Pécsi Lapok, 1868. júlus-szeptember (2. évfolyam, 53-78. szám)
1868-08-02 / 62. szám
Pécs, II. Évfolyam. Julius 30-án. 1868. Megjelen hetenkint kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 3 frt, fél évre 4 frt, V. évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. 61.*száfm. PÉCSI LAPO K POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betüjit sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorér 14 kr. o. é. Bé ly egdíj külön minden hirdetésért 30 kr. e. é. Kiadóhivatal Országút 5-dik szám. Vajda János és szélsőink. Fallit vitium specie virtutis, et umbra. (Ed.) A történelem a mythoszok és legendák korától elkezdve nagyon gyér példákat mutat fel a testvéri szeretetről, annál többet és szomoruabbakat a testvérek gyűlölködéséről. Élő példákat látunk naponkint, hogy testvérek, kik egyébkor igen jól megvoltak egymással, ha koncz vetődik eléjök, melyen osztozniok kell, halálos ellenségekké válnak. Egykor azt olvastam valahol: szerezz magadnak minél több jó barátot; ha testvéreid nincsenek, mit sem vesztettél. Én ezt soha sem felejtettem el. — Valóban ha oly „testvéreink“ nem volnának, mint amilyenekkel ez idők szerint künn és benn megáldva vagyunk, valamivel előbbre volnánk az aspiratiók három százados theoriájánál. Fajunk par excellence pártoskodó nemzet, és erre büszkék is vagyunk. Ezeréves történelmünk minden lapja kiáltó bizonyítékot szolgáltat önrongálásunk mesterségéről. —Sajó és Mohács felett elborongunk, tán kényezve fel is kiáltunk: Isten csudája, hogy még itt vagyunk. De azért mindebből époly keveset tanulunk, mint abból, hogy egykoron itt egy roppant hun birodalom állott és azt egy pár év alatt szétrobbantották. De hiszen ez mind régesrégen volt. Mindezen álmodozzanak most már a történészek és költők. — Mi új aerában, uj levegőben élünk . Széchenyi megmondotta, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. — Hogyan ? az nem a szélsők gondja. Az ég gondoskodott arról, hogy megfogyva bár, de törve nem, és nemzet e hazán. de gond legyen tovább is az övé! ? Vajda Jánosban és általán szélsőinkben a a dulakodás nemes politikája és tana úgy látszik teljesen megérett, mint az fenyegetéseikből kétségtelenül kivehető. Nagy idők, nagy emberek! ? Előző czikkünkben egy pár vonással megemlékeztünk a franczia forradalom rémuralmi korszakáról, miután Vajda János jónak látta ezen korszakból átszítt testvériségével dicsekedni. Ily nemű testvéri szeretettel most már szélsőink szokásba veszik nem csak a magánéletben fenyegetőzni, hanem elég vakmerők azt a sajtó útján is, mint a pressio és bujtogatás egyik eszközét nyilvánossá tenni. Ilyesmivel legelőször találkoztunk a „Baranya és Pécs“-ben, hol Dietrich Ignácz jogtudor Irányi Dánielt, mint valami öldöklő gladiátort a többek közt ezen szavakkal ajánló választóinak: Irányi Dániel hazajön, a képviselői állást elfogadja s az országgyűlésen a helyét elfoglalja. Pedig akkor jaj! — egy nagy szabadelvű szónok lesz az országgyűlésen, ki a baloldaliakat és ezekkel a független hazafiakat egyesíteni fogja s akkor vége van a Pecsovicsoknak, kik ez idő szerént az országban csaknem mindenütt uralkodnak. Íme a törvény, a jog, az igazság védője és tudora, a szabadság, egyenlőség és testvériség egyik hírhedő apostola a szabadság, a törvény, a jog uralma alatt a jobboldaliakat csak Irányi hazajöveteléig tartja meg, azontúl