Pécsi Közlöny, 1897. március (5. évfolyam, 25-36. szám)
1897-03-28 / 35. szám
1897. március 28. „Pécsi Közlöny“ ségbe került. A maradványból 10% jótékony célra fordittatván, a Pécsi Dalárda pénztárának 610 ft. 20 kr. jut, s ez rá is fér, mert sokszor vállalkozott már a Dalárda olyasmim, ami erkölcsi sikert hozott anyagi veszteséggel. — A dalárda legutóbbi választmányi ülésén Beberics Imre alelnök indítványára Ciglányi Béla kir. ítélőtáblás bírót megválasztották dísztagnak, a requiem előadása érdekében kifejtett buzgalma elismeréséül. Kinevezés: Az igazságügyminiszter Varjas Ödön szegzárdi törvényszéki aljegyzőt a szolnoki t. székhez jegyzővé, Peterdi Ferenc pécsi t. széki írnokot ugyanide segédtelekkönyvvezetővé, kinevezte. Szabó-Ónody Károly tapolcai járásbirósági jegyzőt a király Sására kir. aljárásbiróvá nevezte ki. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Tury Pál volt szentlőrinci ügyvédet az ügyvédség gyakorlatáról való önkéntes lemondása folytán a lajstromból törölte. Egyleti élet. Katolikus legényegylet van alakulóban Tolnán. Valószínűleg a húsvéti ünnepen tartják meg az alakuló közgyűlést. Jegyzői pályázatok: A belügyminiszter a polgári anyakönyvvezetés következtében felhalmozott teendőkre való tekintettel a pellérdi és egerághi körjegyzőségnél egyenkint 400 írttal javadalmazott segédjegyzői állások rendszeresítését engedélyezte. A pályázatot legközelebb kiírják. — Berkesden — Rózsa Kálmán körjegyzőnek Herceg-Szőllősre történt megválasztatása miatt — április 14-én körjegyzőválasztás lesz. Az állás jövedelme : 117 frt. készpénz, lakás, kültelek 4 hold osztott legelővel, közös legelő és erdőilletmény haszonélvezetével ; 84 frt irodai, 100 frt. levélhordói átalány. Felolvasás A budapesti szent Imreönképző egyletben Ujváry Ede jogszigorló, a pécsi püspöki titkár testvéröcscse felolvasást tartott a házasságkötésről. Érdekesen fejtegette felolvasó a témát az egyház és állam szempontjából a történeti fejlődés sorrendjében, különös tekintettel a régi magyar házassági jogra és a házassági jog fejlődésére hazánkban. Felolvasót a nagyszámú hallgatóság élénken megéljenezte. — A tolnai hát. körben kétszer volt felolvasás. Az első alkalommal Kienler József alelnök« Milyen könyveket olvassunk» címmel magyar nyelven, Liebelt Ferenc egyesületi tag német nyelven olvasott fel, Kozáry Gyulának a szocializmusról szóló értekezését adván elő. Felolvasás után közös halpaprikás-vacsora volt, melyen 130- an vettek részt, nők és férfiak. A második felolvasó estélyt márc. 19-én tartották meg, a kör pártfogójának, szt. Józsefnek napján. Délelőtt Kienle József alelnök ünnepélyes szt. misét mondott a templomban, a tagok testületi jelenlétében. Este Lengyelné Bányik Matild tanítónő szent Józsefről szépen és tartalmasan értekezett, Liebelt Ferenc pedig német nyelven. Hangverseny. Ciglányi Béla lelkes műbarát rendezése mellett kiváló élvezetben részesült ismét a pécsi közönség. Bak Adolf pécsi fiú, hegedűművész hangversenye volt ez, melynek érdekességet és értéket a hegedűművészen kívül Dankl Mici és Füchst Jenny úrhölgyek közreműködése is biztosított. Bak Adolf minden darabban, minden hegedűvonás által elárulta a technikai készültséget, zenei tudást, eredeti felfogást; főleg nagy hatást ért el a Wienovszky-féle polonaise d-dúr fülbemászó tánczene produkálójával, Sarasate Carmen-fantáziájával és a piéce de resistance-al, melyet utoljára vett elő , a Smetana Ondricsek eladott menyasszonyával. Hangjai tiszták; az érzelem lágy, szelid tónusát, mint a szenvedély erős tragikumának hangját egyaránt eltalálja ; üveghangjai finomak. Különös figyelmet érdemelnek kettős fogásai, kivált az oktávokban, melyek a hegedűtechnika erőpróbái. Szenvelgés nélkül játszik, biztos kézzel és öntudatossággal. Szép jövője van. Cankl Mici az ő mélységes, párját ritkító alt hangjával, mely egész g-ig cseng és erőteljes, azzal a kitűnő előadóképességgel, melylyel rendelkezik, óriási hatást ért el. Először derék katonakarmesterünk Kristóf Tódor kompozíciójával lépett föl, ki Brentanonak »Ich möchte