Pécsi Közlöny, 1905. augusztus (13. évfolyam, 153-178. szám)

1905-08-01 / 153. szám

1905. augusztus 1. PÉCSI KÖZLÖ­NY, te akaratod. — Hej pedig, ha élnél . . . Egy nagy tőkés kész volna felajánlani egy évi börzebevételét ha kiválthatna a Halál­tól és azután elszavalnád néki, amikor kívánja. Befordultam a konyhára Rágyújtottam a pipára. Ha élnél, mert még élhetnél . . . mindannyian leborulnánk előtted és csókol­nék ruhádnak szegélyét és mégis, miközben mi azt hisszük, hogy egész szívünket neked adjuk, az önzés ördöge száll meg bennünk : azért élnél, hogy mi, éppen mi csókolhas­suk ruhádnak szegélyét. Nem kérsz a mi hódolatunkból, nem kell néked a babér, a melyet mi remegő kézzel tépünk le csene­vész fáinkról, a te jós lelked sasszemével belátott már az idők teljébe. Láttad az óriási áldozati máglyákat, melyeket emlé­kednek gyújtott föl a magyar nép, de lát­tad az asszonyt, kihez leereszkedtél és magadhoz emeltél, mint dobja magát egy másik hím karjába ... és te, a te nagy szíved már előre bocsánatot hirdet. Fáj a nagy szív, nagy fájdalma, mely nem tudja, könnyárba fojtani a sóhajt, csak redőbe vont homlokkal bámul a jövő sivárságán. Ha ilyenről szó esik, mindig eszembe jut a Te neved és hallom a hangodat, mint gé­piesen idegesen, magad elé mormolod : Még nyitnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldes a nyárfa az ablak előtt, . . . King. Uj pénzügyigazgató. Az „Állami Tisztviselők Lapja” múlt heti számában megírta, hogy a képviselővé választott Dra­gonesku Döntjén, temesvári pénzügyigaz­­gató helyére Kadaöső Károly kaposvári pénzügyigazgatót helyezik át. Ezt a hírt úgy a kaposvári mint a temesvári lapok cáfolták. Ezzel szemben az említett lap tegnapi számában föntartja híradását és jelzi, hogy áthelyezés legrövidebb idő alatt tényleg megtörténik. Tolnavármegye nyári közgyű­lése. Tolnavármegye nyári közgyűlését f. évi aug. 10 én tartja meg. A vármegyei közgyűlés iránt általános az érdeklődés, mert ekkor történik meg a vármegyének a politikai kérdésben való állásfoglalása. 30 éves találkozó A pécsi főreál­iskola növendékei közül azok, a­kik 30 évvel ezelőtt végezték a főreáliskolát 1. év. aug. 15 én találkozóra gyűlnek össze Pécsett. Az érdekes összejövetel programmja a követ­kező : 1. Aug. 15 én délelőtt 10 órakor találkozás a „Vadember Szállóban“. 2. Hála­adó isteni tisztelet a ferenczrendiek tem­plomában 3. Tisztelgés a főreál tanoda igaz­gatójánál. Az üdvözlő beszédet Máthis Kál­mán szekszárdi p. - számtanácsos tartja s ez alkalommal a főreáliskolai segélyegylet javára alapítványt tesznek. 4. Ebéd a „Vad­emberénél. 5. Ebéd után fényképeztetés. 6. Délután a város nevezetességeit tekintik meg. Este vacsora a „Vadember“ ben s ugyanakkor megállapítják a későbbi össze­jövetel idejét. Katonai kinevezések. A honvé­delmi miniszter Donáth István pécsi 10. honvéd-gyalogezredbeli kezelőtiszthelyettest a szegedi 3. honvéd huszárezredhez, Fábos György pécsi 19. honvéd-gyalogezredbeli I. os­ztályú számvevő altisztet a székesfehér­vári 17. honvéd gyalogezredhez és Bartha Géza budapesti 1. honvédhuszárezredbeli őrmestert a pécsi 8. honvédhuszárezredhez élelmezőtiszthelyettesekké nevezte ki. Elhunyt árvaszéki ülnök. Kor­­bonics Dezső Tolnavármegye árvaszéki ül­nöke 48 éves korában elhalt Budapesten, Lipótmezőn, ahová hozzátartozói másfél hét előtt elhelyezték. Az elhunyt az árva­széknél, mint nyilvántartó 1880-ban kezdte hivatali pályafutását. Ezt megelőzőleg 1879-ben részt vett a Boszniai okkupáció­­ban. 1881 febr. - én árvasz­éki jegyző lett, mig atyja halála után 1888 okt. 1-én ül­nökké választották, megbízható, tiszta jel­lemű tisztviselő volt. Halálát neje s három árvája siratja. Holtestét Szekszárdra szállí­tották; temetése vasárnap délután volt nagy részvét mellett. Sétazene. Az 52. gyalogezred zene­kara augusztus hó 1-én, kedden délután 1/­ 6 órakor a sétatéren sétazenét tart a következő műsorral: 1. ,Hazatérés a gyakorlatról“, induló Wag­nertől. 2. Gringoire, egyveleg. Brülltől. 3. ,A szép román nő“, keringő, Ivanovicitől. 4. ,A pik dáma“, ábránd Tschaikovszkytől. 5. „Diákkedves“, mazurka, Schneidertől. 