a jaj „Rubicona“ vár rájuk, az igazság e határon túl nekik csak úgy fog kiszolgáltatni, mint aminő igazság kiszolgáltatásban a megérett mákfejek részesülnek! És az irtás e nemes műtétében közreműködend az egész baloldal minden különbség nélkül, és minden független hazafi, értvén, hogy független hazafi csak e baloldal soraiban van. A jobb oldal férfiai a tudós tudor úr képzeletében már mind függenek. Egy nagy szerencse van az egész fenyegetésben, az t. i. hogy ezen fenyegetés Dr. Dietrich Ignácz úrtól jött; továbbá, hogy ha az Irányi hazajövetelével kilátásba helyezett , jajok korszaka bekövetkeznék, ugyan Dr. Dietrich úr, ki egy Asztalos János és Madarász Vilmos, kiknek ügyét a németürögi kerület képviselője a Wesselényiek és Kossuthok ügyével egyenlő fokon állónak lenni hiszi, — védelmére vállalkozott, — a jobb oldaliak védelmét is elvállalni nemes feladatnak fogja tekinteni annyival inkább, mert már akkor Dietrich úr politikai ábrándjaiból, igen valószínűleg, kijózanodott. Azonban Dietrich tréfás fenyegetéseinél Vajda János fenyegetései már vakmerőbbek, élesebbek, komolyabbak, határozottabbak s ezen kivül át és átihlelve vannak testvéri érzelmektől, épen oly előszó érzelmektől, miket egykor a franczi guillotine-ok hirdettek. Vajda János ugyanis ekként sincerizál: a nép megismeri az álprófétákat és báránybőrbe öltözött Ézsaukat és be fog teljesedni a költő jóslata: Jó idő rátok is, Megszűnik uralmatok. A nép eszmélni kezd, Karján fegyver ragyog. Ezen épületes verselményhez commentár nem szükséges. Vajda János e versfaragványnyal sem többet, sem kevesebbet nem mond, mint azt, hogy eljön az idő, midőn a jobboldal s általán a rendpárt embereinek uralma megszűnik, vagyis kisebbségben fognak lenni s mi szélsők fogunk többségre, uralomra vergődni ; — a nép, mely még eddig magával öntehetetlen és eszmélet nélküli tömeg, eszmélni kezd, oly eszközökkel fog magának a kisebbség ellen igazságot szolgáltatni, melyek nem a becsületes küzdelemé. Meggondolta-e Vajda János és meggondolta-e a „Magyar Újság,“észén volt-e mindkettő, midőn a fentebbi tizenhárom szóból álló versszakaszt az olvasó közönség elé dobta ? Azon kivül, hogy józan és tiszteletreméltó magyar népünkről, mely jogainak és érdekeinek teljes tudatával bir, arczul csapásul azt állítani, hogy majd csak a szélsők uralmával kezd feleszmélni — elég vakmerők, még vakmerőbbek az egymás elleni izgatást és uszítást nyiltan már is megkezdeni. Ha Vajda János et comp. szeretnek a történelemre hivatkozni, egy álprófétának és báránybőrbe öltözött Ezsaunak keresztelt igénytelen honpolgártól vegyenek szívesen az oroszlánybőrbe öltözött Vajda János és szélsőink egy egyszerű intést és kérelmet, mely csak annyiból áll, hogy vessék fel és olvassák meg, a franczia forradalom történelmének azon lapját, mely az 1794. évi jul. 27. és 28-kának eseményeit tárja fel előttünk. Még egy észrevételt és ezzel bezárjuk jelen czikksorozatunkat. Vajda János bonczolt levelében azt, ki az ő volt puha Deák-pártiságát és ez idők szerinti testvérkedő szélsőbaloldaliságát felmutatta, retorsious „schwarzgelb-németnek“ nevezi. Ha ez csak annyit jelent, mint egyebet nem is jelenthet, — hogy ezen egyéniség azon párthoz tartozik, mely azon érzelmet ápolja kebelében, melyet őseink ezeréves itt lételünk óta szakadatlanul ápoltak, t. i. a dynasticus érzelmet és azon politicai