Pécs Közlöny, 1898. január (6. évfolyam, 1-11. szám)
1898-01-04 / 1. szám
VI. évfolyam, Pécs, 1898. kedd, január 4. PÉC KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP, Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések. .... évre ... 6 frt. Negyedévre 1 frt Sokr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányái reklamációk,a kiadóhivatalba ; kéziratok a szerkeszé.3/7* . . ... 3 frt.1 Egyes számára 4 kr János kereskedésében. tőséghez köthetelök a ke. nyomda épületébe. Hetyey Samu pécsi püspök. Szép téli napra virradt Budapest január 2-án. A kemény hideg az éjszakán át jégtükröt varázsolt a szőke Duna fölé, melyet a kelő nap verőfénye csak nehezen tudott átmelegíteni, fölolvasztani. Hetyey Samu püspök január 1-én délután 4 óra 40 perckor érkezett meg Esztergomból a budapesti nyugati pályaudvarba (via Pilis-Csaba—Ó-Buda) Boltizár fölszentelt püspök és dr. Roszival István esztergomi kanonok kíséretében. Fogadására a pályaudvaron megjelentek : Szeifric István és Walter Antal pécsi kanonokok, mint a káptalannak a püspökszentelésre megválasztott kiküldöttei, dr. Lenk Sándor ügyvéd, teljhatalmú megbizott és dr. Hániy Ferenc pécsi szentszéki jegyző, ki már előző nap Budapestre jött Esztergomból. Hetyey püspök ő maga kíséretével azonnal a Kontinental szállodába hajtatott s azután nemsokára felhajtatott Budavárába a hercegprimási palotába, hogy ő eminenciájánál tisztelegjen. A püspökszentelés január 2-án reggeli 8 órakor vette kezdetét. Hetyey Samu püspök már reggeli 7 órakor a hercegprímási palotába hajtatott, hová 8 óráig megérkeztek: Csuszka György kalocsai érsek, Boltizár József fölszentelt püspök, Maszlaghy Ferenc és dr. Roszival István esztergomi kanonokok, mint a főkáptalannak kiküldöttei, Szeifric István és Walter Antal pécsi kanonokok, a pécsi káptalan képviseletében ; továbbá dr. Zundl Péter kalocsai érseki titkár, dr. Hánig Ferenc pécsi szentszéki jegyző, Tótfalussy Béla budapest erzsébetvárosi plébános, Laskay Jeromos primási jószágkormányzó, Hanny Béla jószágigazgató, dr. Lenk Sándor, Drechsler Antal pazmaneumi lelkiigazgató. A szertartás alatt a hercegprimás ő eminenciájának segédkeztek : Kohl Medárd primási személyi titkár, gróf Széchenyi Miklós oldaltitkár, dr. Kiinda Teofil érseki titkár, báró Gudenus Arthur főszentszéki jegyző, dr. Anhäufel György érseki szertartó. A szent szertartás 1 V- órát vett igénybe, mely alatt úgy a hercegprimás, mint, megyéspüspökünk sokszor láthatólag megilletődtek. Szertartás után püspökünk bement kézcsókra a prímáshoz, majd áthajtatott Pestre a szállodába. 3012 órakor ismét Budára a hercegprímási palotába ment, hol V21 órakor az újonnan fölszentelt püspök tiszteletére diszebéd volt. A diszebéden a fennt említett egyházi személyek vettek részt, kettőnek kivételével, a világiak közül Hanny Béla, ki a prímásnak közeli rokona. Ebéd alatt az első felköszöntőt püspökünk mondta ő eminenciájára. Kifejezte háláját, tiszteletét, szeretetét és ragaszkodását a prímás iránt ; kérte a jövőre is támogatását, hogy püspöki feladatának jól megfelelhessen. A bíboros hercegprímás a pécsi püspökre mondott fölköszöntőt. Utalt a püspök politikai kötelmeire, tudniillik a hívekkel a haza és király iránti hűségben, a területi nyelvegységben