Pécsi Közlöny, 1899. március (7. évfolyam, 26-37. szám)
1899-03-02 / 26. szám
VII. évfolyam, 26. szám Páca, 1899. csütörtök március 2._______ PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, 6 frt Negyedévre 1 Irt 50 kr A szerkesztői és kiadóhivatalban — ifj. Rézbányay ; reklamációk, a kiadóhivatalba ; kéziratok a szerkeszt.’3 frt! Egyes számára 4 kr. . János kereskedésében. ; tőséghez küldendők a lyc. nyomda épületébe. Egész évre . . Félévre . . . A gabona-uzsora. Egyik laptársunk megemlékezve a délvidéken pusztító gabonauzsoráról, arra a következtetésre jut, hogy ez a kérdés épen nem időszerű. És ezt az állítását azzal indokolja, hogy sem a sajtó, sem a közvélemény nem foglalkozik vele. A közvélemény megtévesztését szolgál® sajtónak ez a rendes taktikája. Valahányszor oly kérdésről van szó, mely az illető lapok érdekcsoportját feszélyezi, vagy leleplezi a közgazdasági tevékenység leple alatt folytatott üzérkedést, ugyanannyiszor van bőséges alkalmunk gyönyörködni azokban a kirohanásokban, melyek védenceik érdekében senkit és semmit sem kimérnek; ha pedig a kiabálás nem használ, akkor agyon kell ütni, agyon kell hallgatni az ügyet. Ne beszéljünk róla, térjünk napirendre. Közéletünknek egy igen szomorú jelensége ez, a napisajtó hivatásával való visszaélés, melylyel okvetetlenül számolnunk kell. Ilyen erkölcsök mellett a sajtó valóságos méreg és az a közvélemény, mely az ilyen méregfa árnyékában képződik, semmivel sem ér többet, mint az a sajtó, mely illetéktelenül a közvélemény megnyilatkozásának tartja magát. Mert igaz ugyan, hogy nálunk Baranyában az elővételi üzletbe burkolt gabonauzsorát nem űzik úgy, mint a délvidéken, minek oka főkép a régi határőrvidék családjogi és birtokviszonyaiban rejlik. De ilyen nagy uzsora veszedelemmel szemben, melynek egész vidékek estek áldozatul, szabad-e a hivatása magaslatán álló sajtónak arra az álláspontra helyezkednie, hogy a „közvélemény“ nem foglalkozik az ügygyel. Elhisszük, hogy az a közvélemény, mely abból a társadalmi osztályból kerül ki, melyet anyagi előhaladásában nagyon közelről érintenek az üzleti leleplezések, legkevésbbé sincs megelégedve az eddigi eredménynyel. De szomorú, hogy találkozik sajtó, mely a gabonauzsorások műveleteit leplezi s közvetve erkölcstelen üzelmeik folytatására biztatja. És ki ne tudná, hogy a gabonaelővételi üzletek nálunk Baranyában is dívnak, habár eddig a kisgazdák között nem is okoztak oly rombolást, mint a délvidéken. * Sok falu házi uzsorása űzi a spekuláció ezt a faját. Egy okkal több, hogy közelebbről foglalkozzunk a gabonauzsorával. Azt meg épenséggel nem lehet eltagadni, hogy a gabonakölcsönök utján mekkora uzsora veszedelemnek van kitéve a kisgazda, aki tavaszszal kap kölcsönképen egy mérő gabonát , s aratás után kettőt tartozik vissza; adni és azt sem akármilyent, hanem ennyi és ennyi károsat. Van tehát elég okunk a panaszra. Nem akarunk mi kategorice mindenféle elővételi üzletet elitélni, mely bizonyos garanciák mellett a termelő és fogyasztó érdekében fentartandó, de szükséges, hogy eleje vétessék a gabonaelővásárlás leple alatt folytatott uzsorának. A sajtónak tehát nem a hallgatás a kötelessége, hanem erélyes támogatása azon méltányos mozgalomnak, mely odairányul, hogy törvényhozásilag szabályoztassék úgy a gabonaelővásárlás, mint a gabonakölcsönök ügye. A tőzsdeszabadság és egyébfajta szabadság leple alatt eleget kínozták a