Pécsi Közlöny, 1895. május (3. évfolyam, 50-62. szám)
1895-05-02 / 50. szám
1 a két ház között létesített, a Bánffykormány kiegyenlíteni nem tudja, de nem is akarja. Összes politikai bölcsességét kimeríti az üzenetváltásban s a főrendiház erőszakolásában, de ami kézzel foghatólag bizonyítja, hogy a kormány politikája nem a béke elérése, hanem a küzdelem folytatása, minthogy ez neki még némi létjogot biztosít. Az utolsó főrendiházi tárgyalásnál hajlandó volt módosításokba is belemenni, most pedig változatlan szövegezéssel küldeti viszsza a főrendekhez a vallás szabad gyakorlatáról s a zsidórecepcióról szóló törvényjavaslatokat. Várjon mit szól ezen eljáráshoz Czorda Bódog és Széchenyi Imre gróf, kik által a bizottságban és a plénumban megtette a kormány az ismert módosításokat, melyeket akkor a magáénak vallott és most elejt? Politikai és társadalmi téren állandósítani a harcot, mindinkább kiélesíteni az ellentéteket, felkorbácsolni a felekezeti szenvedélyeket, diskreditálni a parlamentarizmus rendszerét s mereven elzárkózni a gyakorlati élet követelte égető szükségletek és feladatok elől, melyek megoldására ez a sínylődő kormány úgy sem képes : ez a Bánffy-kabinet munkaprogrammja. Az a nemzet pedig, mely nem tud megszabadulni a szabadelvű rendszer ölelő karjaiból, ám viselje tovább türelemmel az igát. Csak egy biztató jel vigasztal. Akkora már a disszolució ebben a kormányzatban, hogy szükségképen kell valaminek történnie. Akármi is következzék utána, a mostaninál rosszabb semmiesetre sem lehet dobja. Egy lovat nyergeltet fel s gyors futtatásban árkon-bokron tova vágtatott. Nikorowska grófnő palotájának közelében a lovat egy fához kötötte. A szobaleány beeresztette őt s igy Skarbeck nesztelenül juthatott a gazdagon szőnyegezett lépcsőkön egész a nagyterem ajtajáig, melyben a grófnő Sabatzkival épen a zongorához indult. A szép Nikorowska a zongorához ült s a billentyűket mozgásba hozta. Most aztán intett Sabatzkinak s ez énekelni kezdett. Skarbeck mozdulatlanul állt egy helyen, kinek a varázshang majdnem eszét vette. Aztán egyszerre Sabatzkira rohant. A grófnő éles sikoltásba tört ki s felugrott a székről, Skarbeck karjai közé. — Mit akar ön ? — Őt akarom ! — kiáltott Skarbeck. Meg akarja gyilkolni?! — Nem. Szerződtetni akarom. — Pisztolylyal kezében ? — Igaz ! . . . A gróf nevetett s a pisztolyt zsebébe tette. — Fiatal ember, ön szerződtetve van hozzám, folytatá a gróf. Én Skarbeck gróf vagyok s önt azonnal magammal viszem és a szerződést még ma aláirjuk. Pécsi Közlöny. — A főrendiház. A vallás szabad gyakorlatáról és az izraeliták recepciójáról szóló törvényjavaslatok már átérkeztek a főrendiház elnökségéhez és a képviselőház erre vonatkozó üzenete a főrendiház egyesült hármasbizottságának egyik legközelebbi ülésén fognak tárgyalás alá kerülni. A főrendiház plénumának napi rendjére e két javaslat május hó 13-án, legkésőbb 14-én fog kitüzetni. _ — A kúriai bíráskodás A képviselőház ülésein ismételve, legutoljára a múlt héten is, megtámadták föltűnő késeidelmeskedéséért a Háznak azt a bizottságát, mely több, mint három évvel ezelőtt megbízást nyert a kir. kúriának országgyűlési képviselőválasztási ügyekben való bíráskodását szabályozó törvényjavaslat előzetes tárgyalására, s mindeddig nem terjesztett elő jelentést a munkálkodásáról. A törvényjavaslat legnagyobb részét még a múlt ülésszak alatt letárgyalta volt a bizottság. A házszabályok értelmében most élülről kell kezdenie munkáját. ........ ■'■■■' ..................................... ' '■ ■■■■■ ■■■■»■■■ ... Hírek e rete mellett ment a dolog, mégis csak hurcolkodás volt biz’ az. A szerenádokrak szép kisasszonyok ablakai alatt, rég elmúlt az ideje: a fiatal hölgyek nem hánykolódnak — mint valamikor — nyugtalanul fodros párnáikon, izgatottsággal várva az ablakzenének mélabús, síró hangjait, e helyett egyik-másik epedve lesi a reggelt, amikor megláthatja, milyen az a májusfa, mely ama bizonyos »Ő« szive szerelmének jeléül szolgál. Hanem ez is már többnyire csak faluhelyen divatos, ahol a legények nekiesnek a facsemetéknek, tövestül is kiszedik azokat, hogy ■ másnap reggel a leányos ház kapuja előtt díszelegjenek. Ha tetten érik a szerelmes tolvajokat, gyakran a szolgabirói hivatal udvarán virít a fa és aki hozta, búsan nézi a kóter ablakán keresztül ... A munka világünnepévé az 1889. évi párisi szocialista kongresszus tette május 1-jét. Azóta azonban az angol és német munkkások a legközelebbi vasárnapra helyezték át célszerűségi okokból ezt az ünneet s igy annak nemzetközi egyetemes jellegén máris lék van ütve. Flórián. F. hó 4-én, szombaton üli Pécs városa ősi kegyeletes szokásból Szt. Flórián ünnepét. E napon reggeli 8 órakor a székesegyházból körmenet vonul ki a Mária-utca végén levő Szt. Flóriánszoborhoz. Itt az ájtatosság elvégeztetvén, a körmenet a székesegyházba visszatér, hol azután szentbeszéd és ünnepélyes sz. mise tartatik. Fényes esküvő. Tegnap délután vezette a belvárosi plébániatemplom oltárához Dorsch Pál könyvelő az Engel fakereskedő cégnél Kaltnecker Györgyike kisasszonyt. Nyoszolók voltak: Werner Elza, Rásky Anna, Kaltnecker Mariska és Ilonka; vőfélyek : Reed György alkapitány, Bedő Imre kávéháztulajdonos, Pintér Ferenc fakereskedő és Ptacek Aurél hadnagy. Előléptetés: Simonovics Kornél sásdi járásbirósági segédtelekkönyvvezetőt az igazságügyminiszter ugyanoda telekkönyvi vezetővé nevezte ki. Honvédek májusfája. Kineveztetett május elsejével a pécsi 19. számú honvéd gyalogezrednél: Krautil Károly őrnagygyá , Weisz József századosnak ( kiegészítő parancsnok) ezen rendfokozatban való meghagyása mellett az őrnagyi illeték lett engedélyezve. I. osztályú századossá lett: Rudolf János, II. oszt. századossá Földessy Dezső; főhadnagyokká : Pilch Jenő, Klempay Géza és Bodicky Dezső; hadnagyokká: Hargitai Jenő és Vojta Antal. Tartalékos hadnagygyá kineveztetett Friedmann József. Valamennyien a pécsi 19. honv. gy. ezredben. Tényleg es sitve lettek és ugyanezen honvéd ezredhez beosztattak . Komáromy-Böngér István eddigi tartalékos honvédhadnagy, továbbá Lajpolg János a gr. Grünne 43. sz. (karánsebesi) és Tóth Géza a br. Appel 60. sz. (egri) cs. és kir. gyalogezredektől. Ugyancsak a 19. pécsi honv. gy. ezrednél kineveztettek : Schön Simon és Mildschütz Gyula főhadnagy-kezelőtisztekké. A pécsi 8 számú honvéd huszárezredben I. 16. századossá lett Tantossy Sándor és Pécs, 1895 május 2. A május elseje zavar nélkül múlt el városunkban. A munkások nagy része dologtalanul járt-kelt az utcákon, megkülönböztetésül a munkás-jelvényt tűzve kabátjuk hajtókájára , vörös szalagot sárga pléhvel, mely utóbbin kívánalmaik olvashatók, tudniillik a 8 órai munkaidő és az általános szavazati jog. A betűszedők e napon mindnyájan ünnepeltek s igy az újságok rendes megjelenését lehetetlenné tették. Legkellemetlenebb oldala különben a május elsejének a hurcolkodás; sokan költözködtek egyik lakásból a másikba, s bár katonazene és veteránmuzsika kisér *s Sabatzki zavart állapotában a szép grófnőre nézett, ki szemeivel az ajánlat elfogadására inté. — Igen megtisztelve érzem magamat, gróf úr, válaszolt Sabatzki; rendelkezésére állok. Egy negyedóra elteltével Skarbeck az újonnan felfedezett fiatal tenonszát birtokára s néhány nap múlva Lembergbe vitte. Négy hét múlva Labatzki először lépett fel a «Normá«-ban, mely olyan diadalteljes sikert biztosított az igazgatónak, hogy csakhamar a »Teli Vilmos«, »Don Juan« és a »Próféta« címszerepeiben lép-s tette fel Labatzkit Két évre rá már Bécsben, Párisban és Londonban, sőt »Riccacciardo« álnév alatt Szent-Pétervárott is rendkívül zajos sikert aratott s örökítette meg nevét kiváló tenorhangjával. Kotzebue bárónő időközben férjével Varsóba költözött át. Midőn egy társas ebéd alkalmával Sabatzky tenorista utolérhetlen nagyságát magasztalták, kit Skarbeck gróf, a lembergi nagy színház igazgatója fedezett fel, a bárónő örömittasan igy kiáltott fel : — Sabatzkit én fedeztem fel Szibériában, mikor még pipaszárak fúrásával foglalkozott: 1895. május 2.