öszszetartani; utalt a püspök egyházi kötelmeire : a papi, tanítói hivatal és a kormányzás terén. Különösen az utóbbit emelte ki a prímás, melyet a legnehezebb megoldani úgy, hogy a szigor a szelídséggel párosulva, a püspök gondjaira bízottak, az alárendeltek lelki előmenetele előmozdíttassék. Szép szavakban köszöni az új püspöknek, hogy négy éven át a főegyházmegye ügyeit oly tapintattal intézte, fölhozza azt, hogy nemcsak nem nyugodott soha le a nap haragjuk fölött, hanemminden nap mindenkor teljes összhangban és A „Pécsi Közlöny“ tárcája. A világ vége. — Francia eredeti után. — Bánsz Alajos. Szeretik Önök azon novellákat, melyeknek bevezető szavai körülbelül ezek : • Tizenkét órát ütött " Antal apó és Katalin anyóka fali órája ?• . . . Legyenek teljesen nyugodtak, nyájas olvasóim! az én elbeszélésem fonalát nem itt veszem fel, hisz Antal atyuskának és Katalin mamának nem is volt fali órája. Ebben rejlett szegények vigasztalhatatlansága, keserve. Úgy dolgoztak, mint a a napszámosok, szerényen éltek, de ezt a vágyukat soha ki nem elégíthették. Múlt vasárnap is lehetett őket látni, amint fájdalmuk egy órás üzlet elé tete őket, melynek kirakatát bámulgatták. Öszszes figyelmük egy gyönyörű ingaórán összpontosult. Sokáig elnézegették, részletesen felsorolták, mintha csak szakértők volnának, annak kiválóságait. Végül azonban, midőn már nagyon is hosszantartó volt — az ő elfogulatlan ítéletük szerint is, ezen különben igen olcsó élvezet, kiszakították magukat az idealizmus karjaiból, hogy a sivár realizmuséiba dőljenek vissza. »Jöjj szegény jó Tónim !« — mondá Katalin. »Jó, gyerünk tovább asszony, mert a szívem fáj.» Ugyan, ti szegények, miért nem veszjtek egy ilyen órát? A feleletet megadom én; először mert szegények, másodszor meg, mert valami botor előítélet gyökerezett szívükben. Naiv fölfogásuk azt tartotta, hogy polgár ne tartson fogatot, szegény ember pedig, főleg kézműves, iparos, ingaórát sohase vegyen. Az ilyen óra csak örökölt jószág lehet, de ők — sajnos — soha sem örököltek még oly kicsiny fali órát sem. Montrongeban cukorka üzletük volt. Boltjuk igen piciny volt és ép oly egyszerű, minden fényűzés nélkül. A bútorzat három székből, meg az irodai helyiségben szüksségesekből állott; semmi eredetit, semmi eszményit itt ugyan látni nem lehetett, a szó szoros értelmében köznapi, divatját múlt üzlet volt. Ehhez járult még az szomorú körülmény is, hogy a sarkon, üzletükkel szemben igen elegáns fűszerkereskedés volt, azt hiszem ebből már most könnyen megérthető, miként lehetett, hogy a szegény öregeknek harminc álló éven keresztül ezer franknál alig volt több évi bevételük. De arról sem szabad megfeledkeznünk hogy Virginia lányukat is maguk nevelték föl. Virginia valóságos angyal, nem olyan mint a mai leányok, kik csak a hiúságban, a cicomázásban lelik föl egyedüli örömüket, vallásosan nevelték őt és igazi gyermeki ragaszkodásra, őszinte tiszteletre tanították szüleivel szemben. Kedvességével ügyessége versenyzett. Kitűnően értette a háztartást, s emellett az üzletben is nagyon használhatták, a könyvvitel vérében volt. Röviddel ezelőtt egyijesinos, fiatal, szerényebb fizetésű hivatalnokhoz ment férjhez. Szülei ekkor háromezer frankot adtak neki Lajos-aranyban, ami szegén