Pécsi Közlöny, 1908. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1908-02-01 / 26. szám

o zott és a nemzet akaratának letéteményesei vezetik is az ügyeket s képezik a többséget, ha e férfiak és e párt a nemzeti akaratnak a nemzeti parlamentben való közvetlen érvényesülése érdekében a nép minden rétegét a választási urnához hívják s mindennek következtében a nemzeti akarat biztosítékai Ausztriával szemben mind erősebb falakkal bástyáztatnak is körül:’azért millió szuronyával és csengő pénzével mégis ott lappang a sötétben a fenyegető ellenség, hogy felhasználva’ egy gyenge pillanatunkat, lecsaphasson a már parlamentjében is védtelenné tett magyar nemzetre. Éppen ezért akkor, amikor állítjuk a nemzeti küzdelem alatt adott szavunkat és a választói reformmal kapcsolatban biztosítjuk a szükséges reformok számára az eredményes parlamenti munka elengedhetetlen feltételét, a nyugodt tanácskozási rendjét — ugyanakkor fenn akarjuk tartani magunknak a kotrányunk azon közvetlen biztosítékát, amely a közös ügyek megszavazásának, a véradó behajtásának megakadályozhatásában még megtartatott számunkra. Ha ezen az alapon reformáljuk meg házszabályainkat, akkor a magyar nemzet mind a két kezébe kardot adunk. Az egyikkel biztosíthatja annyira óhajtott, zavartalan parlamenti munkánkat, a másikkal megvédheti magát alattomos ellenségeink cselszövésével szemben. N A P I H I R E K. Pécs, 1908. január 31. Püspöki ebéd. 1908. január 30-án a püspöki székházba ebédre hivatalosak voltak: Holics Gyula kir. ítélőtáblás biró, Szabó Gyula dr. kir. főügyész helyettes, visszafojtani. A gyáros és felesége merev szertartásossággal osztogatták az ajándékokat, de a cselédség sem volt oly vidám, mint máskor és amint Fedkó elbotorkált, hallotta, hogy a szobalány azt mondta a szakácsnak : — Csak azt szeretném tudni, micsoda szerencsétlenség támadna abból, ha elvenné. Ilyen kedves jó teremtés. Még halálra búsulják magukat. Fedkó nem volt kiváncsi, de raost két legkedvesebb emberéről volt szó, tehát megkérdezte : — A fiatal úr el akarta venni a kisasszonyt ? — Igen, de az uraság nem engedi, nem elég gazdag és előkelő nekik, mintha a szerelem törődnék ezzel. Ők már gyermekkoruktól fogva szeretik egymást. Igazán kár. Fedkó szomorúan ment bódéjához. Mennyi bánat is van a világon! Az ablak alatt elhaladva, a függöny nyilásán keresztül látta, hogy sir a lány kedvesen az ágya Sárospataky József kir. ügyész, Hinka László a Ferete József-rend lovagja, Gzirer Elek Pécs sz. kir. város tiszti főorvosa, Kiss István dr. kir. ítélőtáblás biró, Mutschenbacher Viktor dr. joglyceumi igazgató, Késmárky István dr. jogtanár, Rozsics Sándor nyug. igazgató, Sebők Géza, Brunner Olivér, Filippovits József posta és távirda tanácsosok, Auguszt Ferenc pénzügyigazgató - helyettes, Simon József törvényszéki bíró, Szuly János dr. ügyvéd, Hamerli Imre gyáros, Wajdits Gyula egyházmegyei főtanfelügyelő, Frantica Ágoston kanonok, szé,kesegyházi plébános, Buzássy Ábel gimnáziumi igazgató, Gyikos Péter cisterci rendi áldozó pap, tanár, Petrován György cs. és kir. alezredes, Geyer Oszkár cs. és kir. őrnagy, dr. Heller Simon cs. és kir. törzsorvos, Peitier Imre kir. törvényszéki biró, Hinka Miklós dr. ügyvéd A kiegyezés kitüntetettjei. Az osztrák kormány tagjai és szakreferenseik, akik a kiegyezés megkötésében közreműködtek, már a hónap elején nagy kitüntettésben részesültek Mint Bécsből jelentik, Wekerle Sándor miniszterelnök mai audiencián a király határozott a magyar miniszterek és munkatársaik kitüntetése dolgában is. Ezek szerint Kossuth Ferenc és Darányi Ignác nagy rendjeleket, Szterényi József, Popovics Sándor és Mezőssy Béla államtitkárok a belső titkos tanácsosi mélítóságot, a szakelőadók pedig rendjel kitüntetéseket kapnak. Az erre vonatkozó királyi elhatározások a hivatalos lap szombati számában jelennek meg ! Kinevezések: Pécs szab. kir. város polgármestere a 70/1908 ev. sz. határozattal Viola Alajos napidijast, a pécsvárosi közkórházhoz írnokká nevezte ki. Viola az esküt f. hó 18-án tette le a polgármester, mint a kórházi bizottság