Pécsi Közlöny, 1905. augusztus (13. évfolyam, 153-178. szám)
1905-08-01 / 153. szám
1905. augusztus 1. PÉCSI KÖZLÖNY, te akaratod. — Hej pedig, ha élnél . . . Egy nagy tőkés kész volna felajánlani egy évi börzebevételét ha kiválthatna a Haláltól és azután elszavalnád néki, amikor kívánja. Befordultam a konyhára Rágyújtottam a pipára. Ha élnél, mert még élhetnél . . . mindannyian leborulnánk előtted és csókolnék ruhádnak szegélyét és mégis, miközben mi azt hisszük, hogy egész szívünket neked adjuk, az önzés ördöge száll meg bennünk : azért élnél, hogy mi, éppen mi csókolhassuk ruhádnak szegélyét. Nem kérsz a mi hódolatunkból, nem kell néked a babér, a melyet mi remegő kézzel tépünk le csenevész fáinkról, a te jós lelked sasszemével belátott már az idők teljébe. Láttad az óriási áldozati máglyákat, melyeket emlékednek gyújtott föl a magyar nép, de láttad az asszonyt, kihez leereszkedtél és magadhoz emeltél, mint dobja magát egy másik hím karjába ... és te, a te nagy szíved már előre bocsánatot hirdet. Fáj a nagy szív, nagy fájdalma, mely nem tudja, könnyárba fojtani a sóhajt, csak redőbe vont homlokkal bámul a jövő sivárságán. Ha ilyenről szó esik, mindig eszembe jut a Te neved és hallom a hangodat, mint gépiesen idegesen, magad elé mormolod : Még nyitnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldes a nyárfa az ablak előtt, . . . King. Uj pénzügyigazgató. Az „Állami Tisztviselők Lapja” múlt heti számában megírta, hogy a képviselővé választott Dragonesku Döntjén, temesvári pénzügyigazgató helyére Kadaöső Károly kaposvári pénzügyigazgatót helyezik át. Ezt a hírt úgy a kaposvári mint a temesvári lapok cáfolták. Ezzel szemben az említett lap tegnapi számában föntartja híradását és jelzi, hogy áthelyezés legrövidebb idő alatt tényleg megtörténik. Tolnavármegye nyári közgyűlése. Tolnavármegye nyári közgyűlését f. évi aug. 10 én tartja meg. A vármegyei közgyűlés iránt általános az érdeklődés, mert ekkor történik meg a vármegyének a politikai kérdésben való állásfoglalása. 30 éves találkozó A pécsi főreáliskola növendékei közül azok, akik 30 évvel ezelőtt végezték a főreáliskolát 1. év. aug. 15 én találkozóra gyűlnek össze Pécsett. Az érdekes összejövetel programmja a következő : 1. Aug. 15 én délelőtt 10 órakor találkozás a „Vadember Szállóban“. 2. Hálaadó isteni tisztelet a ferenczrendiek templomában 3. Tisztelgés a főreál tanoda igazgatójánál. Az üdvözlő beszédet Máthis Kálmán szekszárdi p. - számtanácsos tartja s ez alkalommal a főreáliskolai segélyegylet javára alapítványt tesznek. 4. Ebéd a „Vademberénél. 5. Ebéd után fényképeztetés. 6. Délután a város nevezetességeit tekintik meg. Este vacsora a „Vadember“ ben s ugyanakkor megállapítják a későbbi összejövetel idejét. Katonai kinevezések. A honvédelmi miniszter Donáth István pécsi 10. honvéd-gyalogezredbeli kezelőtiszthelyettest a szegedi 3. honvéd huszárezredhez, Fábos György pécsi 19. honvéd-gyalogezredbeli I. osztályú számvevő altisztet a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredhez és Bartha Géza budapesti 1. honvédhuszárezredbeli őrmestert a pécsi 8. honvédhuszárezredhez élelmezőtiszthelyettesekké nevezte ki. Elhunyt árvaszéki ülnök. Korbonics Dezső Tolnavármegye árvaszéki ülnöke 48 éves korában elhalt Budapesten, Lipótmezőn, ahová hozzátartozói másfél hét előtt elhelyezték. Az elhunyt az árvaszéknél, mint nyilvántartó 1880-ban kezdte hivatali pályafutását. Ezt megelőzőleg 1879-ben részt vett a Boszniai okkupációban. 1881 febr. - én árvaszéki jegyző lett, mig atyja halála után 1888 okt. 1-én ülnökké választották, megbízható, tiszta jellemű tisztviselő volt. Halálát neje s három árvája siratja. Holtestét Szekszárdra szállították; temetése vasárnap délután volt nagy részvét mellett. Sétazene. Az 52. gyalogezred zenekara augusztus hó 1-én, kedden délután 1/ 6 órakor a sétatéren sétazenét tart a következő műsorral: 1. ,Hazatérés a gyakorlatról“, induló Wagnertől. 2. Gringoire, egyveleg. Brülltől. 3. ,A szép román nő“, keringő, Ivanovicitől. 4. ,A pik dáma“, ábránd Tschaikovszkytől. 5. „Diákkedves“, mazurka, Schneidertől. 