hitet vallja, hogy Magyarország felvirágzása és jövendője csak a nyugottak alkotmányos szövetkezés s jelenlegi alkotmányunk békés fejlesztése által van és lesz lehetőleg biztositva, — akkor a Vajda János-féle epitheton csak megtisztelő s arra mindenki büszke lehet, minden esetre büszkébb, mint Vajda János és szélsőink világosan az incompatibilitás tanából csűrt-csavart s a „Népzászló“-ból, „Magyar Ujság“-ból stb. czégül felöltött „tiszta negyvennyolczas nemzeti párt“-féle czimre, amely alatt rejlő tendentiákat nyílt homlokkal bevallani sem merik. Vagy azt gondolja Vajda János, azt hiszik szélsőink, hogy a dynasztikus érzelem és politikai hittan az „összeférhetlenség“ tanával összeegyeztethető? Hangzatos phrasisok segítségével népszerűség-hajhászásra és népbolonditásra, igen, — kivált ha az ember, mint például Vajda János és Dietrich Ignácz követ akar lenni; — de végelemeire vive a két tan egyesítése sem több, sem kevesebb mint: képtelenség. —««*— Törvényjavaslat a honvédségről. 1. §. A honvédség a fegyveres erőnek kiegészítő része (V. T. 2. §.), háború idején a hadsereg támogatására és a belvédelemre, békében kivételesen a közrend fenntartására is van hivatva. (V. T. 8. §.) 2. §. Ha háború veszélye fenyeget, a honvédség összehívása és mozgósítása részben vagy egészben csak ő felsége a király rendeletére történhetik a felelős honvédelmi miniszter ellenjegyzése mellett. (V. T. 10. §.) 3. §. A honvédség kivételesen a magyar koronaországain kívül is alkalmazható , de erre mindanynyiszor a törvényhozás külön intézkedése szükséges. Csak az országgyűlés együtt nem létében, ha a halasztásból veszély származhatnék, rendelheti ő felsége, az ország összes minisztériumának felelőssége s az ország képviseletének utólag kikérendő jóváhagyása mellett, a honvédséget az ország határain kívül is. 4. §. A honvédség kiegészíttetik : a) a tartalékban kiszolgált egyének besorolása által; b) hadkötelezettek közvetlen beosztása által; c) önkéntesekből, kik hadseregbeli kötelezettségüknek eleget tettek, amennyiben egyébként is már a honvédseregbe nem tartoznának; d) olyan önkéntesekből, kik honvédkötelezettség alá már nem tartoznak és a 36. évet meg nem haladták; (V. T. 15. §.) e) azokból, akik a korábbi szabályok alapján a sorhadi szolgálat kötelezettsége alól, váltságdíj lefizetése mellett fölmentettek, amennyiben 32 éves korukat túl nem haladták. 5. §. A honvédségi szolgálatkötelezettség: a) azokra nézve, akik a hadseregbeli szolgálatidejöket betöltve, lépnek át a honvédségbe, két évre; b) azokra nézve, akik közvetlen a honvédségbe osztatnak be, tizenkét évre; (V. T. 4. §.) c) az előbbi szakasz e és d pontja alatt érintett önkéntesekre nézve pedig két évre s esetleg a háború tartamára terjed (4. §. c, d), d) a 4. §. e) pontja alatt említett egyénekre nézve szintén két évre, azon kedvezménynyel, hogy ezek két évi kötelezettségek idejét életök 20-dik évétől a 32-dikig terjedő korukon belül szabadon választhatják. 7. §. A magyar korona országaiban a honvédség 78 zászlóalj gyalogságból és 28 huszárszázadból áll. Ezek egymás közötti folyószámok alatt azon megye, szék vagy vidék szerint neveztetnek el, a melyből alakulnak s kiegészíttetnek. Háború idején a honvédség zászlóaljainak és lovas századainak e száma ő felsége jóváhagyásával és az országgyűlés beleegyezésével szaporítható. Szerkesztői példány.