Pécsi Közlöny, 1911. október (18. évfolyam, 206-231. szám)

1911-10-01 / 206. szám

1911. október 1. „Pécsi Közlöny“ végrehajthatók legyenek. További meg­egyezések a két kormány között később fognak történni, ama célból, hogy az így előálló végleges helyzetet rendezzék. Fel­­szólíttatik a török kormány, hogy válaszát 24 órán belül adja meg, mert ellenkező esetben az olasz kormány indíttatva érezné magát az okkupáció biztosítására irányuló intézkedések haladéktalan végrehajtásához hozzálátni. Miért történik az okkupáció ? Rómából jelentik, hogy San Giuliano külügyminiszter a konstantinápoly olasz nagykövethez táviratot intézett, amelyben többek között ezeket mondja: Az olasz kormány évek óta hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a rendetlenség és elhanyagoltság, amelyben Törökország Tripoliszt és Kireneika tartományt hagyja, véget érjen. De a török kormány állan­dóan félreismerte az olasz kormány ama szándékát, hogy Tripoliszban a civilizáció követelményeit érvényesítse. A török kor­mány ugyan hajlandónak mutatkozott az utolsó órában Olaszországnak gazdasági koncessziókat adni, de Olaszország erre nézve újabb tárgyalásokba nem bocsát­kozik, hanem elhatározta, hogy okkupálja Tripoliszt. Az olaszok elzárták Tripoliszt, nem ér fel az olasz flottával és biztos pusztulás vár rá. Tripoliszban mindössze 5000 török rendes katonaság van, mely­hez kell számítani a bennszülött arabokat, de ezei megbízhatatlanok. Törökország megüzeni a háborút. A Konstantinápolyban átnyújtott ul­timátum nem jött váratlanul és nem kel­tett meglepetést, mert Olaszországnak erre az erőszakos fellépésére Bécsben el voltak készülve. Kétség sem lehet afelől, hogy milyen lesz a török válasz az ultimátumra,­­ Törökország semmi esetre sem nézheti béketűréssel egy tartományának okkupá- s lását és ha az olaszok Tripoliszban partra­­ szállanak, vagy bármilyen ellenséges szán- I dékot árulnak el, Törökország nyomban megüzeni a háborút Olaszországnak. Az bizonyos, hogy Tripoliszban vér­ontásra kerül a sor, mert Törökország már is készült arra, hogy fegyveresen fogja visszaverni az olaszokat, ha Tripo­liszban partra akarnának szállani. Az európai Törökországban és a Levantéban viszont megkezdődik a gazdasági háború Olaszország ellen. A hadüzenet után az Ottomén birodalomban élő olaszokat ki­utasítják. Egyidejűleg az egész török biro­dalomban megindul a bojkott az­ olasz iparcikkek ellen. Hogyha valamely olasz hadihajó merészkednék egy török kikötő­ben az angol tengeren, vagy a Levante­­ban mutatkozni, sőt esetleg csapatokat is partra szállítani, a török haderő ezt a kí­sérletet fegyveres erővel visszaverné. E részben a hadi kormány már megfelelő utasításokkal látta el a partvidéki hely­őrségek parancsnokait. Az is kétségtelen, hogy számolni kell a Balkánon esetleg támadható bonyodal­makkal és Törökország erre az eshető­ségre is elkészült, boré lesz. Hanem azért egy csókot ad­hatna Judit, — szóltam — s máris hoz­zám simult az a plasztikai, gyönyörű ter­met ; apró kis karjai átölelték nyakamat s oly forró, szenvedélyes csókba olvadt egybe lelkünk, hogy a felforró vérem alig engedett önmérsékletre jutnom. Gyor­san búcsúztam s kisiettem a szobából. Néhány nappal később, hogy elláto­gattam hozzá, a meglepetéstől alig tudtam magamhoz jönni. Ott volt Gábor. S mikor beléptem, a szép angyal szenvedélyesen ölelte őt s akként hajolt széles mellére, mint a tiszta ég, mely a láthatáron a barna föld ölére hull. S mig engem figye­lemre sem méltatott, Gábort a legtüzesebb csókokkal halmozta el s egyre azt ka­cagta : Szeretlek Gáborom, senkit mást a világon, csak téged szeretlek ! És én kényes szemekkel mentem ki a szobából, hiszen csak próbára akartam tenni, hogy engem szeret-e. Lelkemet bu­­songás fogta el, szivemet metsző fájdalom szorította össze s azóta csak a felett el­mélkedem, hogy hát: „Milyen a leány szív !