elnöke előtt. — Gróf Zichy Gyula, pécsi püspök, Streicher Péter c. prépost, hőgyészi plébános lemondása folytán a Tolnavármegye tanító vegyes nyugdijbizottságban megüresedett helyre Romaisz Ferenc tb. kanonokot, bátaszéki plébánost nevezte ki szélén. Az öreg megrázta ősz fejét ás bátorítólag kerepelt. A lány letörte könnyeit s mosolyogva köszönt az ablak felé. Fedkó ez éjjel nem tudott felmelegedni. Többször, mint kellett volna, bejárta a kört az urasági ház körül, a sarokablakból sokáig szűrődött ki világosság s ő mindannyiszor halkan biztatóan kerepelt. Körülötte oly csendes, néma minden. A gyár szünetelt ezen a szent napon. Fedkó úgy érze, mintha csak ő egyedül volna a világon. Csak az erdő szélén tovasuhanó fénypontok juttatták eszébe, hogy több ember is van. Emberek, kiknek sejtelmök sem volt arról a tragédiáról, mely a holdvilágtól körülövezett karácsony éjjelén két fiatal lélekben lezajlott ... és egyszerre csak úgy érzi mintha a szerencsétlenség a röghöz lenne kötve. Ah, azok szerencsések, gondolá sóhajtva, az idegen utasokra gondolva, akik egy más világrésznek indultak, amelyet ő sohasem fog megismerni. Kimondhatatlan Görgey kilencven éves. A szabadságharc még egyetlen élő tábornoka, Görgey Arthur ma élte meg kilencvenedik születése napját. Ami benne él, az nem a szabadságharc hadvezére immár, aki egykor hősöket vezetett diadalra, csak a nyugalomban élő ember. A történelem még nem ítélt róla végérvényesen. Ma is áltaánosan vádolják, mert letette a fegyvert Világosnál. De már nem is tehetett mást. Huszonkétezer rongyos vitézzel maga maradt. Hetek óta nem haltak fedél alatt. Kenyerük, ruhájuk, zsoldjuk nem volt. A Kossuth-bankó már nem kellett senkinek, osztrák pénzt meg honnan vettek volna ? Az alföld kiélve, maga a nép is nyomorban. Egy útja lett volna még a szabadulásra : Erdély, de az is tele muszkával. De Görgey mégis vétkezett. Dembinszky nem akart vele egyesülni, mert gyűlölte Görgeyt. De neki sokkal jobban kellett volna szeretnie hazáját, mint ahogy visszont gyűlölte a folyton habozó és kapkodó Dembinszkit. Neki meg kellett volna tagadnia önmagát s engedelmeskedni a kormánynak. Egyesülnie kellett volna a déli hadsereggel, mielőtt még Haynau elzárhatta volna a Duna-Tisza közti útvonalat. így is csatavesztés lett volna a vége, de dicsőségesebb. Hanem bármint vélekedjék is valaki róla, azt az egyet az egész nemzet elismerheti, hogy ifjúkori hiúságáért a legnagyobb szerénységgel és nyilvánosságtól való teljes visszavonulással vezekel. Nyáron visegrádi virágai télen öcscse, Görgey István közjegyző otthonában könyvei között él. Szelleme, emlékezete ma is friss e magas szikár embernek, akinek mindig vasidegzete volt. Nyolcvan éves korában tanult meg angolul. Micsoda szellemi erő és akarat! Más ilyenkor már gyermek, ő még most is délceg és erős, mint a csel. Akik kételkedtek benne, hogy rendkívüli ember s csak a vak szerencse állította az ország élére, láthatják, hogy Kossuth már hatvan évvel előbb felismerte benne a szellem kiválóságát. És ha Kossuth élne, talán békejobbot nyújtana más neki a szabadságharc hatvanadik évfordulóján, vagy fogta el az öreget, hogy kijusson a végtelen síkságból és nézze mereven a tovasuhanó világosságot. Hova is mehet az a vonat ? Maga előtt látott fénylő palotákat és keble vágytól dagadt, de eszébe jutott az alig félórányi távolságú határállomás, egy piszkos, alacsony épület, benne durva hivatalnokok, két-három csendőr, egy csomó piszkos, zsíros zsidó, akinek zagyva beszédjét senki sem érti. Ott kellett először megállni a vonatnak. És Fedkónak fájt, hogy szétrombotta ez a kép előbbi fényes álmát. Mégis csak jobb szerette az ő szép, tiszta, érintetlen, hóedte síkságát, mint azt a világot, az ő piszkos állomásaival. Újra e telt másfél év. Nyár volt. Az éj sötét és fülledt. Fedkó a terrasz legalsó lépcsőjén ült összekuporodva, bátyjára támaszkodva. Azt hitte, ott hűvösebb van. Egy mellékúton két alak közelgett. Fedkó ismerte őket s jóságos mosoly vonult el agg arcán. — Legjobb barátom feleségéhez visz- PÉCSI KÖZLÖNY 1908. február 1.