Pécsi Hirek, 1931. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1931-01-05 / 1. szám

2 PÉCSI HÍREK A pécsi keresztényszocialista szakszervezetek munkásságának újéve Komócsy István prépostkanonok újévi beszéde a keresztényszocialistákhoz A keresztényszocialista mun­kásság körében mérhetetlen fel­háborodást és elkeseredést váltott ki ez egyesület elnökének, Geo­­sits Lajos káplánnak karács­on­y előtt pár nappal küldött levele, mellyel a szakszervezetek helyi­ségét felmondta. Őszinte fájdal­mat és személye iránt törhetet­len ragaszkodást váltott ki K­o­­m­ó­c­s­y Istvánnak azon közlése, hogy az országos szakszervezeti központ megbízatásáról lemond. A szakszervezeti munkásság ügyeit intézni hivatott vezérlőbizottság elhatározta, hogy törvényes jog alapján birtokolt helyiségét át nem adja, erről az egyesület vá­lasztmányát is értesíti és K­o­­mócsy Istvánt felkéri, hogy központi megbízatását a jövőben is tartsa meg. Ezért újév napján a szakszer­vezeti munkásság népes küldött­sége kereste fel és Horváth B­o­r­s Gyula, a vezérlőbizottság elnöke, üdvözölte Komócsy István prépostkanonokot, mint a keresztényszocialista munkásság vezérét és atyját és biztosította a munkásság igaz szeretetéről, meg­becsüléséről és törhetetlen ra­gaszkodásáról, melyet csaknem három évtizedes érdeknélküli, ke­letes és áldozatos igazi kö­­ztényszocialista munkásságával emelt ki és kérte az össz­­akásság nevében, hogy tiszt­ét, mint központi megbízott, n­őben is tartsa meg, különösen az, mikor a magyar munkás _écét meg nem értők — önös ér­dekből jövő külső nyomásra — a keresztény és nemzeti alapon álló munkásság várát — a szak­­szervezeteket — akarják szét­rombolni. Kérte, hogy a munkás­ságot az elkövetkezhető nehéz küzdelmeiben ne hagyja el, ha­nem legyen továbbra is szerető atyja és vezére. Lelkes éljenzés­sel kísért beszéd után Komó­­c­s­y István a következő beszéd­del válaszolt: ,,Az elnök úrnak s a megjelent szervezett keresztényszocialista munkásságnak üdvözletét meg­köszönve, szívesen kívánok én is Önnöknek boldog újesztendőt. Tisz­tában vagyok azzal, hogy az itt megjelent 40—50 vezérlőbizott­sági tag nemcsak annak az 1100 szervezett keresztényszocialista munkásnak volt szószólója, aki­ket 12 szakszervezetükben irá­nyítanak és képviselnek, hanem nagy lelki közösségeik vannak azzal a 2300 egynéhány pécsi pol­gárral is, akik az egy évvel ez­előtt lezajlott törvényhatósági bi­zottsági választások alkalmával a kerületekben a Pécsi Keresz­tény Községi Párt programmját magukévá tették, sőt annak a növekvő olvasótábornak is, ame­lyet a mi hétfői újságunk, a Pécsi Hírek, maga köré toborzott. Meg vagyok győződve róla, hogy a kritikák, az intrikák és az üldöz­tetések nyomán is áldást hozó eredmények csíráznak, ha nem is az Önök részére, hanem a város egész közönsége részére s annak a mozgalomnak továbbfejleszté­sére, amelyet Önök képviselnek. A városi és a megyei életnek aktualitásairól máskor és másutt szólhatunk, itt és most az Önök keresztényszocialista szervezke­désének karácsony szent napjára belőtt, mérgezett nyilairól és robbantó aknáiról szólok. Azt említette előttem Horváth Bors Gyula elnökük, hogy az egyesü­let elnöke fölmondotta a szak­­szervezetek helyiségeit. Az el­járást minősíthetetlenül alacsony­nak kellene mondanom, ha nem tudnám, hogy a megelőző félre­értések és meg nem