“ Ma érkezett jelentések szerint már két olasz páncélos hadosztály van a tri­­poliszi vizeken, melyek 8 sorhajóból álla­nak több torpedózuzóval és torpedónaszá­dokkal. A szállítóhajó-part, amely jól van felszerelve, 30—40.000 főnyi szárazföldi sereget vett fel. Az olasz cirkálók való­sággal elzárják a tripoliszi partot, hogy török hajók semmit se szállíthassanak oda. Ki van zárva, hogy Törökország flottát küldjön Tripoliszba, mert Konstantinápoly­ban belátják, hogy a török haditengerészet — Hát akkor engem jobban szeret, mint Gábort ? — Jobban. S ismétlem, nem is le­szek más felesége, csak a magáé. — Az nem lehet édes Judit. Nem szeretném önzetlen szerelemmel, ha azt kellene tudnom, hogy öntől azt a fiatal­embert elszakítottam, kinek sokkal régibb jogai vannak, mint nekem. — Ilyen formán maga nem szeret engem, mert ha szeretne, akkor ilyen ki­csinyes dolgon nem akadna fenn. — Szeretem és mindig is szerettem Judit, tiszta, önzetlen szerelemmel, — szóltam mély megindultsággal csókolva meg a merész hajlású szép homlokot, me­lyet Tindarion szerelmének glóriája öve­zett e pillanatban — de mondja, minő boldogság lenne az, ha köztünk ez ember véres árnya feküdnék s ha az ön minden csókjánál a lelkiismeret vádját, a pokol kárhozatát kellene átélnem, amiért őt a halálba kergettem. — Jól van, jól, hát ne szeressen... Ne legyek a maga felesége, de . .. — De megbánom, ugy­e? Sőt maga fog csak igazán örülni neki, hogy a Gá­ Bírósági épület. Siklós, szept. 29. „Hadi­hajók helyett tessék bírósági épületet állítani“. Mondotta Eitner Zsig­­mond képviselő. Szeptember 28-án, amikor­ Székely Ferenc igazságügyminiszter felelt Ráth Endre interpellációjára. Maga a miniszter is azt mo­ndta, „nem az a baj, hogy hogy kicsiny a sze­mélyzet, hanem az, hogy nincs helyiség“. Erre mondotta a fent hivatkozott közbe­­szóllást Eitner képviselő. Részben igaza van a miniszter úr­nak, hogy a legnagyobb baj, „hogy nincs helyiség“ de baj az is, ha van helyiség és nincs ember. — Ha van tányér és nincs bele való leves, ez aztán igazi baj. Mi itt Siklóson mindkét bajban szen­vedünk t.­l, sem helyiségünk, sem meg­felelő személyzetünk nincs. Megyénk terü­letén tartózkodó miniszter úr elé terjeszt­jük e helyen panaszunkat, nincs tudomá­sunk, hogy akár az ügyvédi kar, akár az elöljáróság e tárgyban a miniszter elé já­rulna és feltárná a tarthatatlan helyzetet. De leghelyesebb lenne, ha a kegyel­­messége személyesen győződnék meg a tarthatatlan h­elyzetről. Sajna,* van szép hazánkban igen sok* rossz járásbírósági helyiség, de azt me­rem állítani, rosszabb és célszerűtlenebb, mint a mienk, nincs. Az emeleten volna tulajdonkép a járásbíróság, de mert nem volt elég férő­hely, a földszinten béreltek helyiséget, ebbe tették a tikvi irattár egy részét. Az irattáros és egy személyben 3 Az olaszok fővezére. A főparancsnok Canovo tábornok lesz, aki a bécsújhelyi katonai akadémiá­ból került ki és a königgrätzi ütközetben mint hadnagy harcolt. Canovo tábornok Udineben született. Kréta egyesül Görögországgal. Titkos szerződés van Olaszország és Görögország között, amelynek értelmében ha az olaszok megszállanák Tripoliszt, Görögország okkupálni fogja Krétát. Az Agence Ottomane jelenti, hogy a krétai végrehajtó bizottság titokban elha­tározta arra az esetre, ha a török flotta elindul Tripoliszba, ki fogja kiáltani Kréta függetlenségét. Az utolsó csepp vérig !­­ Szeptember 19-én a mecsetben egybe­­gyű­lt arabok esküvel kötelezték magukat, hogy Tripoliszt utolsó csepp vérükig meg fogják védelmezni. Kitört a háború. A török kormány az olasz ultimá­tumban foglalt követelményeket nem fo­gadta el. Szeptember 28-ának délutáni fél 3 órájától kezdve Olaszország és Török­ország háborús viszonyba léptek. Az olasz kormány az összes rendelkezésére álló eszközökkel gondoskodni fog az olaszok­nak és minden nemzetiségi külföldieknek Tripoliszban való biztonságáról.

Next