6. „Magyar Ábránd“, Bachétól. Aratóünnep a papnöveldéi ura­­ dalomban. Azt a szándékot és gondola­tot, hogy aratóünnepéllyel a munka érté­kének tudata, a Gondviselés iránti hála, a termőföldhöz való szeretet érzése fejlesz­­tetik és rendszeresíttetik , ritka helyen sike­rült úgy megvalósítani, mint ahogyan a papnöveldéi uradalom kökényi gazdaságában tegnap történt. Igazi kötelességnek paran­csoló követelménye az, hogy az ilyen ün­nepélyt komoly részletekkel szőljük át, me­lyek az emberi izzadságos törekvések cél­jainak magyarázatot adjanak, azoknak értékét és jelentőségét bevilágítsák. Ezen jelleggel és célzattal folyt le a papnöveldéi uradalom tegnapi aratóünnepe. Az aratók zenekar hangja mellett vonultak fel a kökényi regényes fekvésű erdei kápolnához, melyben Körmendy Károly papnöveldéi alkormányzó 8 órakor szt. misét mondott, mely alatt az intéző család tagjai énekükkel emelték a jelenlevők áhitatát. Utána Virág Ferenc papnöveldéi elöljáró a szabad ég alatt rögtönzött emelvényre lépett és onnét rövid, de tartalmas és minden izében sike­rült beszédet mondott. Beszéde szólt azon jótéteményről, amelyet az évi termés jelent; — szólt továbbá azon táplálékról, mely a lelket megerősíti, mely annak a küzdésben erőt, hajdan megnyugvást és vigaszt szerez , tehát a vallásos életnek és munkának bol­dogító egyesüléséről. Azután az intéző la­kásának udvarára vonultak, hol az arató munkások képviseletében ketten beszéltek ; a beszédekre Körmendy Károly alkormányzó válaszolt, ki a zenekart és a munkások közül többet pénzadománynyal megajándékozott. Végül az összes jelenlevők elénekelték a Himnuszt. Következett a reggeli: az ura­dalom pörkölttel, borral pogácsával és szi­varral vendégelte meg a munkásokat; reg­geli után táncoltak és déltájban elvonultak.­­ Az ünnepélyen megjelentek: a papneve­lőintézeti elöljárók, Dulánszky Nándor ura­dalmi intéző és családja, Förster Jenő urad számvevő és családja, Klekner Alajos posta­titkár és családja. Most, hogy közelben és távolban egyaránt sok sok helyütt a mun­kások és munkaadók viszonya nyomott és borult kétszeres elismeréssel kell felemlí­­tenünk a papnöveldéi uradalom ezen tettét, mellyel azon feladatot, mely a munkaadót köti, nemcsak a rideg igazságosságnak té­telei szerint, hanem kedélyi melegséggel és derűvel, egyszóval az embertársaknak tar­tozó felebaráti szeretet jóleső érzésével öltötte be. Az elismerés szava különösen Pacarrito elbámult, a hercegnő foly­tatta : — Lásd, általán azt hiszik, hogy tő­lünk meg van tagadva minden érzelem, minden mozgás. Most már tudod, hogy ez nem igaz. Bár mi csak a gyermekek mulat­ságára szolgálunk, de kárpótlásul örökké élünk, mert még ha darabokra törnek is új életet kezdünk. Nos, akarsz bábu lenni. — Igen, akarok — volt a határozat válasz. — Akkor, kedves herceg, a férjem mindörökre. Alig mondta ki e szavakat a hercegnő, Serenissimus Migarez csodálatos változást érzett szervezetében. Elvesztette a beszélő képességét,minden tagja megmeredt, s moz­dulatait nem a saját akarata, hanem a bel­sejében elrejtett gépszerkezet vezette. Már nem érezte a szerelem forró hevét, még akkor sem, mikor feleségét szívére ölelte, pedig a szíve most is vert, petyegve dobo­gott mint az óra. — Szeretsz ? — kérdé a herczegnő. — Szivemből édes feleségem. — Enyém vagy örökökké, s én a tied — és égő piros viaszajkaival megcsókolta a férjét. E perczben tizenkettőt ütött a to­ronyóra — óriási lárma támadt mindenfelől. — Ütött az óránk ! — hangzott min­denünnen. A bábuk üdvözölték az uj évet s pár percz múlva a sötét éj takarta be a herczegnő palotáját. A sötétben mondhatatlan egyedül érez­te magát a herceg. Félelem fogta el, sze­retett volna sikoltani, de hang nem jött ki az ajkain s az egész éjjel meredt mozdu­latlanságban állva töltötte el. Eljött a hajnal s a szemben levő nagy tükörből látta, hogy ismét a régi rongyos külseje van, csakhogy mindenek — még a kezében tartott újságok is, — egyforma színnel volt bemázolva . — Semmi kétség — gondolta — én terracotta szobor lettem. Körülötte még néhány játékszer, bá­buk és magához hasonló figurák álltak. — Borzasztó — hiszen én a keres­kedő kirakatában vagyok ! Egy kereskedősegéd vigyázva emelte fel, leporolta s visszatette a helyére, akkor észrevette, hogy a lábaihoz egy kartonlap van kötve s azon nagy betűk jelezik az árát. — Kétszáz pezeta! Drága vagyok nagyon drága ! Aztán végtelen szomorúsággal gondolt a szép herczegnő szavaira : — Bábu leszel — bábu maradsz mindörökké ... .

Next