értések hosszú láncolatának egyik bekap­csolása ez nem azok részéről, akiknek nevében teszik, hanem azok részéről, akik a cégjegyzést vállalni nem akarják. Szerény nézetem szerint a kilakoltatásnak sem jogi, sem erkölcsi alapja nincs. A pécsi keresztényszocialista mozgalomnak megszervezői és az egységes keresztényszocialista mozgalom alapítói első­sor­ban a szakegyesületekbe szer­vezett munkások részére építet­ték a keresztényszocialisták há­zát. Ezért is nevezték azt kez­detben kizárólagosan munkás­egyesületnek s ezért van ma is a ház ormára írva: Keresztény­­szocialista Munkás Szakszerveze­tek. Az egyesületi tagok — érté­kes kultúrmunkásságuk mellett — már kezdetben foglalkozási cso­portokat alakítottak s ezekből fejlődtek idővel a szakcsoportok, amelyek országos kapcsolódáso­kat létesítettek, de a házat, ame­lyet értük és részükre építettek, soha el nem hagyták, azt, mint sajátjukat 27 esztendőn keresztül megszakítás nélkül, zavartalanul és jogosan használták. Ez volt az alapítók és építtetők szándéka, ez volt a szakadatlan gyakorlat, ez a fennálló jog és ezt kívánta meg a keresztényszocialista össze­tartás s ezt kívánta volna meg a karácsonyi ünnepek békéje és egy jobb, boldogabb újévnek haj­­nalhasadása. Az önöket kitessékelő és ve­lem is közölt levél tartalmánál és igazságtalanságainál fogva mélyen megszomorított. Ebben a pillanat­ban arra gondolok, hogy a ke­resztényszocialista mozgalomnak nagy jótevője: J. K. Wajdits Gyula, prelátuskanonok a sírjá­ban fordulna meg, ha látnia kel­lene, hogy a szervezett keresz­tényszocialista munkásokat béké­sen és jogosan birtokolt ottho­nukból valaki, akit most meg­nevezni nekem fájdalmasan es­nék, szívtelenül, könyörtelenül és jogtalanul ki akarja üldözni. Nem hiszem, hogy az erkölcsösen gon­dolkodó közvélemény helyeselje ezt a szégyenteljes eljárást, de azt sem hiszem, hogy a dolgok lényegére tekintő törvényes el­járás kapcsán győzedelmeskedjek az intrika és az erőszak a jogon, az észszerűségen és az alapítók szándékán. 27 esztendővel ez­előtt én raktam le annak a ház­nak alapjait, amelyből most Önö­ket ki akarják üldözni és amelyre akkor életemnek első és egyedüli ezer koronáját áldoztam. A dolog személyi és politikai hátterére most nem mutatok rá. De arra szívesen emlékeztetem a szerve­zett munkásságot, hogy Horváth Bors Gyula, az Önök elnöke és vezére, mint munkás, 27 évvel ez­előtt is ott állt mellettem, segí­tette megépíteni azt a házat, megszilárdítani és naggyá tenni azt a mozgalmat, amelyért év­tizedek munkásságát és szenve­déseit áldozta. Ugyanez a Hor­váth Bors Gyula még az őszi be­tegségem alatt az egyesületiek­kel fölvette az érintkezésnek, az együttműködésnek szálait. Bará­taink közül többel az én kifeje­zett helyeslésemmel és közben­járásommal ennek lehetőségét előkészítettük. Egy olyan ügy­rendet dolgoztunk ki, amellyel az egyesületiek régen óhajtott szán­dékát, hogy egymásnál kölcsönö­sen is képviseljük magunkat, az általuk kívánt formában lehetővé tettük. S mindennek mi az eredménye? Egy szeretetlen, egy képtelen, egy érdemben jogtalan, szívtelen levél, amely jellemzését és elítél­­tetését önmagában hordozza. Ta­lán az úgynevezett sárga szer­vezetek besikkasztásának vágya munkásaink szabad szervezetei he­lyébe. Akik csinálják, bírják pénzzel és hatalommal is. A munkanélküliség és a szegénység a