Pécsi Napló, 1898. július (7. évfolyam, 148-174. szám)
1898-07-01 / 148. szám
VH. évfolyam. Péntek, 1898. julius I. 148. (1995.) szám. Bserkentőség : Nepomuk-utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza Kiadóhivatal: Boltiv-köz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 12 írt. Fél évre írt. Negyed évre 8 frt. Egy hóra 1 irt. — Egyes ssimára 5 krajcsár. — Nyilt-térben 1 sor 30 kr. Vidéki városok. Pécs, junius 30. Szilágyi Dezső mondotta, nem valami régen, hogy most már legfontosabb kötelesség vidéki központokat létesiteni, e központok társadalmi és szellemi erejét kifejleszteni, megizmosítani, hogy a nemzet hódító ereje ne csupán a fővárosban összpontosuljon, hanem az ország különböző részeiben felfogva és tömörítve támogassa a nemzet szívében, a fő- és székvárosban kifejlődő törekvéseket. Azokban a vidéki városokban, melyek e központok helyéül predestinálva vannak, régen érzik már ennek a gondolatnak nagy jelentőségét. E városok közönsége el is követett mindent, hogy a nemzeti szempontokból is égetően szükséges vidéki központok kifejlődjenek, ám az ország fővárosa erős rivalitást fejtett ki e törekvések ellenében és tagadhatatlanul nagyobb jelentőségével mindig legyűrte a vidéki városok aspiráczióit. A fő- és székváros közönsége nem egyszer jajdul fel amiatt, hogy a pezsgő élet, mely nem természetes uton lendült fel, hanem mesterségesen idéztetett elő a fővárosban, sokszor elviselhetlenné teszi a központban kifejlődő életküzdelmet, ami tagadhatlan jele annak, hogy a főváros már jóformán megcsömörlött attól a túltengő jóakarattól, melylyel őt az egész ország évek óta tömködi. A főváros férfikorba jutott, saját képességeiből kellene jövőre szükségleteit kielégítenie, a legfőbb ideje már, hogy az ország gondja a vidéki központok fejlesztésére terelődjék. A zónarendszer, mely minden közlekedést, minden érintkezést a fővárosba terel, nem adott ugyan koldusbotot a vidéki kereskedelem és ipar kezébe, de megtörte az életerőt, mely benn eddig lüktetett és jó részét átadta a czentrumnak, melyet a jelenlegi közlekedési viszonyok mellett egy valamire való gomb beszerzése végett is érdemes felkeresni. A zóna rendszernek ezen közismeretté vált következményeit el kell hárítani és pedig semmiesetre sem azzal, hogy az olcsó közlekedést megdrágítsuk, hanem azzal, hogy míg egyrészt a főváros messzire kiterjedő szomszédos forgalmát szűkebb korlátok közé kell szorítani, másrészt a vidéki központok közül a szomszédos forgalom előnyeit a legnagyobb mértékben szükséges érvényesíteni. Fájdalom azonban, hogy a vidéki központoknak predestinált nagyobb városokban nem úgy van kifejlődve a társadalmi élet, hogy ily irányú törekvésekre vezetőket lehessen azokban találni. A létező viszonyoknak konzervatív árgusai, jóformán leküzdhetetlen erővel védik azokat az előnyöket, melyeket ők, elfoglalt pozíciókban élveznek. Arra nem gondolok ezek a jó urak hogy a közös czélok megerősödésével az ő érdekeik is izmosodnak, csak attól félnek s talán nem is egészen alaptalanul, hogy a viszonyok változtával ők bizonytalan helyzet elé is juthatnának. Sajátságos dolog, de úgy igaz, hogy ezt az előnyös helyzetet nem ama nagy szabadelvű többség tagjai élvezik, akiknek akarata az ország kormányzásában megnyilatkozik, hanem jóformán minden városban az egy Pécs kivételével azok, akik a szabadelvű pártnak elkeseredett ellenségeiként