Pécsi Napló, 1898. augusztus (7. évfolyam, 175-198. szám)
1898-08-02 / 175. szám
Szerkesztőség : Nepomuk utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza Kiadóhivatal: Boltiv-köz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési Árak: Egész évre 12 frt. Fél évre 6 frt. Negyed évre 3 frt. Egy hóra 1 frt. — Egyes szám ára 5 krajcsár. — Nyilt-térben 1 sor 30 kr. Zeneestély a Royalban. A 44. gyalogezred zenekara ma este a ROYAL kávéházban gpCf~ változatos műsorral zeneestélyt tart. 5049 Fél ingyen! Kapható a „Szarvasihoz czimzett üzletben, Irgalmasok utcza 6. sz. alatt, mig a raktár tart, egy gyári raktár megvétele folytán . Néhány száz vég divatos franczia mosó karton á 12 kr. „ „ „ „ „ atlasz satén á 21 kr. „ „ „ „ „ Brovat á 35 kr. „ „ „ „ „ Battist á 30 kr. valamint különféle más áruk. Ajánlom a n. é. közönségnek saját érdekében szükségleteit minél előbb fedezni. Tisztelettel LÖWY MIKSA 6106 a „Szarvasihoz, Irgalmasok utcza 6. Névmagyarosítás. Pécs, augusztus 1. — ez. Olyan a névmagyarositási kedv nálunk, mint az időszaki forrás. Bizonyos időközökben megindul s aztán kimerül s várni kell jó ideig, mig ismét nagyon zajjal előtör. Valaki elkezdi s ha mérvadó helyen kezdik el, akkor tömegesen lépnek elő a névmagyarositók. így volt ez legutóbb a m. kir. államvasutak alkalmazottjainál. Csakhogy milliókra megy Magyarországon azoknak a száma, akiknek idegen hangzásu a nevük s még igy kotteriánként megy a névmagyarosítás, nagyon sok víz folyik le a vén Dunán, mire tisztára megmagyarosodunk. A magyar példabeszéd azt tartja, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. E közmondás igazságából indulva ki, a mondók vagyunk, hogy a névmagyarosítást is jobban kellene siettetnünk e kár e hazafias, nemzeti törekvést olyan immel-ámmal végeznünk, mintha akarnánk is, meg nem is. A legtöbb ember olyan formán okoskodik, hogy ha az atyja, öregatyja, meg a déde viselhette a Kralbuber nevet, hát ő is meg lehet vele. Így természetesen a névmagyarosítás ügye csak amolyan langymatagon lelkesíti az idegen hangzású névvel biró polgártársakat s csak jámboran, csendesen, csigabiga lépéssel magyarosodunk. Már pedig, ha b-t mondtunk, mondjunk b-t is, sőt mondjuk végig az egész a-b-c-t. Folytassuk jobb kedvvel, több lelkesedéssel s végezzük be dicsőséggel a megkezdett munkát. Magyarországon arról minden magyar ember meg van győződve, hogy a névmagyarosítás eszméje helyes, tehát megérdemli a támogatást, méltó rá, hogy előmozdítsuk. Csak a hamisítatlan kékvérű hazafiak és ősnemes bétszilvafágok sorában akad egy-két bús magyar, akinek sehogyan se tetszik, hogy ötven krajczárjával, újabban koronájával kaphatók a legszebb hangzású magyar nevek. De hát ki törődik ezekkel ? A nemzeti eszme diadalának elősegítéséhez tartozik a névmagyarosítás is; hazafias kötelesség az eszme győzelmét előmozdítani. Legyen hazánk földjén minden magyar. Város, község és helynév s az itt lakó polgárság neve is magyar legyen. Csak akarni kell s a névmagyarosítás munkájával rövid idő alatt meglepő eredményt érhetünk el. Két körülményt kell figyelembe venni. A legtöbb ember kényelemszerető; ha csak anyagi, vagy valami kiválóbb erkölcsi érdek nem sarkalja, nem szívesen mozog. A névmagyarosítás kétségkívül okoz egy kis fáradtságot, hasznot azonban aligha eredményez. No és az ötven krajczár a kérelemre, bélyeg a mellékletekre mind olyan kiadás, amelyet nem mindenki ró le önként, a maga jószántából, csak azért, hogy nevet cseréljen. A nagy tömegnek nincs az ilyen nemzeti és kulturális irányú törekvések iránt érzéke; kevésnek látszó, hatástalan, a hétköznapi sokadalom egy cseppet se hevül érte. A névmagyarosítás eszméje nem olyan jellegű, nem olyan természetű, hogy lángra lobbantson, hogy elragadjon. Ha nagy és gyors eredményt kívánunk elérni, kézbe kell venni az ügyet s oda kell hatni, hogy fáradtságba, pénzbe senkinek se kerüljön. Az állam a névmagyarosításon ne kívánjon hasznot; a legszebb haszon az lenne, ha pár év múlva az ország minden polgára megmagyarosítaná a nevét. A törvényhatóságok kezébe kell adni az ügyet. A vármegyében az alispánok utasítják a szolgabírákat, ezek a községi és körjegyzőket, hogy községenként szólítsák föl az idegen hangzású névvel biró polgárokat a névmagyarosításra s községenként, illetőleg járásonként terjeszszék az alispán elé, aki aztán tömegesen terjesztené a belügyminiszter elé a névsort. A kérelem bélyegét s minden más mellékleti bélyeget el kellene törülni s százezerével szaporodnék hazánk földjén a magyar név. Pár év alatt alig hallanánk Magyarországon idegen hangzású nevet. A szomszéd Somogyvármegye igen jó példával járt elő. A főispán indította meg a mozgalmat s a mint tudjuk, a járási főszolgabirák vették kezükbe az ügyet. A szigetvári járásban százával jelentkeztek, így kellene ezt az egész országban megcselekedni. A közömbös nép, ha helyébe mennek , nem kívánnak tőle egyebet, mint a neve aláírását, ezt szívesen oda kanyaritja s ha se utánjárásba, se pénzbe nem kerül, a nevét is megcseréli szép hangzású magyar névvel." Ezzel egyideűleg elérhetnénk azt is, hogy holmi hangzatos, történelmi nevezetességgel bíró neveket nem terjesztenének a belügyminiszter elé. A községi jegyzők inkább segítenének egyszerű, jó magyar neveket keresni, semhogy fényes múltú, nagy alakok neveit engedjék lejáratni. Ha valaki kedvet is kap valamelyik országos jelesünk nagy nevére, alkalom nyílik megértetni vele, hogy mi illik és mi nem illik s önként lemond az illető meggondolatlan, tapintatlan szándékáról. Legeredményesebben csak a törvényhatóságok mozdíthatnák elő a névmagyarosítást s maga a kormány, ha a legmesszebb menő kedvezményeket megadná hozzá; e nélkül még a második milleniumkor is tart a névmagyarosítás. Bismarck a ravatalon. Pécs, augusztus 1. A világsajtó tele van Bismarck herczeg halálával, élete és tettei méltatásával. Az enyészet minden idők legnagyobb férfiát döntötte a porba, a semmiségbe, melyből vétetett, hogy nemzetét és faját nagygyá, egységessé és hatalmassá tegye. Óriás volt a föladat, melyet a nemzetek sorsát intéző gondviselés Bismarck elé kitűzött, emberi erőt és tudást meghaladó a vállalkozás és koczkázat ... És Bismarck megvalósítá a föladatot, népe reménységét, a sors akaratát. Csak kevés halandónak jutott osztályrészéül az, ami Bismarcknak.