munkásságra nézve nagy ke­rítő. Én azonban bízom vezérük­ben, Horváth Bors Gyulában, a vezérlőbizottság minden tagjában és a­ szervezett munkások ön­tudatában. Amidőn szíves üdvözlésüket megköszönöm, közlöm az Urak­kal, hogy az országos központi megbízatásomról lemondtam. A cselekvést Önökre s munkástár­saik elhatározására bízom, lelki­­ismereti szabadságuk útjába nem akarok állani. Azokat az eszkö­zöket, amellyel méltatlan embe­rek nekik megfelelő módon az út­ból eltehetők lennének, a sors nem adta­ a kezembe s ha itt-ott kínálkoztak, nem fogadtam el. Legyenek Önök is nyugodtak, el­­határozottak, de passzívak. Még ha azt gondolnák is, hogy önök­kel gonoszul cselekednek , ak­kor is legyenek türelemmel. A munkásság fölszabadító eszköze a páncélszekrényekkel, fogdmegek­­kel, ravaszkodásokkal szemben nem lehet az önök munkától ed­zett izmos ökle, sem bunkóra fogott fájdalmas keresztjük. A jog, igazság és szeretet diadala meg fogja hozni a keresztény­szocialisták békéjét és boldogabb újévét. A beszéd után S­t­a­m­m­e­r Béla kerületi titkár mondott kö­szönetet a sok szeretetteljes tá­mogatásért és áldozatos együtt­működésért, amiben a munkássá­got Komócsy István prépost­kanonok részesítette. Talpra állítom Önt ! 45 perc alatt újonnan felszerelt mechanikai cipőüzememben, hol garantált, jó munkát kap a legversenyképesebb áron! Quintus, Najráth­ tér 6. sz. J <M—— —l ♦ fi HÉT HÍREI A hősök emlékművének terv­­pályázati határideje 1931. márc. 30. I. díj 1000, II. díj 600, III. díj 400 pengő. Az elgondolás szerint inkább architektonikus, mint figu­rális megoldást kívánnak. * Tizenöt év múlva tért haza a hadifogságból Parrag Tibor szek­szárdi szigorlómérnök, ki ezidő alatt Kínában dolgozott. ❖ Bronzkorszakbeli telepet ása­­tott ki Fejes György dr. a német­­bóLyi uradalomban. Művészi fej­lett ízlésről tanúságot tevő edé­nyek kerültek napvilágra. * Hatezeregyszáznál több kenyér­kereső nő van Pécsett. A munka­adók a legnagyobb megelégedés hangján nyilatkoznak felőlük. ❖ Új fürdőtelepet létesít a veszp­rémi székeskáptalan Balatonlídó néven Siófok és Zamárdi között. Vasúti megálló, villany, posta, te­lefon, távíró stb. már a nyáron megnyílik. Felfüggesztették az esztergomi polgármestert, dr. Antony Bé­lát a szanálás ideje alatt elköve­tett szabálytalanságok miatt. A fegyelmi eljárást megindították ellene. Hétfő, 1931. január 5 Pécsi Hírek Pécs és Exareanya közönségéhez Előfizetési felhívás ! A­ lelkiismeretesen végzett köte­lességteljesítés érzésével hívja fel a Pécsi Hírek szerkesztősége a lap harmadik évfolyamának kezdetén a mindig növekedő olvasótáborát új előfizetésre. Nekünk, akik a Pécsi Hírek hangjaival és irányával új hangokat és irányokat vittünk Pécs és Baranya közéletébe, az írás lel­kiismereti kényszer és gyönyörű­ség volt. Meggyőződésünk szerint nemzet- és város­szolgálat. Egy külön lelkisége ez az írás­nak. Távol az üzletieskedéstől, közel az áldozatossághoz. Éppen ezért tollunkat sem megvenni, sem megfélemlíteni nem lehetett. Poli­tizáltunk, de nem ravaszkodtunk. Őszinték voltunk, de nem durvul­tunk el. Szocialisták vagyunk, de nem osztályharcosok. Szigorú és igazságos megfigyelői Pécs és a vármegye közéletének. Ezen az úton óhajtunk haladni az új esz­tendőben is. Lapunk előfizetési árai: negyed­évre 2 , 40 fill. Egy hóra 80 fill. A Pécsi Hírek szerkesztősége.

Next