magyar népet. Ebben az igazságos küzdelemben megérdemli, hogy mellette legyünk. Kirschanek : A nők keresetképessége. Napirenden levő kérdés a nők keresetképessége. Tény az, hogy ezeren és ezeren vannak azok a nők, kik tulajdonképeni életcéljukat, ideális hivatásukat, mint hitvesek és családanyák, számtalan ok miatt nem követhetik. Nem lehet tehát rossz néven venni, sőt erkölcsi szempontból csak helyesléssel fogadhatjuk a nőknek ama törekvését, hogy műveltségi fokukhoz mérten, önálló exisztenciát igyekeznek maguknak alapítani s fizikai, vagy szellemi munka árán biztosítják a tisztességes megélhetésüket. A katolikus világnézettel ez a törekvés semmikép sem ellenkezik és a katolikus társadalom mindenkor is méltányolta, pártfogolta és előmozdította azt, hogy nőtagjai illő foglalkozásokhoz jussanak. Legutóbb a német katolikusok 45 ik (krefeldi) nagygyűlése foglalkozott ezzel a kérdéssel s egy hosszú ülést szentelt az ügynek, melynek eredményekép a következő határozatot hozta : „Németország katolikusainak nagygyűlése ajánlja, hogy a nők kereseti képességére fokozott figyelem fordittassék s a serdülő leányok figyelme felhívandó azokra a foglalkozási ágakra, melyek a kereszténység alapelvei szerint a nőnek illő hivatást biztosítanak , mindamellett azonban folytonos tekintettel a nő ideális, házias hivatására, hogy a keresetképes leányok kiképzése mellett a háziasszony és anya feladatai el ne hanyagoltassanak.“ Ez a kérdés ma már nemcsak érett, de égetővé is vált. Napról napra szaporodnak a foglalkozást kereső nők s Angolországot leszámtva, nincs ország, melyben elég pálya állana nyitva előttük. Anglia e tekintetben páratlanul áll. Szabad versenyt engedett a nőknek a férfiakkal szemben, megnyitotta összes iskoláinak kapuit előttük, az egyetemeket sem számítva le. S ma alig találunk Angliában intézményt, melyből a nők tevékeny részt nem vennének ki maguknak. Az ember nem hinné, mi mindenre alkalmazzák ott a nőket. De nem abból az elvből indulnak ki, mint nálunk, hogy azért alkalmazzák a nőket, mivel a női munkaerő olcsóbb, mert ott a nőket olyan fizetésekkel honorálják, milyeneket nálunk ugyanazon állású férfiak sem kapnak. Érdekes adatokat találunk erre vonatkozólag Mrs. Philippsnek a londoni The Womens Institute kiadásában épp most megjelent: Dictionary Of Employments open to Women c. munkájában. Ez a jeles mű lexikális módon regisztrálja az összes, a nők számára nyitva álló pályákat, fölsorolja az egyes hivatalok fizetéseit s a munkásosztály bérét Ebből a munkából tiszta áttekintést nyerhetni az angol nők kereseti képességéről. Hogy az angol nőt az összes gyári üzemekben ott találhatjuk, az a magyar olvasóközönséget nem fogja meglepni, hiszen a mi gyári iparunk is fölhasználja a női munkaerőt; az is ismeretes dolog, hogy ott a munkabér magasabb. Csomagolással és az áruk rendezésével foglalkozó nők heti 25, a mosó intézetekben alkalmazott előmunkásnők heti 50 márka bért kapnak. Még kedvezőbbek a viszonyok a házi szolgálatokat teljesítő angol nőkre nézve. Házi és szoba leányok 280 és 520 márka között váltakozó évi bért húznak, jól kiképzett szakácsnők és gazdaasszonyok 600—1200 márkát. A házvezetés ismeretét számos gazdaasszony- és főzőiskolában, úgy ipariskolákban tanítják. Miss Blackburn „Handbook for Women“ c. könyvében így nyilatkozik erről: „Azt az állapotot, mely még egy generáció előtt uralkodott, amikor ki volt zárva annak