6. „Magyar Ábránd“, Bachétól. Aratóünnep a papnöveldéi ura dalomban. Azt a szándékot és gondolatot, hogy aratóünnepéllyel a munka értékének tudata, a Gondviselés iránti hála, a termőföldhöz való szeretet érzése fejlesztetik és rendszeresíttetik , ritka helyen sikerült úgy megvalósítani, mint ahogyan a papnöveldéi uradalom kökényi gazdaságában tegnap történt. Igazi kötelességnek parancsoló követelménye az, hogy az ilyen ünnepélyt komoly részletekkel szőljük át, melyek az emberi izzadságos törekvések céljainak magyarázatot adjanak, azoknak értékét és jelentőségét bevilágítsák. Ezen jelleggel és célzattal folyt le a papnöveldéi uradalom tegnapi aratóünnepe. Az aratók zenekar hangja mellett vonultak fel a kökényi regényes fekvésű erdei kápolnához, melyben Körmendy Károly papnöveldéi alkormányzó 8 órakor szt. misét mondott, mely alatt az intéző család tagjai énekükkel emelték a jelenlevők áhitatát. Utána Virág Ferenc papnöveldéi elöljáró a szabad ég alatt rögtönzött emelvényre lépett és onnét rövid, de tartalmas és minden izében sikerült beszédet mondott. Beszéde szólt azon jótéteményről, amelyet az évi termés jelent; — szólt továbbá azon táplálékról, mely a lelket megerősíti, mely annak a küzdésben erőt, hajdan megnyugvást és vigaszt szerez , tehát a vallásos életnek és munkának boldogító egyesüléséről. Azután az intéző lakásának udvarára vonultak, hol az arató munkások képviseletében ketten beszéltek ; a beszédekre Körmendy Károly alkormányzó válaszolt, ki a zenekart és a munkások közül többet pénzadománynyal megajándékozott. Végül az összes jelenlevők elénekelték a Himnuszt. Következett a reggeli: az uradalom pörkölttel, borral pogácsával és szivarral vendégelte meg a munkásokat; reggeli után táncoltak és déltájban elvonultak. Az ünnepélyen megjelentek: a papnevelőintézeti elöljárók, Dulánszky Nándor uradalmi intéző és családja, Förster Jenő urad számvevő és családja, Klekner Alajos postatitkár és családja. Most, hogy közelben és távolban egyaránt sok sok helyütt a munkások és munkaadók viszonya nyomott és borult kétszeres elismeréssel kell felemlítenünk a papnöveldéi uradalom ezen tettét, mellyel azon feladatot, mely a munkaadót köti, nemcsak a rideg igazságosságnak tételei szerint, hanem kedélyi melegséggel és derűvel, egyszóval az embertársaknak tartozó felebaráti szeretet jóleső érzésével öltötte be. Az elismerés szava különösen Pacarrito elbámult, a hercegnő folytatta : — Lásd, általán azt hiszik, hogy tőlünk meg van tagadva minden érzelem, minden mozgás. Most már tudod, hogy ez nem igaz. Bár mi csak a gyermekek mulatságára szolgálunk, de kárpótlásul örökké élünk, mert még ha darabokra törnek is új életet kezdünk. Nos, akarsz bábu lenni. — Igen, akarok — volt a határozat válasz. — Akkor, kedves herceg, a férjem mindörökre. Alig mondta ki e szavakat a hercegnő, Serenissimus Migarez csodálatos változást érzett szervezetében. Elvesztette a beszélő képességét,minden tagja megmeredt, s mozdulatait nem a saját akarata, hanem a belsejében elrejtett gépszerkezet vezette. Már nem érezte a szerelem forró hevét, még akkor sem, mikor feleségét szívére ölelte, pedig a szíve most is vert, petyegve dobogott mint az óra. — Szeretsz ? — kérdé a herczegnő. — Szivemből édes feleségem. — Enyém vagy örökökké, s én a tied — és égő piros viaszajkaival megcsókolta a férjét. E perczben tizenkettőt ütött a toronyóra — óriási lárma támadt mindenfelől. — Ütött az óránk ! — hangzott mindenünnen. A bábuk üdvözölték az uj évet s pár percz múlva a sötét éj takarta be a herczegnő palotáját. A sötétben mondhatatlan egyedül érezte magát a herceg. Félelem fogta el, szeretett volna sikoltani, de hang nem jött ki az ajkain s az egész éjjel meredt mozdulatlanságban állva töltötte el. Eljött a hajnal s a szemben levő nagy tükörből látta, hogy ismét a régi rongyos külseje van, csakhogy mindenek — még a kezében tartott újságok is, — egyforma színnel volt bemázolva . — Semmi kétség — gondolta — én terracotta szobor lettem. Körülötte még néhány játékszer, bábuk és magához hasonló figurák álltak. — Borzasztó — hiszen én a kereskedő kirakatában vagyok ! Egy kereskedősegéd vigyázva emelte fel, leporolta s visszatette a helyére, akkor észrevette, hogy a lábaihoz egy kartonlap van kötve s azon nagy betűk jelezik az árát. — Kétszáz pezeta! Drága vagyok nagyon drága ! Aztán végtelen szomorúsággal gondolt a szép herczegnő szavaira : — Bábu leszel — bábu maradsz mindörökké ... .