköre a községi, cselédügyi, közrendészeti, közegészségügyi, kivándorlási, házközösségi, kisajátítási, közúti és vámügyi, közlekedési, népiskolai, kivételes nősülési ügyek körüli teendőkre, vagyis a belügyivallás- és közoktatásügyi, igazságügyi, kereskedelmi és honvédelmi miniszterek illetékességi körébe tartozó ügyekre terjed; b) az adóügyi szakosztály ügyköre a pénzügyminiszter tárczájába és általában az állami törvényhatósági és községi pénzügyi közigazgatás körébe tartozó ügyekre; c) a közgazdasági szakosztály a mezőgazdasági, állategészségügyi, állattenyésztési, mezőrendőrségi, halászati, erdészeti, vízszabályozási és vízhasználati, vagyis a földmivelésügyi miniszter tárczájába tartozó ügyekre nézve illetékes; d) a fegyelmi választmány hatásköre a fegyelmi törvények során hozzá utalt ügykörre terjed ki. 233. §. A bizottság és egyes szakosztályai úgy az egyes miniszterek, mint az önkormányzati testületek elé akár egyes esetekre, akár a közigazgatás, illetőleg az önkormányzat általános működésére nézve javaslatot és jelentéseket terjeszthetnek, sőt a miniszterek felszólítására jelentéseket tenni tartoznak. Ha a jelentések tartalma iránt a nézetek eltérnek, azok, kiknek nézete kisebbségben maradt, föl vannak jogosítva, hogy az általuk szerkesztett különvényüknek a jelentés melletti fölterjesztését követeljék. A főispán, ha egyet nem ért a fölterjesztéssel, jogosítva van külön jelentésben előadni, miben és miért nem ért egyet. 234. §. Az egyes szakminisztereknek jogában van egyes ügyeknek vagy szakmáknak tárgyalásához és pedig akár a közigazgatási bizottság teljes, akár szakosztályi üléseibe szakközeget küldeni, ki ott fölszólalhat, sőt a szükséges fölvilágosításokat megadni tartozik, szavazati jogot azonban nem gyakorolhat. 235. §: A szakosztályokat is megilleti a teljes ülésnek biztosított hatósági felügyelet és ellenőrzés joga olyképen, hogy azok is jogosultak a hatáskörükbe tartozó egyes ügyekre nézve : a) a főispán kivételével a hatósági közegektől jelentést kívánni; b) a hivatalos közegek működését megfigyelni és intézkedéseket kezdeményezni, illetőleg javaslatba hozni. 236. §. Az 1883 : XV. t.-cz. 12. §-ában szervezett küldöttség illetékességi körébe tartozott ügyek az adóügyi szakosztály illetékességi körébe utaltatnak s ehhez képest az 1890. évi I. t.-cz. 26. § a is módosul. 237. § Az 1879 : XXXI. t.-cz. 26 §-ában szervezett bizottság megszüntettetik és ügyköre közgazdasági szakosztály illetékességi körébe utaltatik. 238. §. Az 1879 : XXXI. t.-cz. 118. és 120. §- aiban szervezet II. fokú erdei kihágási bíróság ügykörére nézve a közigazgatási bíráskodásról szóló törvény rendelkezik. 239. §: úgy az egyes szakosztályok, mint a fegyelmi választmány minden január havi teljes ülésnek a múlt évről évi jelentést tartoznak adni, melyben működésük és tevékenységük adatait az ügyviteli szabályzat rendelkezéseihez képest előterjesztik, észrevételeiket és javaslataikat köztik. Pistikának nevezett el az öreg tiszttartó néni egy négy lábú, nagy szürke szemű, hosszú farkú és fényes szőrű háziállatot, egy vén kandúrt. Mióta özvegységre jutott, azóta nevelte föl, s annak már közel 17 esztendeje lesz. Minden falatot hűségesen megosztott vele, oly gondosan ápolta, mint anya egyetlen gyermekét. Télen át soha sem eresztette ki a szobából, s azért is vadult el annyira. Ha véletlenül egy idegen eltévesztette az ajtót s a tiszttartó szobája helyett az anyókáéba nyitott, úgy elkezdett mormogni a vén kandúr s olyan mérges szemeket meresztett a belépőre, hogy szinte zavarba hozta az embert. Szerencse volt, ha az anyóka ölében tartotta, mert máskülönben neki is ugrott volna az idegennek, amint az meg is történt egy alkalommal. A kisbiró ugyanis a falu házáról meghívót hozott a nemzetes úr számára, s ahelyett, hogy azt az irodába vitte volna, szerencsétlenségére a tiszttartóné szobájába nyitott. Senki sem volt bent. Alig hogy körülnézett, egyszerre csak nekiugrik a vén kandúr a kegyetlenül össze-vissza tépi arczának legnagyobb tekintélyét — a bajuszt. Kis híja, hogy szemét ki nem kaparta. Nagy erőmegfeszítés után sikerült kimenekülnie, — de bajusz nélkül — véresen. Szörnyen röstelte a dolgot. Ó, a falu példányképe, véres arczczal menjen a falu házára ? Nem, azt nem teszi! Szó nélkül eltávozott, a meghívót is ott bent felejtette s a szőlők közt sietett haza lefeküdni. Hiába várták a faluházán, ő csak nem jött vissza. Két hétig feküdt, mig valahogy begyógyultak a vérnyomok. De azért elcsapták, mert mindenki azt fogta rá, hogy kisbiró létére verekedett. Hasztalan mentegette magát, az igazság szolgáltatói nem hittek neki, hisz arczán ott voltak a jelek, neki mennie kellett! Dupla veszteség. Nem elég, hogy a bajuszát elvesztette, még állását is, tekintélyét is elrabolta egy vén kandúr. Meg is fogadta, hogy annak pusztulnia kell. Addig les majd utána, míg végre agyonütheti, h így csak sikerülni fog a rajta elkövetett méltatlanságot megboszulnia. Mást már ügy sem tehetett! * Tavaly májusban, mikor a tavasz javában pompázott, meglátogattam Gyöngyösi tiszttartóékát. Késő este értem oda, s igy aznap keveset beszélgethettünk. Másnap korán fölkeltem. Gyönyörű idő volt, az eresz alatt vigan csicseregtek a kis fecskék s bent a kert lombjai közt csattogott a fülemüle. Kimentem a kertbe a rózsák közé, melyeket a tavasz fugalma ide-oda ringatott. Főleg egy hely tűnt föl nekem, hol szebbnél szebb rózsák diszlettek. Ott megálltam. Amint igy merengek, halk lépéseket hallok. Az öreg tiszttartóné volt. Siettem őt üdvözölni s a kert fölötti elragadtatásomat kifejezni. Első szava is az volt, hogy bizony azóta, mióta én körükből eltávoztam, nagy esemény történt. (Rögtön arra gondoltam, hogy valószínűleg penzióba küldték az öreg tiszttartót s ez fáj annyira az anyókának. Pedig nem !) — Képzelje csak — folytati könnyező szemekkel — az én aranyos Pistikém már nincs többé az élők között, már nem czirógathatom meg kis fejecskéjét — meghalt 1 891. április 1-én HÍREK. — (Föltámadt!) Az elnémult harangokérezszava ismét megkondult, az oltárról lehullott a gyászfátyol s a templomokban viszhango