Pécsi Közlöny, 1894. február (2. évfolyam, 15. szám)
1894-02-08 / 15. szám
II. évfolyam. Pécs, 1894. február 8. 15. szám. •eM PÉCSI KÖZLÖM POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre............6 frt. || Félévre...............3 frt. Negyedévre ... 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányay János kereskedésében. — A Taizs-féle nyomdában. reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Deák-utcza 15-ik szám. Lapunk nyomatását a mai számtól kezdve Taizs J. nyomdájára bíztuk. A mezőgazdasági törvényjavaslat. (L.) Még mindig mezőgazdasági állam vagyunk, a földmivelés az ország fő keresetforrása, a legtöbb embernek megélhetési alapja s egy év rosztermése váltságot idéz elő az egész vonalon, a közgazdaság minden terén, visszahat nemcsak az iparra, kereskedelemre, a társadalom minden rétegére, hanem külföldi áruforgalmunkra, sőt bizonyos körülmények közt az állam hitelére is. Dacára mégis ,a mezőgazdaság ezen domináló szerepének, egy félszázad alatt nem lett hazánkban törvény alkotva, mely a közgazdaság ez ágával rendszerzésén foglalkozva, a mezőgazdaság sok- féle kérdéseit felölelő szerves egészet képezne. Igazságtalanság volna azt állítani, hogy a törvényhozás a mezőgazdaság-ról egyáltalán megfeledkezett, mert a sok köz- és vasút építése csakúgy előnyére vált a mezőgazdaságnak mint az ipar és kereskedelemnek. De ezenkívül is a speciális törvények egész sorozatával találkozunk, minek az erdő-, az állategészségügyi, a vízjogi és selyemtenyésztési törvények. Hanem azért itt volt legfőbb ideje, hogy az 1840. évi elavult törvény helyébe, mely különben is a királyságontúli részekre és a volt határőrvidékre ki sem terjedt, a mai idők követelményeinek megfelelő új törvény lépjen. 1840. óta nagyot fordult a világ és ha gazdasági fejlődésünk lassú tempóban haladt is, az ötven év előtt készült kaptafával ma már sehogysem boldogulhatunk. A jelen politikai helyzet a megmondhatója, hogy a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló nagyfontosságú, életbevágó törvényjavaslat miért nem találkozott azon érdeklődéssel, melyre rendes viszonyok közt mindenesetre méltatták volna. A képviselőház ülésterme a javaslat egész tárgyalása, paragrafusainak gépies lepörgetése alatt kongott az ürességtől : a legközelebb napirendre kerülő házasságjogi törvényjavaslat már előre okkupálja a honatyák figyelmét, mintha az a polgári házasság egyszerre boldogségekkel nem is kellene most sokat bíbelődni. A mezőgazdasági törvényjavaslat, bár 120-nál több paragrafusból áll, a gazdasági összes kérdéseket nem oldja meg, gazdasági kódex jellegével nem bír , és amit különösen szerettünk volna benne megtalálni : a mezőgazdasági érdekképviselet szervezése egészen kirekedt a tervezetből. Mikor már vannak ügyvédi, közjegyzői, kereskedelmi és iparkamaráink és az orvosi kamarákat is kezdik emlegetni, a mezőgazdasági érdekképviseletről is kellene csak gondoskodni. A megyei gazdasági egyletektől, noha üdvös működésüket örömmel ismerjük el, mindent várni talán mégsem lehet. Ezen ügy törvényes rendezésének a közigazgatás államosítása utáni időre történt elodázása alig indokolható akkor, midőn a mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat mindenben a mostani közigazgatási hatóságok illetékességére való tekintettel fogalmaztatott. Előnye a tervezetnek, hogy a törvényhatóságoknak sok esetben széleskörű autonóm működési tért biztosít, mert a közigazgatás államosítása után a municipiumok hatáskörébe az anyagi A „PÉCSI KÖZLÖNY" TÁRCÁJA. „Hajnal.“ Költemények Virág Ferencztől. Ismerteti: Sipos István. (A »Pécsi Közlöny« eredeti tárcája.) A vallásosság nem tartozik korunk erényei közé. Üresek a templomok, telve a börtön, változatos és tarka kép a törvényszékek padjain, napirenden a családi drámák, megtébolyodás és öngyilkosság — s mindennek eredménye a vallásos költészet pangása. Irodal,lmunkban az ellentétes irányt követők uralkodnak s alig van lapunk, mely vallásos költeménnyeket közölni s íróink hódolva a szerkesztők óhajának nem is írnak ilyeneket. Hol van a mai szép idő, midőn — hogy a többieket ne is említsem — egy Mindszenti, Szülik, Ruthen, Pájer, Tárkányi pengették lantjukat s a lapok versenyezve közölték műveiket. „Ma kevés embert kap meg annyira a vallásos ihlet, hogy s ezt kifejezze.“ Sujánszky, Kemenes, Talabér hallgatnak, Rosty a Mária Kert s a Hírnök lapjai közé temetkezik annélkül, hogy szép versei szélesebb körben keltenének figyelmet. Lévay Mihálytól, úgyszintén Buday Lászlótól olvashatunk még néha egy-egy szép költeményt — s ezzel elszámláltunk mindent, a mi napjainkban elszámlálható. És épen korunk e meddősége folytán kétszeres örömmel üdvözöljük Virág Ferencznek most megjelent kötetét, melyen a sok léha, nem ritkán erkölcstelen termék közt örömmel és megelégedéssel nyugszik meg lelkünk. A vallásos ihlet szárnyán ragad magával e föld sarából — hová önző érdekeinek úgy is oly mélyen sülyesztették — más, szebb világba, ahol a bánat is könnyebb, az öröm kétszeresen édesebb, pacsirtaként hasítja a léget, hogy a kék égbe fúrva magát zengjen imát nagy Istenének, dicsérje a szép szűz Anyát. Oh mennyivel áll fölötte a vallásos költészet a profánnak, a vallástól ihletett dalnak a másiknak ; minden értelme, gondolata a felé irányul, ki maga a legtökéletesebb szépség s kiről csak szépet, jót lehet mondani. Virág könyvének alaphangja a bánat; alig van dala, melyben egy-egy mélabús akkord meg nem csendülne. „Búbánatos szív“, „vérző, szenvedő lélek“, „csalódás“, „eltűnt boldogság“ minduntalan előfordulnak, de e bánat nem az a modern világfájdalom, mely panaszaival szinte az eget ostromolja s mely legújabb irodalmunk jellemző vonása; a vallásos költőnél a bánat is nemes forrásból fakad, megnyilatkozása is sokkal megindítóbb, mint a halált, kétségbeesést, pisztolyt emlegető lantoskeserve. Ezt találjuk a szóban forgó kötetben is. Bánatos hang ömlik el az egészen, de nemes bánat, amelynek forrása a bűntudat, az, hogy a jó Istent, kit mindenek felett szeretnünk kell, annyiszor megbántottuk. Hányszor gyötörtem azt a Szívet, Mely annyi jót tett már velem. (Ott térdepeltem . . .) A szűz Anyához fordul, hogy bűneiért bocsánatot esdjen számára s fájó szivére írt csepegtessen. (Bűnösök utalma). A világnak, nem lelkemnek éltem, Lombja fosztott rózsafa az éltem, panaszkodik egyik szép költeményében (Mária dal IX.) ismét a szűz Anyától kér vigasztalást. A „Zsoltárom“ egyike a legszebb költeményeinek, melyben egyszerű keresetlen és épen ezáltal hatásos nyelven mondja el, hogy mily boldog, mig az Úr utján jár s mihelyt