heim« című hangulatos költeményét zenésítette meg, fülbemászó, a szövegnek megfelelő dallammal. Úgy a ki ■váló énekesnőt, mint a jeles szerzőt számtalanszor kitapsolták és megéljenezték. Kienzl, »Der Evangelimann» c. operájából Magdolna dalát hasonlóan nagy hatással énekelte a kisasszony, hisz ez egészen hangjában fekszik. A kihívásoknak engedve, megtoldotta a kisasszony a műsort Schuhmann «Frühüngslied«-jével Füchst Jenny már választásaival kiráutatta, hogy az egészen komoly, az egészen klasszikus zenét műveli. Technikája pompás, rendkívül könnyűséggel és biztossággal uralkodik a klasszikus zene fölött. Elfogulatlanul játszik és belemerül zongoraművészetébe. Tudását nemcsak Chopin fantáziájában és Liszt Etűd-jében manifesztálta, hanem Bach-Liszt (C moll) orgonafúgájában, melyben a látszólag monoton fugákat mesterileg pointírozta. Vásár. A héten Dárdán lefolyt országos vásár, mint lapunkat értesítik, eléggé látogatott volt. Sok lovat, szarvasmarhát és sertést hajtottak fel a gazdák, vevőkben sem volt hiány s az árak is kedvezően alakultak. Csak az iparosok panaszkodnak, hogy a fuvarpénzt sem vették be. A vásárbérlők teljesen meg vannak elégedve bevételükkel. A pécsi,Kat. Legényegylet megújított tisztikara a következő: I. dékán Rumpach Károly, Irod dékán és jegyző : Glazer Mihály, pénztárnok : Kasznár István, ellenőr : Fiedler Mihály, I. könyvtárnok : Németh Jenő, Irod könyvtárnok: Ámon Nándor, főrendező : Kaizer Viktor, rendelujtam és foglyommá tettem Elizkét. Szivünket föltártuk egymásnak s azóta forrón szeretjük egymást. — Deib élt ez szörnyen bántotta.« — »Úgy van, « szólott kipirult arccal a fiatal lány. — Eliz kisasszony, ismételten figyelmeztetem önöket, a vallomásokat ne zavarják folytonos közbeszólásaikkal.« — »Folytassa tovább Justin úr !« — »Ugyan mit mondhatna még egyebet ?« — szólott ismét közbe Eliz. — »Mi azóta egymást szeretjük, Deibel e miatt irigykedett Justinra s azon volt, hogy valahogyan beléje köthessen. Erre legegyszerűbb volt előtte uralkodónk személyét gyalázni ; tudta jól, hogy Frigyesem hazafiúi szive ezt tőle meg nem tűri, így történt ez múlt vasárnap is.« — — »Ezt merészelte tenni ? ! S minő kifejezéseket használt? — ezen kérdésekkel fordult a méltatlankodását palástolni nem tudó bíró a hittanhallgatóhoz. — »A szégyenpir elöntené arcomat, ha azokat ismételnem kellene, mit halla ■ nem is annyira nehezemre esett, hogy a tettlegességig kerestem magamnak elégtételt.« — »Ezért önt megdicsérem« — kiáltott közbe a császár. A biró szigorú, parancsoló tekintetére csak ennyit tudott mondani s önmegadással újra az iratok fölé hajolt. — Erre újból a fiatal, szerető leány I szive szólal meg : »Óh Atyám ! Te nem büntetheted meg Frigyest, hisz a jegye I ur is megdicsérte eljárásáért!« — »Édes lányom, Brutus elitélte fiát, s itt nem vagyok atya, hanem biró.« — »Drága, jó atyám ! ne tedd tönkre jövőnket, l esedezett könyörgő hangon a fiatal, csinos leány minden boldogságunk oda !« — »Hallgasson el kérem Eliz kisasszony, utoljára mondom !« — »Hallgatok atyám!« — »Justin úr, van még valami mondani valója?« — »Többet már nem mondhatnék biró úr!« — »Bánja meg, hogy a tettlegességig ragadtatta el magát!» — »Tudom, helyesen cselekedtem, nincs okom a megbánásra!« — »Igazad van!« — szólott közbe — a »koronás jegyző«, kinek szivét magáévá hódította a rokonszenves Justin. — — »Hívják elő most a tanukat !« A tanuk vallják, hogy Deibel, kertész, II. Frigyest sörfőzőnek és fűzfapoétának gúnyolta. — »Ezt merte mondani ?« — kérdő csodálkozással a haragra lobbant császár. Ebben a pillanatban mosolyogva nyújtá át a biró fuvoláját a »jegyző «-nek. A »jegyző« mindjárt elértette a dolgot és egy vallásos szellemű, szép pastoralet játszott rajta. Nyugodtságát visszanyerte. A biró tovább folytatta a kihallgatást, s midőn egyik tanú esküvel kész erősíteni, hogy tolvajnak is nevezte Deibler a fölséges urat, akkor meg a biró pattant föl, haragjában a villámló Jupiterként sújtva a kertészt. Erre meg a »jegyző« kínálta meg a fuvolával a bírót nem minden hatás nélkül. 3