Pécsi Napló, 1895. november (4. évfolyam, 261-285. szám)
1895-11-19 / 275. szám
1895. november 19. „Pécsi Napló“ Hírrovatunk. Pécs, nov. 18. — A hivatalos lapból. Az igazságügyi miniszter előterjesztésére a király ur. Vavrik Béla budapesti ítélőtáblái tanácselnököt a curiához számfeletti tanácselnöknek nevezte ki. Szerti Iványi Gyula budapesti kir. ítélőtáblás tanácselnök nyugalomba vonult. — Uj anyakönyvvezetők Baranya varmegyében. A m. kir. belügyminiszter Baranya vármegyében a belvárdi anyakönyvi kerületbe Gal István ref. tanitot, a mágocsi kerületbe Csanády István segédjegyzőt, a felső-mindszenti kerületbe Illyés András nyug. csendőrőrmestert, a kölkedi kerületbe Grüner Antal evref. tanítót nevezte ki állami anyakönyvvezetőkké. Kinevezte továbbá anyakönyvvezető helyettesekké a sellyei kerületbe Kossa Tihamér sellyei lakost, a bikali kerületbe Kutasz Álmos segédjegyzőt, a jenői kerületbe pedig Frunczy István segédjegyzőt. Valamennyi nevezett anyakönyvvezetőt és anyakönyvvezető helyettest a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. Házasság: Kossutány Ignácz dr. pécsi jogtanár és Fejér Sarolta, néhai Járóssy József pécsi ügyvéd özvegye, ma célután kötöttek házasságot Majorossy Imre pécsi 1. ker. anyakönyvvezető előtt. t anukként Kossuthny Géza dr. budapesti Kir ítélő táblái biró és Külley Zoltán dr. siklósi közjegyző szerepeltek. — A filharmonikusok házi hangversenye. Végre ismét viszszatértek azok a szép idők, melyekben a klaszikus zene után vágyó lélek hajdan megtalálta óhajtásának kielégítését a Bécsi Dalárda és az akkori zeneegyesület Kamara-hangversenyeiben. A mi filharmonikusaink nagy szerényen hasi hangversenynek czimezték el a tegnap délután a Liganoban tartott koncertjüket, holott a szó értelmezése szerint ezzel ugyan teljesen megegyező, de a hozzá kötött igények, követelések révén keletkezett új fogalmak szerint való kamara-hangverseny czim is nagy joggal megillette. Jó ízléssel megválasztott műsorán Brahms, Fuchs Robert és Grieg szerepeltek a klasszusok közül, s két helybeli szerző: Mutschenbacher Viktor és Schmidt Antal. Greg azáltal, hogy vitézül megállt a bika előtt saját életének a kockáztatásával. — Samu sokkal okosabb volt, sem hogy ezt a kedvező alkalmat kisiklani hagyta volna annak előnyei kihasználása nélkül. — Csak be akartam bizonyítani, hogy igaz, miszerint van ember, aki az életét kegyedért odaadná . . . — E szerint — mondá Regina kitörő örömmel — akiről előbb beszélt . . . — Én voltam. — Felesé Samu szintén örömmel, hogy túl esett már a vallomásán. A többit képzeljék el kedves olvasóim maguk. Denique, Regina szülei is örömmel fogadták Samut, kinek leányuk — az egyetlen leány — megmentését köszönhetik és pár hónapra rá az újonan kinevettezanyakönyvvezető is ráadta áldását az új párra, így köszönhette Samu boldogságát egy bika közvetítésének, amiben a legjobb az volt, hogy a közvetítő még csak províziót sem kért. Edvard C-moll sonatájának bemutatását nagy köszönettel veszszük Lőhr Vilmos és Eckhardt Antal uraktól, mert ennek a svéd Wagnernek a szerzeményeivel megismerkedni gyönyörűség. A sonatának a két első része szinte duzzad a zeneszerző vénájától; gazdag inspiráczióval megirt s finoman kidolgozott két tétel ez; a