jelentkeztek. A hatóságok lokálpolitikájának egyik legfőbb tendenciája ugyanis az már hosszabb idő óta, hogy azokat, kik az ő működésüket az autonóm testületekben, avagy bármely más helyen is bírálat tárgyává tették, minden rendelkezésre álló eszközeikkel lekenyerezni igyekeztek. Mi lett ennek a következménye ? Legelsősorban is az, hogy a hatóságok minden bírálat és ellenvetés nélkül lerobotolják a hatáskörükbe tartozó kötelességeiket. Meg van fojtva minden kritikai érzék, de meg van oltalmazva a tisztviselők nyugalma. A tisztviselők ambíczióját azonban semmi sem sarkalja többé, azt tartják: bolond volna, aki még mással is törődnék, mint az aktaszámok elintézésével. Az országban domináló szabadelvű párt élete a vidéki központokon teljesen meg van semmisítve. Megsemmisítette azt az úgynevezett „okos“ lokálpolitika, mely nagy garral hirdette és elhitette a párt tagjaival, hogy a pártfegyelem követelményei szerint a hatósági működést, ha jó, ha rossz, okvetlenül támogatni kell. Már most a hatóság nyugalmának és fatalizmusának kedvéért történő eltussolások, visszaélések és egyéb közigazgatási bűnök, melyeknek a magyar közigazgatási életben kétségtelenül hoszszú lajstroma van, a szabadelvű többség rovására íródnak mert erről a pártról ismeretes, hogy a pártfegyelem állítólagos követelményei szerint ő a hatósági működést okvetlenül támogatja. Ezért mondjuk mi, hogy a vidéki központoknak predestinált nagyobb városokban nem úgy van kifejlődve a társadalmi élet, hogy a Szilágyi Dezső által jelzett irányú törekvésekre vezetőket lehetne ott találni, mert mint már említettük, a létező viszonyoknak konzervatív árgusai jóformán leküzdhetetlen erővel védik amaz előnyöket, melyeket ők, elfoglalt pozíciókban élveznek. Félnek, hogy a viszonyok változtával bizonytalan helyzet elé is juthatnának. Erre a közéletet megbénító, a pártegységet megsemmisítő politikára hívjuk mi fel a szabadelvű párt híveinek figyelmét. Nem igaz ám az, hogy szabad bírálat nélkül helyes működést kifejteni bármely tisztviselői kar is képes volna. A helyes hatósági működésnek nem szabad elbújni, annak az igazságos, a jogos bírálat tisztítótüzét ki kell állni, ki kell hívni. Nem igaz ám az sem, hogy a pártfegyelem a hatóságok szigorú bírálatától a szabadelvű párt tagjait eltiltaná. Csak azok találták ezt ki, kiknek így a működés kényelmesnek és nyugalmasnak bizonyult. De fájdalom, bizonyos, hogy míg a nagy magyar városok szabadelvűpárti polgárai ennek a két igazságnak teljes tudatára nem ébrednek, addig az olyannyira szükséges vidéki központokat úgy megteremtetni, mint ahogyan azt a szükség követeli, nem lesz lehetséges. Palócz László A jégviharok —és még valami. Pécs, június 30. Még ezelőtt pár nappal nagy volt az aggodalom, hogy elegendő munkáskéz hiányában és a szórványosan föltünedező és kilátásban levő munkászavargások következtében hogyan megy végbe az idei aratás. Ma már ez aggodalom — meghaladott álláspont. „Afflavit Deus............“A felhők feltornyosultak, a vihar elszabadult lánczairól, végig suhant jeges szárnyaival az országon és az oly szép reményekkel kecsegtető Isten áldása: a termés tönkre van téve. A jégviharok nemcsak letarolták a termést, hanem ki is csépelték egyúttal, az aczélos búza helyett szilánkká paskolt szalmát ha kap a gazda, akinek a kész gazdag aratás már-már a kezében volt és aki a jégviharok után mehet koldulni