nagy stil daczára is annyi bennük a dallamosság, hogy szinte egymásra torlódik a sok ária s a hallgató habzsolni kénytelen, holott egy-egy témánál szívesen elszürcsölgetett volna hosszabb ideig is. Mascagni úgy látszik szürcsölgetett is valamikor ebből a nedű-forrásból , mielőtt megírta volna a „Parasztbecsület“-et, mert akár a téma akár a kidolgozás néhol veszedelmes sógorságba látszanak jutni itt és ott. Lőhr Vilmos ma már talán kevésbbé gyakorlott kezű hegedűs, mint amily mély értelmű, finom érzékű zenész, aki nagyon ért hozzá, hogy azt, amit ő jól megértett, mint érttesse meg a hallgatóságával. Amit ő kidolgoz, az teljesen világosan áll előttünk, akár a karmesteri pálczával kezében mutat rá, akár a hegedű-vonóval tárja elénk. Eckhardt Antal méltó társa Lőhrnek. Az ő zongorajátéka annyira összeforrt Lőhr hegedűjével, hogy becsukott szemmel az ember azt a képtelenséget is elhitte volna, hogy hegedűs és zongorás egy ugyanazon személy, egy ugyanazon érzelmű lélekkel és művészkedő végtagokkal. Természetes, hogy ilyen munka után őszinte sok tapsot kaptak. Utánuk Schneiderné Ilona úrhölgy és Mutschenbacher Viktor úr léptek az emelvényre. Schneiderné két dalt (Brahms és Mutschenbacher) és magyar népdalokat (Schmidt) énekelt üdén csengő hanggal, finom poéntozással, a magyar népdalokat azon fölül annyi templamentummal, hogy a lehető legelementárisabb tapsvihar után meg kellett azokat ismételnie. A harmadik és utolsó szám Fuchs Róbertnek C-dúr serenade-ja volt, melyet a filharmonikusok vonós zenekara adott elő Lohr dirigálása mellett. Kitűnő összetanulásban mutatták be a filharmonikusok Fuchsnak ezt a bájos szerzeményét, mely finomság dolgában fölötte áll a már egy ízben előadott párjának, melyet az akkor még egyesületté nem alakult, de már erre készülődő zenekedvelők adtak elő valamelyik hangversenyen. Lohr helyes tempóvétellel s erélyes kézzel vezette a harminc tagból álló zenekart, melyre csak az a megjegyzésünk, hogy hasonló fellépések alkalmával kijjebb kell húzódnia abból a pódium mélyedésből, melynek ürege nem bírja el azt a nagy hangtorlódást és összekuszálva adja ki magából, amit még jobban segít elő a mélyedésnek hangvisszaverésre éppen nem alkalmas üveg háttere. A hangversenyt, mely valóban mindeneket kielégített, nagy és előkelő közönség hallgatta meg, mely hálásan tapsolt meg minden közreműködőt. — Felakasztotta magát. Szegény Spranek József kőművesnek nyomorúságos volt az egész küzdelemteljes élete, nyomorúságos, csufondáros a halála. Már nem volt fiatalember, tar koponyáján egymást keresztezték a fehér hajszálak, hanem azért egyedül állott a világon, minden támasz nélkül, távol minden szerető szívtől. Roskatag volt a járása, de azért mégis mint agglegény húzta meg magát a kórház utczában lévő kis lakásán. A nehéz munka nem ment már oly simán, oly jókedvvel mint azelőtt, s szegénysége megingott hideg, rideg lett magányos kis szobája és az egymásután tornyosuló csapások és apróbb kellemetlenségek annyira elkeserítették Spranek Józsefet, hogy eldobta magától unott életét. Tegnap reggel rendbe szedte lakásán minden szegénységét, bezárta szobájának ajtaját és kiballagott a külvárosi temetőbe. Sokáig ődöngött szerte szét a sírok között, míg végre elhatározta magát. Egy terebélyes akáczfa lombvesztette ágára felkötötte magát. Reggel holtan találták meg. — Ünnepelt tornatanár. „A pécsi tornaegyesület“ vasárnap e hó 17-én szép ováczióban részesítette Hemmerich Károly torna tanítót, az egylet első művezetőjét, születésnapja alkalmából. Trebitz Ottó elnök, az egylet nevében — az öszszes tagok csoport-fényképét egy igen díszes keretben foglalva — nyújtotta át kifejezvén az egylet háláját művezetőjének számos éven át tanúsított önzetlen buzgalmáért és támogatásáért. Felköszöntötték még igen szépen Körner, Kohn, Császár és többen. A kedélyes társaság egész éjfélig a legjobb hangulatban együtt volt. — Személyvonatok a villány-mohácsi vonalon. A mohács-pécsi vasút igazgatóságától vett értesülésünk szerint f. é. deczember hó 9-től kezdve Mohács-Villány vonalon a tehervonat forgalom a személyforgalomtól teljesen el fog választatni s a személyszállítás az eddigi vegyes illetve a személyszállító tehervonatok helyett külön személyvonatokkal fog eszközöltetni, ami által közvetlen csatlakozással a m. kir. államvasutak vonataihoz, a személyforgalom Mohács és Pécs között gyorsabbá és kényelmesebbé fog tétetni. A legközelebbi általános menetrend változáskor v. i. jövő évi május 1-től kezdve — esetleg ha lehetséges még korábban is — a személyvonatok gyorsított menetidőkkel is fognak közlekedni, addig is a jelenlegi menetrend megmarad, de már most a vonatok mint személyvonatok fognak járni, fehérárukat tehát többé szállítani nem fognak. A közönség a mohács-pécsi vasút üzletigazgatósága ezen helyes és czélszerű intézkedését minden esetre hálával fogadja annál is inkább, mert a mohács-villányi vasúti forgalom eddig a Magyarországon tapasztalt forgalom megkönnyítésével, gyorsításával és kényelmével lépést nem tartott, míg a személyforgalom elkülönítése az első lépés arra, hogy Villánytól Mohácsra is modern közlekedés közvetítse a forgalmat. — Veszedelmes csendzavarók. A folyton, szakadatlanul megismétlődő éjjeli csendzavarások és ablakbeverések az éjjel sem maradhattak el. Két téglamunkás, Malek József és Sziszter Bálint oly alaposan beboroztak a szombat este tiszteletére, hogy azt sem tudták, hogy élők e vagy halottak- Rettenetes ordítást vittek véghez utczahosszant, a budai külvárosban pedig az ablakokat kezdték bererdezni. Hizt a féktelen duhajkodást még a rendőrőrjárat is megsokalta és az egyik rendőr figyelmeztette is őket, a csendre a miért aztán oly éktelen dühbe jött a két kódhely, hogy késsel mentek a rendőröknek. A rendőrök sem vették aztán tréfára a dolgot, legyőzték a két vitézt és most az ügyészségnek fogják őket átadni. — Egy pap az állami polg.iskola gondnoka. Hogy a szabadelvű kormány nem húz válaszfalat a klérus és az állami intézmény között, bizonyítja az a körülmény, hogy Wlassics Gyula vallás-és közoktatásügyi miniszter Kókler Ferencz paksi rk. plébánost nevezte ki a paksi állami polgári fiúiskola gondnokává. Köhler, aki a pécsi theológiának volt tanára, a legműveltebb vidéki papok egyike, akire habozás nélkül rá lehet bizni egy állami középiskola gondjait. — Napvilágra került régiség. Az adony-szabolcs-paksi vasút építésénél folyamatban levő ásatások alkalmával érdekes leletre bukkant az építkezési Pipitu. 3